meg|téríteni – 6
+meg tériteni
+meg tériteni – 4

szemeit. amidön Isten meg akarja tériteni, akristus szavát halván. a földre (É 238)

minden uton modon meg kel tériteni; meg nem kel engedni hogy (É 575)

a bünösökel, akiket meg akar tériteni, fel indittya bennek alélek üsméretnek (É 753)

és siessen kegyelmed minket meg tériteni, mert ihon az aszszonyok. valamely (IJE 54)

+meg téríteni
+meg téríteni – 1

ollyan bünösben, kit meg akar téríteni, meg illeti belsö képen ötet (É 828)

+meg téritteni
+meg téritteni – 1

a bünöshöz. akit meg akar téritteni., a mely fel költi ötet (É 781)