meg|háborít – 20
meg haborit
meg haborittá – 1

volna ötet, alélek mindgyárt meg haborittá ötet, és a földre vettetvén (É 751)

meg háborit
háboritotta volt meg – 1

azután. hogy a nagy szeretet háboritotta volt meg az elmémet. és (MN 96)

háboritá meg – 1

kezdetében, két egymásal ellenkezö Eretnekség háboritá meg, a mely mindenike közüllök (SUT 768)

meg háborit – 1

mert sok békeségben lévöket meg háborit. abünös férfiu meg háborittya barátit (IK/A 238)

meg háboritá – 1

meg busula lelkében, és meg háboritá magát. és kérdé. hová tettétek (É 390)

meg háboriták – 1

ezek a szok igen meg háboriták, ö is keményen felelvén néki (MN 30)

meg háboritotta – 1

maga szemére, hogy esztelenül meg háboritotta az elméjit annak. a kinek (KG 557)

meg háboritottak – 1

Hallottuk, hogy némellyek közüllünk meg háboritottak titeket. fel háboritották lelkeiteket. kiknek (SUT 646)

meg háborittá – 1

és semmi öket meg nem háborittá, hanem csak, a, hogy nem (MN 82)

meg háborittod – 1

fudáza, a gyomrom emésztésit meg háborittod (IJE 58)

+meg háborittsa – 2

üsmérjék. azért hogy meg ne háborittsa veszedelmes tsendeségeket, és meg ne (É 475)

a melyet semmi meg ne háborittsa, hanem még bé tölttse örömel (É 634)

+meg háboritya – 1

se az okoságot meg nem háboritya, ót is sétálnak azok a (TL 285)

meg háborittya – 5

salamon azt mondgya, hogy meg háborittya aházát, aki mód nélkül ragaszkodik (VKT 881)

meg háborit. abünös férfiu meg háborittya barátit. és a békeségben lévök (IK/A 238)

az bünös ember barátit meg háborittya, és az békeségesek közé, patvart (IK/B 577)

maga nem ivék, mert meg háborittya az elmének tsendeségit. mezit láb (SUT 546)

a félelem az elmét, meg háborittya. és más képen mutattya a (SUT 886)

meg háborittyák – 1

választását. meg gátollyák. vagy meg háborittyák a szülék, a kik szabadságot (IK/A 294)

+meg hábórit
hábórittá meg – 1

emelhesen minket ditsöségire. 2. akarattal hábórittá meg magát, a halálra valo (É 438)