iffiunak, aki is azon meg örüle. vacsora után. az aszszony mondgya (TL 130)

ezekre aszokra oly igen meg örüle, hogy el felejtvén azokat a (MN 22)

a Császár igéretinek igen meg örüle, mindenekre is köteledzé magát, akoron (MN 50)

az émir ezen igen meg örüle, hogy oly nagy hüséget mutatna (MN 51)

hanem hogy el távozzék, meg örüle hogy meg menekedhetnék tölle. és (MN 67)

meg értvén, azon meg örüle. és igen meg ditséré szándékát (MN 121)

el tsudálkozék. és mint meg örüle a midön meg látá a (MN 140)

dom sebastien erre igen meg örüle, és az annya. ezt a (MN 142)

Dom sebástien ennek igen meg örüle, annál is inkáb hogy az (MN 153)

mindgyárt a sidóhoz mene, meg örüle hogy ót találá éléonorával egyut (MN 160)

Egrádon kivül. Etelred azon meg örüle magában., gondolván hogy a többi (MN 200)

de a tanács azon meg örüle. gondolván. hogy melletek lészen (MN 201)

vidám ábrázattal találván. azon meg örüle és kérdé tölle hogy Egrad (MN 204)

haragunnám, a leány azon meg örüle, és anyi tiszteletet. és baráttságot (MN 234)

helyet, storophila. ezeket halván. meg örüle, gondolván hogy talám a szekér (KKU 438)

volt, hérodes azon igen meg örüle, mivel régen kivánta látni, azért (KJÉ 754)

ez a tiszt azon meg örüle, és mindgyárt le vevé Agrippárol (SUT 543)

által: ezen Izát igen meg örüle, és olyan szándékja lön, hogy (SUT 598)

meg adolog. azon ök meg örülének, és ditsöitték az Istent, ez (É 584)

aházhoz érkezék, a melyen meg örülének, és kérdezék tölle hogy hol (KKU 285)

tsillagot meg látván, igen meg örülének. atsillag elöttök menvén. meg állapodék (KJÉ 613)