székiböl le szálván. eleibe mene. megölelé, és maga helyében fel emelvén (TL 166)

ritka. és nagy ember. meg ölel és mondgya. meg bocsátok. sokszor (TL 214)

kesergek a más nyomoruságán. meg ölele. és szivetitkát meg mondá (MN 221)

esék rajta, eleibe futa, meg ölelé. és meg tsokolá, az az (É 306)

ahegyre., az Isten emberéhez, meg ölelé lábait, és oda mene Giézi (É 380)

örömel halgatván. nagy baráttságal meg ölelé. és azt igéré néki, hogy (MN 26)

reá álla kérésére. azután meg ölelé ivont, és kéré hogy el (MN 30)

tudá hogy mit tselekedgyék. meg ölelé leányát. és tsak nem egy (MN 42)

el nehezedvén. a királynét meg ölelé. a ki is tsak nem (MN 77)

az egész nép láttára meg ölelé ezt a vitéz iffiat, és (MN 80)

emelvén thiboltot., nagy szeretettel meg ölelé és mondá néki. már kedves (MN 81)

Ezekre a szokra meg ölelé ötet, és a fejdelem aszonyhoz (MN 86)

a grofot nagy szeretettel meg ölelé, és mondá, mitsoda aszony, uram (MN 91)

a szép királyné ujontában meg ölelé thiboltot. és meg ujitá hozája (MN 95)

öttsét. az iffiu grofot meg ölelé és noha nem üsmérte. mind (MN 95)

idegen nem volt jelen. meg ölelé azö férjét, azután elé beszéllé (MN 101)

földre esvén. a térdeit meg ölelé. és a sok suhajtási miat (MN 130)

Dom baltazár. lábaihoz borulván meg ölelé térdeit és mondá. szeretetre méltó (MN 144)

látá hozája futa. és meg ölelé. eleonora ezen el tsudálkozék magában (MN 151)

hagyad öket. azután ismét meg ölelé öket. és látván hogy senki (MN 209)

meg ölelé. ahintoban tsak Editával volt, a (MN 209)

titkos okbol., a leányt meg ölelé nagy szeretettel., a mellyen el (MN 230)

közelgete. és nagy tiszteletel meg ölelé. azután kezét nyujtá nekem. vévén (MN 231)

egy gyermeket. közikben állittá, meg ölelé, és mondá. ha meg nem (KJÉ 677)

rajta. örömiben hozája futa, meg ölelé, és meg tsokolá. azonban a (KJÉ 700)

alázatoságbol áll, az után meg ölelé azokot a gyermekeket, és meg (KJÉ 706)

gondolkodván, egy szers mind. meg ölelé ötet. és mondá néki, békeség (SUT 614)

és a holtra borulván meg ölelé, és mondá azoknak kik ót (SUT 700)

közepire hordák. ki ki meg ölelé, feleségit. gyermekeit. és mindenik meg (SUT 894)

montrost ót találván. egymást meg ölelek, és örülének azon., hogy el (MN 45)

ö nékie adgya, erre meg ölelék egy mást. és dom fernánd (MN 20)

okoság mindenikét meg erösitvén. meg ölelék egy mást. és el butsuzának (MN 103)

el keseredék szászor is meg ölelék egy mást. az egyik mindenkor (MN 122)

és örömökben., hozája járulának. meg ölelék lábait, és imádák ötet. aki (KJÉ 764)

az ágyhoz megyen és meg öleli a feleségit. és fel szoval (TL 117)

henyélésben lenni, és szivesen meg öleli a munkát, a természet, a (É 768)

azt. avaloságos keresztyén, és meg öleli a kristus keresztét. annál inkáb (VKT 817)

helyeken a hivek valoságal meg ölelik egymást (C/A 851)

helyeken a hivek valoságal meg ölelik egymást. a Communio elött, másut (C/B 1538)

amenyeknek országa. tsudálatos joságal meg öleli vala öket, és tsak akor (IK/A 35)

nem vagyunk egymáshoz. mert mindgyárt meg ölelném kédet. és mentöl szebben (TL 12)

sem reménlhettük. ót mindgyárt meg ölelök egy mást. örülvén azon. hogy (MN 224)

mint mikor a kisdedeket meg ölelte, és kezét reájok tette (KSZ 295)

a nép egy mást meg ölelte, és a békeségnek tsokját adta (KSZ 409)

nem üsmért. és akik meg ölelték lábait néki. és kivált azon (MN 42)

a papok, abékeségnek jeliért. meg ölelték mind azokot akiknek akristus testét (C/A 859)

békeségnek jeléül, meg ölelték mind azokot. a kiknek a (C/B 1544)

Catherinával. és minek utánna meg ölelte volna ötet. dom sebastien mondá (MN 125)

mégyen. hogy meg tarttsa, meg ölellye és elsö állapottyában tégye, de (É 308)

magát. eleiben futa. hogy meg ölellye. de eza gyönyörü leány. meg (MN 234)

hogy a proféta lábait meg ölellye, a midön náámán, a syriai (ISZ 237)

Öleld meg hát ötet. mondá a (MN 95)

attol tartok. hogy ótt ölelem meg kédet, ahol nem kivántam volna (TL 26)

még a feleségit sem öleli meg, én pedig elig várom hogy (TL 27)

szeretnék meg halni, hát hogy ölelném meg édes néném kédet. a (TL 27)

a ki haragját el titkolya,? ölellyétek meg egy mást, azután a (KSZ 409)

és Susi édes Hugaimat innet őlelem meg lélekbe, az meg váltonk (ML 310)