meg|ismer – 9
meg esmér
meg esméred – 1
büntetést könnyebben szenveded ha meg esméred magadban hogy azt meg érdemletted (KKU 358)
+meg üsmer
meg üsmerem – 1
vendégek vagyunk. amikor pedig jobban meg üsmerem adolgokot, és avárost, akor (TL 12)
meg üsmeri – 2
hoztak, hanem avizen. mind ezekböl meg üsmeri kéd. hogy ide viszá (TL 46)
hogy ide érkeztünk, csak arrol meg üsmeri kéd. hogy honnét dátálom (TL 52)
+meg üsmerjék – 1
hogy a hoban. a nyomárol meg ne üsmerjék és meg ne (TL 292)
üsmert meg – 1
hogy tsak a szóvárol üsmert meg mást., tizen két orakor délben (TL 234)
meg üsmér
meg üsméri – 1
halgatásal is veszem, mert mikor meg üsméri az ember magában avétket (TL 136)
meg üsmérte – 1
a kinek is nagy eszit meg üsmérte. de mindenkor csak rea (TL 42)
meg üsmértem volt – 1
már nekem nehéz volt. mert meg üsmértem volt ostoba cselekedetemet, harmad (TL 214)