meg|háborít – 20
meg haborit
meg haborittá – 1
volna ötet, alélek mindgyárt meg haborittá ötet, és a földre vettetvén (É 751)
meg háborit
háboritotta volt meg – 1
azután. hogy a nagy szeretet háboritotta volt meg az elmémet. és (MN 96)
háboritá meg – 1
kezdetében, két egymásal ellenkezö Eretnekség háboritá meg, a mely mindenike közüllök (SUT 768)
meg háborit – 1
mert sok békeségben lévöket meg háborit. abünös férfiu meg háborittya barátit (IK/A 238)
meg háboritá – 1
meg busula lelkében, és meg háboritá magát. és kérdé. hová tettétek (É 390)
meg háboriták – 1
ezek a szok igen meg háboriták, ö is keményen felelvén néki (MN 30)
meg háboritotta – 1
maga szemére, hogy esztelenül meg háboritotta az elméjit annak. a kinek (KG 557)
meg háboritottak – 1
Hallottuk, hogy némellyek közüllünk meg háboritottak titeket. fel háboritották lelkeiteket. kiknek (SUT 646)
meg háborittá – 1
és semmi öket meg nem háborittá, hanem csak, a, hogy nem (MN 82)
meg háborittod – 1
fudáza, a gyomrom emésztésit meg háborittod (IJE 58)
+meg háborittsa – 2
üsmérjék. azért hogy meg ne háborittsa veszedelmes tsendeségeket, és meg ne (É 475)
a melyet semmi meg ne háborittsa, hanem még bé tölttse örömel (É 634)
+meg háboritya – 1
se az okoságot meg nem háboritya, ót is sétálnak azok a (TL 285)
meg háborittya – 5
salamon azt mondgya, hogy meg háborittya aházát, aki mód nélkül ragaszkodik (VKT 881)
meg háborit. abünös férfiu meg háborittya barátit. és a békeségben lévök (IK/A 238)
az bünös ember barátit meg háborittya, és az békeségesek közé, patvart (IK/B 577)
maga nem ivék, mert meg háborittya az elmének tsendeségit. mezit láb (SUT 546)
a félelem az elmét, meg háborittya. és más képen mutattya a (SUT 886)
meg háborittyák – 1
választását. meg gátollyák. vagy meg háborittyák a szülék, a kik szabadságot (IK/A 294)
+meg hábórit
hábórittá meg – 1
emelhesen minket ditsöségire. 2. akarattal hábórittá meg magát, a halálra valo (É 438)