néném hálá légyen az Istennek, mi ide érkeztünk ma szerencsésen, franczia (TL 7)

mikor avizben sipadoztak alábai. hát mi bünösök. hogy ne félnénk amidön (TL 7)

fejdelemnek jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szálva. de még (TL 8)

a fejdelem el bucsuzván ahámtól. mi is meg köszönvén csak fö (TL 8)

mély földnire, eleget mondgyuk hogy mi azért jöttünk, hogy vélek hadakozzunk (TL 9)

törökök szolgáltak az asztalnál. hanem ami cseledink. és akor vették ki (TL 10)

jöttünk. de félek attol hogy ami hadakozásunk, füstben ne mennyen. mert (TL 11)

ez? de gondolom hogy a mi mészárosunk okosab abaldacsinál. meg válik (TL 14)

Édes néném. mi még itt vagyunk. itt is (TL 14)

hozája menne, de mint hogy mi mind hajduk vagyunk. csak az (TL 16)

ember mondgya azt felölle mint ami urunk, aki is avezér paripáján (TL 16)

én azt bánom, hogy a mi dolgunk igen igen némán fóly (TL 16)

akenyérben tart, itt vagyon a mi rakás kenyerünk el hintve. azért (TL 17)

azt békeségel keni meg, a mi mészárosunk, ha jo vezér is (TL 17)

császártol, a császár paripájára ült, mi is mindnyájan lora ültunk, és (TL 18)

nekem egy pipa szár. itt mi semmit nem mulatunk ell abban (TL 19)

effendi, (cancellarius.). gyakran jö hozzánk, mi is gyakran megyünk incognito a (TL 19)

aföldre, illyen palotákban lakunk ám mi, de a reménség igen szükséges (TL 20)

sokan nem igy tarttyák, de mi ketten igy tarttyuk. meg sem (TL 21)

is meg unta ahadakozást, hát mi mit csinálunk akettö közöt, csak (TL 21)

ót ül a még lehet., mi is itt ülünk a még (TL 23)

ment, a másika le, és mi a földön maradtunk., még is (TL 23)

Mi még itt vagyunk. de nem (TL 24)

az el volt végezve hogy mi ide békeségre jöjjünk, és ebben (TL 24)

levél, job egy táncznál. itt mi csak várjuk hogy szállást rendellyenek (TL 28)

nem volt. azt akarja hogy mi mennyünk elsöben hozája, abbol pedig (TL 28)

semmi sem lesz, mert a mi urunk tudgya mi illendö, és (TL 28)

lenni az illyen bujdosoknak mint mi, ma itt, holnap masut. ugy (TL 29)

annyi házi eszköz nélkül, hát mi mért nem lehetnénk el. nám (TL 29)

az édes néném. hogy már mi itt a rakás kenyér mellé (TL 29)

meg nem tudhatná kéd hogy mi tegnap a constancinápolyi kapu eleiben (TL 30)

nincsen ollyan csendes elmével mint mi, ugy is illik hogy ne (TL 31)

aláb had hasonlittson valamiben a mi alacson állapotunkhoz. és tudgya meg (TL 31)

mit fog használni neki apompa. ami alacson rendünkben pedig mi nékünk (TL 31)

ajándék a vezérekel hatat forditat. mi pedig nem vagyunk abban az (TL 33)

állapotban hogy adhassunk, söt még mi is töllök várunk. aki pedig (TL 33)

akérésre, de az adást; {…}, it mi elegen vagyunk. elég tahint ád (TL 33)

sem én se más, a mi urunknak pedig termeszete a, hogy (TL 33)

tettzik kövesse, azon nem törödöm. mi pedig édes néném. ne kövessük (TL 34)

köszvény is szokást csinál. a mi fejdelmünk csak tegnap is lovon (TL 34)

a köszvény. mert ugy a mi urunkra rea sem nézet volna (TL 34)

urunkra rea sem nézet volna. mi pedig illyen formán, attol soha (TL 34)

néma halak országában lakni. tegnap mi a császári mulattságon voltunk, lehetetlen (TL 37)

irni. mint ment végben. de mi is csak ugy mulattuk magunkot (TL 37)

kel lenni,, azon a napon. mi pedig mind ezeknek végit nem (TL 37)

a tálak is kezdenek tánczolni, mi is dölénkezünk. akor veszük észre (TL 38)

udvari nép nem ruhásab, a mi czigányinknál, azt pedig ne gondollya (TL 39)

idegen nyelvet tanul. bár a mi földink azon volnának hogy idegen (TL 39)

dolgokban gyakorta kér tanácsot, a mi fejdelmünktöl, aztot bé veszi, és (TL 42)

többi közöt jénikö a hol mi lakunk. igen rut város, a (TL 44)

vizen, azigaz. édes néném hogy mi itt jol vagyunk, a szép (TL 44)

viszá tér a sátorában. de mi is eleget nevettünk egész nap (TL 45)

uram jö mi hozánk. vagy mi megyünk hozája. a vadászat sem (TL 46)

azon elmélkedik hogy nekünk árthasson, mi pedig leg kissebben sem ártunk (TL 46)

atalám tudva nincsen kédnél, hogy mi mostis abban a szándékban vagyunk (TL 47)

viszá mennyünk. és ha csak ami akaratunkon állana. ma indulnank meg (TL 47)

mindenkor nagy baráttságot mutatot a mi urunkhoz. az annya pediglen, a (TL 47)

kiis egy házbol valo a mi fejdelem aszszonyunkal. ugy szerette mint (TL 47)

ajándék nekünk viszá tettzik. és mi aszszonyhoz illendö ajándéknak tarttyuk. de (TL 48)

gondolhatta volna az ember, a mi jó akaroink addig munkálkodtanak ellenünk (TL 49)

rendelni a magyaroknak jénikönél. a mi urunk. mint igaz keresztény fejdelem (TL 49)

a készülöt, édes néném. már mi készen vagyunk. agállya aki urunkot (TL 51)

egész bagasia. el indult. csak mi maradtunk még hátra, forgács ur (TL 51)

fejdelemel., és hét orakor reggel mi is, abban a nagy vizi (TL 51)

az egésségre igen kel vigyázni. mi ezennel meg indulunk, már hét (TL 52)

ezt felelék erre. miért mennénk mi már magyar országban. feleségünk. gyermekünk (TL 54)

gondolkodnám. ha hellyettek volnék. a mi gállyankon. minden féle nemzetekböl valának (TL 54)

török, sidó, görög, és örmény, mi az örmények házaiban lakunk, azonnal (TL 54)

ha az ö tyukjok a mi kakasainkhoz jönek. akor semmiröl. nem (TL 55)

is nevessen., elég a hogy. mi már itt helyben vagyunk; abujdosásban (TL 55)

Már mi itt derék házas. tüzes emberek (TL 55)

de tréfa nélkül édes néném, mi itt igen szép kies helyt (TL 55)

hogy meg teremne, de a mi kokány földünkön elegendö melege nem (TL 56)

már csendeseb hely, mint ahol mi lakunk., estve idegen jancsárt, se (TL 57)

a földgyéröl; hanem már a mi házunknál lévö szokásrol kel szolni (TL 57)

a cselédekre. ezek tehát a mi klastromunk béli rend tartásink. a (TL 58)

szükséges kédnek meg tudni. hogy mi négy napig el hadtuk volt (TL 59)

ugy meg tisztullyon mint kristály mi is tehát a föld népinek (TL 60)

ha egyik utálatos. amásika fertelmes. mi azt gondoltuk elsöben, hogy ollyan (TL 60)

ellen nincs fü kerben. a mi urunk pedig csak a vadászattal (TL 60)

idöt, és azt nevette hogy mi mint vendégeskedünk. édes néném. Istentöl (TL 60)

meg jobbittya kéd magát. itt mi nagy csendességben élünk, Isten tudgya (TL 61)

mely ellenközö dolgokot látunk europában, ami meg szabadulásunkal, azokot is ö (TL 61)

gondgyának lenni. hanem másokra is. mi azt akarnok., hogy csak a (TL 61)

azt akarnok., hogy csak a mi kivánságink szerént folynának adolgok., és (TL 61)

mivel az ö annya., és ami fejdelem aszszonyunk egy familiábol valok (TL 62)

ugy nem hagyatunk el, a mi fejdelmünk a bizonyos hogy bizik (TL 62)

adgyon kédnek, ugyan jók vagyunk mi édes néném. mi egymást csak (TL 63)

jók vagyunk mi édes néném. mi egymást csak két szoval. köszönttyük (TL 63)

szót mindenkor el kiséri a mi szivünk, mi azal bé érjük (TL 63)

el kiséri a mi szivünk, mi azal bé érjük, s’többet (TL 63)

mondgyák hogy nem feleségestöl. a mi papjaink azt mondgyák. hogy az (TL 64)

mint házasok ugy élnek. a mi papjaink. mind az elválasztást, mind (TL 64)

dézmál., az el mult holnapban, mi ismét a savanyu viznél voltunk (TL 65)

vélek. idegen nem lakhatnék közöttök. mi itt meg nem maradhatnánk. ha (TL 67)

jobban élnek. mint sem a mi örmenyink a kik közöt lakunk (TL 67)

mint, a királynak. uram ! legyünk, mi bujdósók, azon város,ban lakósók (TL 71)

nem kel haragudni reám, mert mi most keserüségben, és sirásban vagyunk (TL 71)

inkáb sirok kéd hellyet. a mi szomoruságunknak pedig az, az oka (TL 71)

hogy meg lássa kéd. hogy mi is tudgyuk az a. b (TL 72)

és nem azt a melyet mi csinálunk magunknak. édes néném többet (TL 73)

meg ne nevetéssem kédet, mert mi is azon eleget nevettünk. meg (TL 74)

orvosságán. mind a fejdelem. mind mi eleget nevettünk. egy keveset nevessen (TL 74)

volna kédnek meg irni, hogy mi a szomoru állapotunkhoz valo szinü (TL 74)

nagy fö fájást érzet, de mi nem is gondoltuk hogy még (TL 76)

meg szünvén avároson. tegnap regel mi is el hagyok atáborozást. és (TL 76)

valamely veszedelemböl meg szabadul. csak mi tudhattyuk aztot. hogy micsoda unadalmas (TL 77)

mennél nagyob szenvedésben volt a mi elménk, annál nagyob háláadásal tartozunk (TL 77)

Istennek hálá meg szünt. és mi itt vagyunk. bár gyakrabban vehettném (TL 77)

Isten tarttson meg édes néném mi még nem nevetünk (TL 77)

avalo hogy egy keveset könyvezet. mi azt gondoltuk. hogy majd nagy (TL 79)

hogy mit mondanának erre a mi erdélyi aszszonyaink. fogadom hogy sok (TL 82)

már egy holnaptol fogvást. a mi urunk mindenkor roszul volt. és (TL 82)

abban. aki erött adhat. itt mi már ugy vagyunk. mint ha (TL 82)

tekínteni. jaj édes néném, ha mi ezt követtük volna, nem volnánk (TL 89)

de vannak ollyan dolgok., amelyeknek ami elménkben a ki menetelek jobbaknak (TL 89)

bölcseség urára kel hadni, de mi ollyan nyomoru férgek vagyunk hogy (TL 89)

ur dicsöségit tekinti, és a mi hasznunkra fordul, ha jol élünk (TL 89)

néném azt tudgya kéd. hogy ami urunk egy darab idötöl fogvást (TL 89)

és ót meg látván a mi szerencsés aszszonyunkot, meg szereti, és (TL 91)

szerencsétlenség, szerencsére szolgál, valamint a mi titkos királynénkal történt. mert ugyan (TL 91)

ha ezek a lakosok, a mi barátinkhoz mentenek volna ebédre. mint (TL 93)

elég jó példát ád a mi urunk. de rosz vagyok. és (TL 94)

ajándékban, édes néném. avalo hogy mi azt igen szép dolognak tarttyuk (TL 96)

el tartani. mit mondanánk ha mi erdélyi püspökünköt. csak egy diaconus (TL 96)

szamáron menne a gyülésben, azt mi szégyenlenök. csak a bé vett (TL 96)

és kédel beszélgetnék. elég ahogy, ami érsekünk mind hintoban, mind gyalog (TL 96)

már annak édes néném, hogy mi is abujdosásban fekszünk, ezt az (TL 98)

új esztendöben, mi vigadgyunk, és ha lehet töllünk (TL 98)

a feleség nevet. mint a mi tündér országunkban. de a micsoda (TL 99)

de mit törödünk rajta. a mi leveleinket. bécsben is el olvashattyák (TL 100)

az itt nagy kereskedés. a mi földünkön nem gondolom hogy meg (TL 101)

kéd más hasznot tehetne a mi országunknak. a melyért méltó volna (TL 101)

is, azert felben szakasztom a mi remeténk munkáját. maszor le irom (TL 104)

szabadoson el kisérhetem kédet a mi remeténk látogatására. mennyűnk már most (TL 104)

hogy táborban vagyok. de a mi táborunk ollyan mint az ízraéliták (TL 106)

veheti házánál. de arra a mi földünken, nem igen hajtanak, még (TL 106)

mesterségeket akor kezdik tanulni, a mi boldogtalan országunkban mind ezekre alkalmatossága (TL 106)

már vigyük haza pompával a mi huszon ött esztendös deákunkot a (TL 107)

magának, leg elsöben is a mi deákunk azon igyekezik hogy czifra (TL 107)

könyveket olvasnának. de igy, a mi philosophusunk. egy, két esztendö mulva (TL 108)

egy országban, tudom hogy a mi országunkban, egy iffiunak más tudományt (TL 108)

erröl a dologrol, azzal a mi iffiaink szokásokot meg nem változtattyák (TL 109)

lehet irni egy kocsonnyának. mert mi csak nem egészen el olvadtunk (TL 110)

tegnaptol fogvást viszá jöttünk a mi meg unt kedves városunkban. és (TL 110)

boldogok kik hazájokban vannak, hát mi hogy volnánk. kik itt szaporittyuk (TL 110)

egésség, aztot pedig leg gyakortáb mi magunk ronttyuk el, mert miért (TL 113)

nagy innep vagyon. mert a mi urunkot ferencznek keresztelték. ha pap (TL 114)

találnak lenni. az illyen irást, mi sem talállyuk jónak. nem hogy (TL 115)

soha meg nem hall. a mi urunk mindenkor mellette volt. és (TL 117)

ugy bánik akirályok szivével. valamint mi a viaszal, bizvást el mondhattya (TL 121)

meg kostolták. igy szenvednek a mi szegény papjaink (TL 121)

mondhattyuk igazán. hogy csak a mi papjaink követik valoságoson az apostolokot (TL 122)

téntával vagyon irva. hogy pediglen mi egymást szerettyük, arra mind az (TL 122)

vallyuk meg édes néném. hogy mi jok vagyunk azert hogy ugy (TL 122)

annál is inkáb, hogy a mi szeretetünk, nekünk, semmit nem alkalmatlankodik (TL 122)

szeretetünk, nekünk, semmit nem alkalmatlankodik. mi azért jol alhatunk. jol ehetünk (TL 122)

semmi nyughatatlanságot nem okoz., a mi szivünk, mindenkor frissen, és hivesen (TL 122)

oh mely könnyen meg bocsáttyuk mi egymás vétkit. mind azon által (TL 125)

mindenikünk fog suhajtani. édes néném, mi itt csak tengödünk, lengédünk. mint (TL 130)

és kelletlen annyát ruházni. de mi édes néném. nem követtyük ezeket (TL 132)

a szent szarándokok, gazdagon bujdostanak. mi pedig szegényen maradunk egy helyben (TL 132)

ugy kötelesek nem voltanak mint mi, gyermekségektöl fogvást a közönséges eledelt (TL 133)

vagyon. és hazokban lakik. csak mi sátorok alat. hátha valamely ország (TL 133)

kéd,. én sem kivánok egyebet. mi azutolso levelemtöl fogvást. bé (TL 134)

az az izetlen nyavallya. amellyet mi franczia nyavalyának hivunk, és amelyet (TL 135)

hivunk, és amelyet hálá a mi egésséges erdélyieinknek, nem üsmerünk. aztot (TL 135)

az jövendöröl is gondolkodik. a mi mostani állapotunkban pedig arrol igen (TL 135)

lelések. és nem tartosok., a mi szegény urunkon. nem annyira ahideg (TL 137)

ö keresztényeb modon gondolkodik mint mi, mert készületiböl ki láttzik. hogy (TL 137)

többé viszá nem jöhetek, hanem mi atársammal itt maradunk rabságban helyetted (TL 139)

el aluszik. afársángot. a melyet mi ollyan nagy áitatoságal meg tartunk (TL 141)

meg tartunk apogányoktol vettük, hát mi honnét vettük. avizben vetö hétfüt (TL 141)

mint másoknak egész csonttyaiban, itt mi csak csendeségben élünk, tölttyük, huzuk (TL 142)

kezdödöt. a nagy böjt, közönségesen mi azt tarttyuk. hogy anagy böjt (TL 144)

nézve, akár majus. akár december,. mi csak ithon ülünk, és télben (TL 145)

Nénékám, mi itt tegnap kereszteltünk, egy ásinus (TL 148)

neki mondani, hogy mit csinállyon, mi azt csudáltuk. hát az asinus (TL 149)

egy ollyan atya. mint a mi urunk. huszon hat esztendös fiát (TL 149)

királynak. hogy vigyázon magára. a mi hertzegünk (TL 149)

amelyet béka sonak hinak, a mi hertzegünknek semmi neveltetése nem volt (TL 150)

tudom hogy fog szokni a mi baráti életünkhöz, mert it anéki (TL 150)

néném, már is meg untuk mi az itt valo lakást, és (TL 151)

bocsátanák még évát is, a mi nagy anyánkot, itt ugyan még (TL 152)

minden országban más. szokás. a mi székely aszszonyaink. eztet bé nem (TL 152)

innét egy orvosságos forrás. a mi hertzegünk pedig, mindenkor beteges lévén (TL 152)

fekete apotikábol, avizre kel menni, mi ót (TL 152)

hipocrátes orvoságira, avalo hogy a mi hertzegünk annyit nem ivut. de (TL 153)

levelemet. azt irom hirrül, hogy mi ismét fel szedgyük asátor fát (TL 154)

az ollyan szokásban nem mégyen. mi egy nehány naptol fogvást. a (TL 154)

már quartélyban kezd szállani. azért mi is bé szállottunk a magunkéban (TL 154)

ha suhajtásal is,. hogy a mi életünk, ugy minden kereszténynek is (TL 155)

örökös hazáján kivül valonak, hát mi. akiknek egy lábni földünk nincsen (TL 155)

hágy. maga után. a melyet mi mindennap kostolunk. és probálunk, mint (TL 155)

a már haszontalan gondolatimot. mivel mi ollyanok vagyunk. mint avizben eset (TL 156)

semmi roszat nem teremtet. de mi viszá élvén az ö teremtésével (TL 159)

az Isten. mindenben csak a mi jovunkot tekinti, de az ö (TL 160)

itélete más képen tekinti a mi jovunkot. mint mi magunk. mert (TL 160)

tekinti a mi jovunkot. mint mi magunk. mert mi csak azt (TL 160)

jovunkot. mint mi magunk. mert mi csak azt tarttyuk jónak. a (TL 160)

nevelték, a kik csak a mi atyankot sem engedték volna. hogy (TL 161)

tölttse az idöt mint a mi urunk., arra azIsten ajándéka kevántatik (TL 161)

hazáját még láthassa meg. hát mi? miis. azért éllyünk egésségben. még (TL 161)

de hogy vagyon a, hogy mi még egyszersem haragudtunk meg egymásra (TL 162)

hetedik napján a holnapnak., it mi dél után egy orakor egy (TL 162)

azt nem mondhattyuk hogy talám ami csillagunk jöt már fel egyszer (TL 162)

a szegénységtöl vagyon. mert a mi érsekünk kettöt is tarthatna, a (TL 162)

azt meg vallom kédnek. hogy mi itt tartottunk. és gondolhattuk. hogy (TL 167)

akinek jó minden munkája. hanem mi élünk roszul véle. azt a (TL 173)

valami hirt ha volna. de mi itt oly nagy csendes nyugodalomban (TL 175)

mind meg holtak volna. csak mi élnénk. pedig ha jol meg (TL 175)

meg gondollyuk. mások élnek, és mi csak aluszunk., de vané egyéb (TL 175)

el lehet mondani, hogy a mi áitatos urunk. mindenkor igyekezet azon (TL 175)

meg perselödöt. de miért vettük mi azt szokásban, a (TL 177)

valyuk meg avilág elöt. hogy mi ketten jok vagyunk, és hogy (TL 178)

tudgyuk. egymást szeretni, de ahogy. mi soha sem veszekedünk, mikor veszekedünk (TL 178)

bé hunnyák a szemeket. valamint mi, mert éppen most hozák hirül (TL 181)

egész országa is alesz, a mi urunknak igen jó akaroja volt (TL 182)

mi itt csak fülelünk, és várjuk (TL 182)

felöl zavarják a vizet. hogy mi is valamit foghatnánk. de a (TL 182)

a mely minden cselekedetinkben csak mi magunkot tekinteti (TL 184)

mivel ök azt kiványák, hogy mi hüségel legyünk hozájok. és csak (TL 185)

hasznunk lesz benne, Isten tudgya., mi csak reménlünk, csak reménlünk. mind (TL 189)

eleget ir minden felé, mert mi ollyanok vagyunk. mint az evangyeliumbéli (TL 189)

a midön. azangyal fel zavarta. mi is azt várjuk. hogy valaki (TL 189)

valamely zür zavart csinállyon. mert mi magunkal. jó tehetetlenek vagyunk, az (TL 189)

Isten el hoza még a mi oránkot is, ha most nem (TL 189)

talám csak semmi, még a mi oránk nem jöt el, addig (TL 191)

nem szereti, vagy pedig a mi halászaink szamárok, itt igen mértékleteségel (TL 192)

tettzik. fö képen. ollyanoknak mint mi. a kik csak egy féle (TL 193)

noé meg felelhetne. de addig mi csak eszük a rantottát, nem (TL 193)

kel egyéb. amértékletes ital. segiti ami édes egésségünket, azt tarttyák hogy (TL 193)

négyszer innya elég. az elsöt, mi magunkért. a másodikát. jó akaroinkért (TL 193)

ellenséginkért. eztet nem tarttyák. a mi édes tündér hazánkban. azt mondod (TL 193)

dolgok mennek végben ezen a mi keserves lako hellyünkön, mi csendesen (TL 195)

a mi keserves lako hellyünkön, mi csendesen aluszunk. másut meg. erövel (TL 195)

csak az ollyanoknak szól mint mi, hanem acsászároknak is, a mint (TL 196)

kédnek, ha volna mit, de mi még mind ezeket távul, nézük (TL 196)

nem jovallása. parancsolat. és a mi elmenetelünkböl. semmi nem telik, ki (TL 199)

kel., hogy ö mindent a mi jovunkra. cselekeszik, ezis jovunkra fordul (TL 199)

azon, hogy jobban tudgya a mi atyánk (TL 199)

le kel esni alatta. de ami állapotunk, ollyan, hogy csak kel (TL 201)

és kivévé ma közüllünk. az mi édes urunkot és atyankot, három (TL 202)

az örömnek pohárábol itattya, hanem mi magunkot sirassuk, kik nagy árvaságra (TL 202)

pásztorunk hagyot el., de a mi jó Istenünknek. ha egyik kezében (TL 204)

nem nagy kereszté. rajtam, hogy ami jó sibrik apánkot (TL 206)

Bezzeg néném, nyertünk mi a változásban. mint bertok a (TL 215)

hogy mit remélhetünk., ki vált mi akik olyan nagy fejedelmet szolgáltunk (TL 215)

most suhajtyák leg inkáb a mi meg holt urunkot, mert szomoruán (TL 216)

minden fel fordulva, tsudálom hogy miis. a labunkon és nem a (TL 216)

tegyenek erdélyben elég a hogy, mi bé megyünk Isten tudgya mire (TL 217)

sok tyuk. avalo hogy a mi fejdelmünk igen hideg szemekel nézte (TL 219)

fejdelem a Császár paripájára ülvén, miis más paripákra, 8 orakor a (TL 220)

fejdelem ki jövén a csaszártol. miis mindnyájan kaftánban lévén, a második (TL 221)

a kit is oda ajándekozák, mi is lora ülvén a szállás (TL 222)

jól volt, de meg eddig mi sem tudgyuk. miben vagyon dolgunk (TL 222)

hat loval., elég a hogy mi készülünk a már bé vet (TL 223)

kedves néném, mi ide érkezénk usztatva, mert azt (TL 223)

Mi Istennek hálá ide érkezénk tegnap (TL 223)

hus hagyo ked volt,, de mi még tegnap kezdettük a böjtöt (TL 223)

ide jöttünk. de postán. mert mi egyébképen nem tudunk járni. ha (TL 224)

üzöt volna ki, hanem hogy mi mindent szaladva tselekeszünk., posta lovakot (TL 225)

Tegnap a mi fö generálisunk meg vendégelé afejdelmet (TL 225)

minket a sátorok alat. hanem mi ötet. mert a török igen (TL 225)

Mi repülö félben vagyunk. mert innét (TL 226)

példa nélkül valo dolog a mi dolgunk, senkinek közüllünk lova nintsen (TL 227)

taborban menni, elég a hogy mi azokon megyünk., ugyan postán is (TL 227)

egész táborával. igen jó regel; mi is postán utánna lépteténk. a (TL 227)

utanna, az egész tabor, és miis azt gondoltuk hogy azon (TL 227)

meg. azis ki egy uton. mi máson. mikor pedig a vezér (TL 228)

a had hamaréb utánna menyen. mi egyik parttyán vagyunk. a dunának (TL 228)

lövék örömét a táboron, a mi hadunk máris kezd oszlani. és (TL 230)

kezd oszlani. és talám tsak mi maradunk avezérel, az idén nem (TL 230)

is tart továb a hadakozás, ami dolgunknak is tsak hamar vége (TL 230)

az egész udvaraval. a midön miis közelitenénk a sátorokhoz, azt izenik (TL 230)

sem jö; mint ha tsak mi volnánk török országban, ami taborunk (TL 231)

tsak mi volnánk török országban, ami taborunk elég hoszu, de igen (TL 231)

hanem a mi sátorunk mellé vettetet ágyat. estig (TL 232)

véle a hajojában, a melyet mi nem igen bántuk. mert nagyob (TL 232)

gyönyörüséges dolog jó társaságban mint mi voltunk a dunán le menni (TL 232)

hogy meg szeplösitettük a hajoját. mi azt tsak nevettük, ö néki (TL 233)

és irtozva halyon beszélni a mi hoszas bujdosásunkrol: de kedves néném (TL 235)

voltunké elsö példák,? bizony nem, mi tanultunké másokon.? nem: mások fognaké (TL 235)

olyan állapotra. mint a melyben mi vagyunk, ha nem tsak a (TL 235)

kotsinban, én pediglen Jásziban, de mi ketten együt fogunk járni egészen (TL 236)

végig havasalföldin. molduvában, innét pedig mi meg indulunk. 4 nap mulva (TL 236)

neveltetet. a hol gyülölik a mi nemzetünket., de kivált bennünket, a (TL 238)

Ide érkezénk mi édes néném szerencsésen, foxánig uri (TL 240)

nem láttam, gyönyörüség volt a mi utozásunk. és egy meny aszszony (TL 240)

is labkovicshoz vittek volna. ebédre, mi pedíg éppen nem ohajtottuk azt (TL 240)

ohajtottuk azt a becsületet, a mi örzöink pedig. ha valami lovast (TL 240)

le csillapodék a hir, és mi is le csendesedénk. talám már (TL 247)

is meg halnak, nem csak mi. a valo hogy igen sovány (TL 249)

fö képpen az ollyanoknak, mint mi. a kiknek mástol kel várni (TL 250)

illyen nagy dolgot, eztet a mi atyáink meg nem érték, micsoda (TL 251)

fö pap halála után. hát mi várhattyuké azt? erre a hire (TL 251)

és nagy mozgásban vannak. csak mi vagyunk igen nagy bujdoso csendeségben (TL 252)

bujdoso csendeségben, mint ha, a mi dolgunk volna leg jobban., de (TL 252)

nem lesz. az ö dolgok, mi csak imadgyuk a teremtöt. a (TL 253)

szamár ez a világ, vagy mi vagyunk szamárok. hogy ugy kapunk (TL 253)

soha sem nevetet. érjük meg mi néném a mink van azzal (TL 253)

de adgyunk hálát Istennek a mi minden napi kenyerünkért, már. ugy (TL 253)

az örményeknek sem volt elég. mi is meg ehettük volna. ha (TL 253)

világi hirek azt mondgyák (mert mi azon kivül vagyunk.) hogy a (TL 253)

ölelgetni kel az egésséget. itt mi Istennek hálá csendeségben tölttyük bujdoso (TL 253)

de minden bövségel mutattya magát. mi pedig csak hervadunk. mind magunk (TL 254)

aportátol, de tsak élödik, mert mi magunk táplállyuk veszedelmünkre. ha rajtam (TL 254)

Azt kérded néném. hogy mi mit tsinálunk, és mivel tölttyük (TL 255)

nagy tsendeségbe tölttyük napjainkot, a mi napjaink mind egy szinüek, semmi (TL 256)

abékeség fel bomlik, meg érjüké mi azt vagy sem az ur (TL 258)

az álgyu prokátorokal folytattyák, it mi tsendeségben vagyunk. a Császárunk a (TL 260)

a török nem kap rajta. mi pedíg már meg is untuk (TL 272)

olyan imádság mint nálunk a mi Atyánk, ( Az Istennek nevében aki (TL 281)

Isten minden embereknek itélö ura, mi tégedet imádunk, mi te benned (TL 281)

itélö ura, mi tégedet imádunk, mi te benned vettyük minden bizodalmunkot (TL 281)

vala. ahoz a szigethez, a mi iffiunk. annál kedvetleneb. és gondolkodob (TL 291)

holnapban husvét napján Jérusálemben a mi kápolnánkot, azt tudod néném hogy (TL 293)

törökök nagy tsendeségbe hadgyák a mi papjainkot Jérusalembe véghez vinni az (TL 293)

ezek nagy békeségben vannak a mi papjainkal. husvétra pedig mindenünen oda (TL 293)

ahadakozáskor., a verekedésröl kel irni, mi it tsendeségben aluszunk., de sléziába (TL 297)

generalisa volt Rakotzi ferentznek. már mi tsak ketten maradtunk zai urfival (TL 298)

tsak ketten maradtunk zai urfival. mi vagyunk aleg utolsok. mert leg (TL 298)

kedves néném nem tsak mi. hanem az egész emberi nemzet (TL 299)

mikor viszik ki ahalálra a mi sorsunk. épen olyan., menyi urakot (TL 299)

mert most közeleb vagyon a mi üdveségünk hogy sem mikor hittünk (É 9)

ora is választtya el a mi sorsunkot valamely felé, vagy az (É 10)

a szeretettel valo hit, a mi világoságunk és erönk. a mely (É 11)

valo jelek el jönek. talám mi akoron nem lészünk ez életben (É 13)

tisztellyétek az Istent, és a mi urunk Jesus (É 14)

szokal; valamik meg irattak, a mi tanuságunkra irattak (É 15)

minket oktassanak mind arra, a mi szükséges az üdveségre, vétek is (É 15)

ati sziveiteket, és elméiteket a mi Urunk Jesus kristusban (É 22)

beszélgetése, és példa adása miat, miis hozája hasonlok legyünk, de azt (É 128)

ö néki szabad volt, tsak miis, szükségben, ésa felebarátunk (É 145)

valamint ez a koldus ugy miis szükséges hogy meg érezük nyomoruságunkot (É 157)

szent irást teszi, azért hogy miis tellyesek legyünk az üdveségnek igaságival (É 184)

mi velünk tsudaltassa, és hogy miis ugy kérjünk valamint a, meg (É 208)

arra tanyit minket, hogy halgassuk miis akristus szavát. amidön minket meg (É 226)

vett, a kristust vévén ölében, miis ki mondhatatlan vigasztalásokban lészünk részesek (É 248)

azt arészt, tsak anyiban részesülünk miis abban, a menyiben véle szenvedünk (É 710)

ha ö reája valo nézve, miis az Isten akarattyára hadgyuk magunkot (É 853)

a szöllö tökében maradand. ugy miis nem teremhetünk, hanem ha benned (KKU 355)

ö néki élyünk,. mennyünk el miis halyunk meg akristusal; ö az (KG 461)

után élt ditsöséges életet. azért miis nem élhetünk lelki életet, ha (KG 462)

valo dolgának tarttya, igasságos, hogy miis annak tarttsuk, ö mindent erre (KG 476)

a mi vétkeinket, mi képpen miis meg botsátunk ellenünk vetetteknek (C/A 284)

minket királyokká, és papokká, a miIstenünknek ditsöségire. sokan az irás magyarázok (C/B 1463)

parantsolattyábol. mondván hogy indullyunk meg míis. ha veszedelemben nem akarunk. lenni (TL 228)

Ezekröl szóly, és ints. a mí. urunk kristus Jésusban (É 51)

fellyeb valo minden gondolatinknál, és mí nem gondolhatunk, se nem mondhatunk (É 269)

mondák néki. nemde jól mondjuké mí. hogy samaritanus vagy te, és (É 401)

ötet, és egyszers mind, hogy mí is meg ne engedgyük amenyiben (É 437)

hato Istenünk, kinek akarattyábol a mí üdvezitönk emberi testet vett magára (É 439)

pusztában. vagy valamely rejték helyekben, mí pedíg nyilvánságosan mondgyuk, és tarttyuk (É 836)

Add meg uram mí nékünk azt akegyelmedet. hogy követhessük (KG 529)

nem választot könyeb utat modot amí válttságunkra, abizonyos. hogy minden más (KJÉ 575)

ha nem láttuk volna a mí menyei orvosunkot vért, és vizet (KJÉ 591)

azon kisértetek alá valának vettetve. mí is azon testnek vagyunk tagjai (C/A 459)

{…} Mí atitkokban meg nem foghattyuk., tudni (C/A 535)

{…} A mí rendünknek köteleségeiröl. aszokásban vett vétkeinkröl (C/A 565)

vagy meg kisebiteni. lehet a mí Atyánk után a Gloria patrit (C/A 899)

valo elegyitése, részesülhessünk Istenségében a mí urunk Jesus kristusunknak, aki nem (C/B 1504)

ostoroztak volna minden törvény nélkül, mí akik Romai polgárok vagyunk, és (SUT 655)

meg oszlék. Némely farisaeusok mondák, mí semi roszat nem látunk ebben (SUT 709)

csak nem egészen el borita. mink azt nem tudtuk; hogy mikor (TL 44)

le ahegyekböl a viz. ahol mink vagyunk táborban. de csak hamar (TL 44)

magyar. aferim, (igen jol mondád.). mink ezen eleget nevettünk, hát kéd (TL 55)

nem tarthat. a valo hogy mink is sokan vagyunk, de leg (TL 57)

sok irásban tölti az idöt. mink is jobban töltenök ha lehetne (TL 58)

fel zavarván. sáros vizet iszik. mink is másnap hogy oda érkeztünk (TL 60)

hoszas bujdosásunkrol: de kedves néném. mink voltunké elsö példák,? bizony nem (TL 235)

érjük meg mi néném a mink van azzal., noha igen kevés (TL 253)