meg|terhel – 9
+meg terhel
meg terhel – 1

a mi meg könnyebitvén. meg terhel tégedet., amely nyavalyát szenvedtz., a (KKU 341)

meg terhelék – 1

a világi dolgokal magokot meg terhelék, a világiak, de fö képen (KSZ 480)

+meg terhelik – 2

féle étellel. gyomrokot meg nem terhelik. és ha vasárnap, vagy más (TL 113)

holmi terminusokal az elméjeket meg terhelik. de azoknak értelmit, vélek meg (C/A 8)

+meg terhelte – 1

és nehéz parantsolatokal. meg nem terhelte. hanem tsak egy könyet adot (KJÉ 574)

terheli meg – 1

hányhassák hajoját. de anyira sem terheli meg. hogy el merüllyön. ugy (KKU 277)

terhel meg – 1

ereje vagyon, hogy mentöl inkáb terhel meg valakit nyomoruságal, annál (KKU 443)

terheltél meg – 1

jokal terheltél meg engem, hogy már többet (SUT 587)

terhelt meg – 1

lator közöt. az Isten engemet terhelt meg ati gonoszságtokal. és akor (KKU 326)