meg|csendesíteni – 9
meg csendesiteni
meg csendesiteni – 2

emberi gyarloság, de azt meg csendesiteni, keresztényi köteleség. * . szent ambrus, mondgya (IK/B 584)

magadban, igyekezvén szép beszédel meg csendesiteni felebarátodot. mert az irás mondgya (IK/B 587)

+meg Csendesiteni
+meg Csendesiteni – 1

a hogy valoságal. meg akarta Csendesiteni a Constancinapolyi dolgot, de lehetetlen (MN 59)

+meg tsendesiteni
+meg tsendesiteni – 6

lészen, hogy pedíglen meg lehesen tsendesiteni, az Istennek fel gerjedet harágját (É 365)

a doktoroknak. lehetetlen volt meg tsendesiteni (MN 66)

azert tsak kegyeségelis akará meg tsendesiteni. ha meg akarnád visgálni. mondá (MN 84)

a ki is meg akarván tsendesiteni az iffiat. és egyszers mind (KKU 382)

az Isten haragját kelleték meg tsendesiteni, de még meg kelleték az (KJÉ 577)

gyakorta valo böjtölésekel. akará meg tsendesiteni. de az ö elméje mindenkor (IK/A 184)