ide az uradot. az aszszony meg vallá hogy nem volna ura (TL 64)

ki adván aválaszt meg vallá hogy tölle nem kel (TL 87)

kezdé annak okát, ibrahim, azt meg vallá igazán, mondván. hogy azö (TL 179)

barátosok lévén egymásal., egymásnak titkokot meg vallák. és egymástol meg tudák (TL 190)

elvenni, a ki maga meg vallaná hogy mást szeretne., azért el (MN 113)

az egész tanács nevével meg vallaná hogy mitsoda keserüségben volnának hogy (MN 201)

az attyához, alázatoságal néki meg vallaná vétkit, és arra kérné. hogy (KJÉ 700)

esztelen volna valaki meg nem vallaná hogy mind ezek a tsudálatos (C/A 35)

esztelen volna., valaki meg nem vallaná. hogy mind ezek atsudálatos dolgok (C/B 938)

és kelletlen kel olvasni. azt meg vallom édes néném. hogy ha (TL 134)

azt meg vallom kédnek. hogy mi itt (TL 167)

valamit el titkollyak elötted. azt meg vallom, hogy egy kis indulat (TL 183)

vagyon, azt tudom, és azt meg vallom, de az a magamhoz (TL 184)

juliánna. meg vallom. hogy soha. a magunkhoz (TL 184)

a melynek., nincsen határja., azt meg vallom., hogy a magához valo (TL 184)

vizmalom, molnár, minden esze fagyot; meg vallom (TL 247)

nékem elég vigasztalás, én is meg vallom égyűgyűségel, hogy azt kivánom (ML 318)

valo embertelen tselekedetemet, a’ melyet meg vallom hogy réá nem emlékezem (ML 319)

nem talált ezt nékem magais meg vallotta. nintsen semmi jobb mint (TL 216)

leány nem tehetvén másként mindeneket meg vallot volt atöröknek. a ki (TL 140)

de hogy meg gyonyam, és vallyam igazán, nem más mulatatta el (TL 136)

de azt vallyuk meg édes néném. hogy mi jok (TL 122)

nádmézel irot szép leveledet; valyuk meg avilág elöt. hogy mi ketten (TL 178)