elöre tudom. hogy erre mit mond kéd; erre azt fogja kéd (TL 48)

vitellius romai császár felöl mit mond kéd. aki egy pástétomot csináltatot (TL 94)

ülnek, és virrattig isznak. mit mond kéd erre; a gyanoság. valo (TL 117)

de mind atiz. egyszers mind mond egy misét. egy celebral; atöbbi (TL 144)

valanékik akik felöl jót nem mond senki igen szegényül megyen ki (TL 257)

akarja, hogy a mit ö mond azt el hidgyék, a kiáltást (É 39)

{…} Mit mond az Apostol. erröl a vétkes (É 42)

Lélek, aki öáltala beszél, nem mond ellenkezöt amaga mondásával vannak olyan (É 47)

{…} Mit mond az Evangyélium a szent szüz (É 61)

{…} Mit mond a mái Évangyélium az iránt (É 86)

Annya a szolgáknak, valamit néktek mond, meg tselekedgyétek, vala pedig ótt (É 107)

állás, én meg fizetem, ugy mond az ur, deha éhezik ate (É 110)

Jésus, meg lásd senkinek ne mond, hanem eredgy mutasd meg magadot (É 113)

ur meg halgat, kiáltasz, és mond: ihol jelen vagyok, ha el (É 165)

azur meg halgat, kiáltasz, és mond, Ihol jelen vagyok, ha el (É 172)

mind azt, amit a proféta mond szombatrol (É 174)

és meg nyugotom öket, ugy mond az ur Isten., a mi (É 185)

agödölyeket pedig a ballyára, akor mond a király azoknak., kik az (É 187)

mentünk, és felelvén a király mond nékik. bizony mondom néktek, valamig (É 187)

közül tselekedtétek, nékem tselekedtétek, akkor mond azoknak is kik balra lésznek (É 187)

utaitok. az én utaim, ugy mond az ur, mertamint felyül haladgyák (É 192)

keresvén és nem talál. akor mond, hazamba viszá térek. a honnét (É 201)

vásnak meg. Élek én ugy mond az ur Isten. ha lészen (É 204)

az igaz, elettel él, ugy mond az ur Isten (É 205)

akaratomé az Istentelennek halála. ugy mond az urIsten. és nem hogy (É 209)

halgatták., az Anyaszent egyház hasonlot mond ma nékünk, hogy annak az (É 223)

törtenik. amit anagy szent Gergely mond, hogy az emberi elme magának (É 227)

azt akarja. hogy hidgyük amit mond, és tanyit. ö az örökös (É 237)

vévék azt, amit az irás mond, amessiásnak hatalmárol, és nagyságárol., mert (É 244)

{…} mit mond az évangyelium. arrol az igazrol (É 247)

kivántok, imé el jö ugy mond a seregeknek ura, és ki (É 257)

az anya, rajtam légyen ugy mond ez az átok, édes fiam (É 300)

ö pedíg hozd elö ugy mond nékem. ate vadászatodbol valo étkeidet (É 300)

ugy most is. de mit mond az irás, vesd ki a (É 354)

igeretivel, mert olyankor semit nem mond magátol., egyebet nem tanit, hanem (É 371)

és fedgyetek meg engem. ugy mond az ur, ha ati büneitek (É 372)

arra a mit a proféta mond, hogy az Isten a Fiát (É 452)

{…} Mit mond az Apostol, azokrol kik méltatlanul (É 454)

abbol. a mit a kristus mond szent péternek, a sátán kért (É 469)

{…} mit Mond még abölts (É 486)

Isaias proféta. 53. 7. hasonlot mond magais az Évangyéliumban. az üdvezitö (É 511)

{…} Mit mond amái Évangyélium szent péter. és (É 535)

másnak, mitsoda ez, amit nekünk mond, egy kevesé. és nem láttok (É 548)

azért, mitsoda ez a mit mond, egy kevesé, nem tudgyuk mit (É 548)

Atya ígéretit. melyet hallottátok. (ugy mond) az én számbol, mert jános (É 567)

azon szokra. melyeket minden nap mond a pap a népnek, emellyétek (É 573)

mái napon azt a mit mond szent pál aválasztásnak, és a (É 603)

által kel tudnunk azt, amit mond az irás, arrol, és a (É 604)

az igazság, és az okoság mond, tarttsuk halgatásban az emberi elmét (É 605)

fejezük bé mind azt. valamit mond szent János a szeretetröl (É 614)

szolgait hitekben, mint az, amit mond az Apostol., hogy az Isten (É 718)

Isten lelke által szolván, nem mond átkot a Jesusnak. és senki (É 722)

{…} Mit mond szent pál. hogy predikálotta ahiveknek (É 730)

Magyarázd meg, amit az Apostol mond, hogy atörvény aközben járó által (É 743)

azokot, a miket szent pál mond az ó törvényröl a mái (É 762)

{…} Mit mond szent pál. a Mojses törvényének (É 763)

az, a mit az irás mond atselédes gazdárol. hogy fel számlálta (É 765)

mondasz arrol amit szent pál mond a léleknek gyümöltsiröl (É 769)

{…} A mit az ur mond hogy nem kel halgatni azokot (É 836)

abbol tanulnunk amit szent pál mond, hogy minnyájan akristus teste vagyunk (É 861)

illeti, a mit az Apostol mond akülömb külömb féle szolgákrol. a (É 861)

magunknak venni mind azokbol. valamiket mond az irás az Angyalokrol és (É 889)

ki szent pál abbol. amit mond ahalálon valo gyözedelemröl (É 896)

{…} Mit mond abölts Énokrol (É 899)

{…} Mit mond abölts Noérol (É 900)

{…} Mit mond az Ábrahám felöl (É 900)

{…} Mit mond Mojsesröl (É 900)

is üsmérte, hogy a mit mond, véghez is viszi. magában térvén (MN 22)

hogy mond nékem, valamely titkodot hogy had (MN 32)

tölle. Eleonora mi lelt tégedet, mond meg. semmit ne titkoly el (MN 129)

ezekböl parancsolhatz, mit kellesék tselekednem. mond azt uram nékem. és had (MN 173)

Márk hasonlot mond még világosaban. és minek utánna (KKU 255)

arra, a mit a kristus mond vala nékie, mind azon által (KKU 257)

apostolomot. hogy az iránt mit mond. és köny hullatásal. fogja felelni (KKU 289)

probálták. akarodé meg tudni mit mond ez iránt salamon. király, a (KKU 298)

A kristus. halgassad leányom mit mond az én kedves apostolom. minden (KKU 299)

ritkák. halgassad ez iránt mit mond salamon, a kinek töb volt (KKU 305)

tekinsd meg leányom. mitsoda áldást mond az évangyélium azokra kik én (KKU 307)

bövebben akarsz oktattatni. halgassad mit mond Climacus. a szenvedésnek kezdete a (KKU 328)

kedvében vannak, nem olvastadé mit mond az irás az igazak felöl (KKU 337)

nem tántorodom, de nézük mit mond anyomoruságban. mihent ortzádot el forditottad (KKU 339)

nem valoságos fiai. halgassad mit mond az én apostolom, fiam meg (KKU 363)

joságának jele, nem olvastadé mit mond Dávid, ate veszöd, és ate (KKU 375)

genettséget. halgassad hogy ö mit mond ezekre, ha a jót el (KKU 378)

tellyes szivemböl kivánom, de kérlek mond azt nékem. hogy lehesen valakit (KKU 395)

helyei az Istennek, halgassad mit mond pál, én pedig a magam (KKU 419)

semmi hejával, de uram kérlek mond (KKU 420)

kételkedhetel. ha eszedben jut, mit mond az évangyélium, hogy sok nyomoruságok (KKU 437)

menyiben lehet, mindenben a mit mond, és tselekszik. azon imádságot mondgyuk (KG 507)

vigyáznak. hogy mit mond, és mit tselekeszik. és mindenel (KG 558)

kel adni mind annak amit mond, eleiben kel tenni setéttséginket, hogy (KJÉ 595)

visgálván magunkot arrol. a mit mond, ugy hogy meg itéllyük magunkot (KJÉ 595)

és meg nyugodni azon amit mond. hogy ha az, a (KJÉ 595)

fogva valo. nézük meg mit mond nékünk szent jános az ö (KJÉ 609)

szent jános, oly nagy ditséreteket mond vala a messiásrol, a sidok (KJÉ 621)

XXV. Egy nehány példa beszédeket mond 78 XXVI. meg más példa (KJÉ 778)

mint sem gondollyák, halgassák mit mond maga az Isten nékik: Az (VKT 796)

nemesi álhatatoságoknak, és halgasuk mit mond az ur nékik, minden valaki (VKT 835)

voltanak, halgasuk mitsoda. rettentö dolgot mond az Isten fia ellenek, hogy (VKT 835)

kisértetekben estek, szent péteris hasonlot mond. szerelmesim örüllyetek hogy a kristus (VKT 837)

ellen. mindenüt anathémát. és átkot mond reájok, mint hogy ö, az (VKT 847)

valonak kel lenni, imé mit mond nékünk világosan a kristus. ha (VKT 856)

Halgasuk mit mond nékünk maga akristus, ne legyetek (VKT 894)

abban az átokban eshetnének. melyet mond a kristus. jaj néked, a (VKT 899)

volt minden embereknél. imé mit mond nékik a szent lélek. és (VKT 915)

keresztyének közöt vagyon halgasuk mit mond a szent lélek, hogy ök (VKT 925)

rosz erkölcsü volt. ihon mit mond az irás az elsöröl, Heröl (IK/A 40)

tselekedetit., ? nézük meg fiam mit mond a szent historia erröl. David (IK/A 42)

igyekeznél minden tehettségedel, halgasad mit mond a szent lélek abölcs által (IK/A 48)

néked, hanem elödben tészem mit mond az az Isten maga ez (IK/A 48)

az irás tsudálatra valo dolgokot mond. hogy tselekedet ifiuságában. és azután (IK/A 52)

az ifiuságban vesznek bé. olyat mond (IK/A 55)

hanem tsak a mit maga mond a gyonásiban. az Isten sugarlásabol (IK/A 58)

rosz erkölcsüek voltanak: nem is mond felölök semmi jó erkölcsü tselekedetet (IK/A 65)

Szent Hieronimus igen nevezetes dolgot mond ezen historiárol, a melyet a (IK/A 67)

Halgassad mit mond erröl maga a szent irásban (IK/A 85)

szent Dávid hasonlot mond néked. és közönségesen azt mondgya (IK/A 85)

Halgassad fiam mit mond ez iránt abölcs a hatodik (IK/A 86)

dologrol a melyet az irás mond Joás királyrol, ezt a királyt (IK/A 93)

gyakorta magadban a mit. David mond vala a midön a templom (IK/A 103)

meg más helyt is mit mond néked. Az okos vének társaságában (IK/A 120)

parochiális misék alat. halgasad mit mond ezekröl (IK/A 135)

nagy kedvezésért valának., halgasad mit mond az Isten erröl maga. Meg (IK/A 145)

Hát a feddésröl mit nem mond. A ki szereti az oktatást (IK/A 150)

társaság az ifiakot., halgassad mit mond magárol ugyan ezen szent, siratván (IK/A 159)

volt ötet életekben. halgassad mit mond erröl az irás. és az (IK/A 172)

agyuladás meg nagyob. halgasad mit mond szent Hieronimus. aki ezeket meg (IK/A 179)

gyözöd azokot, nézd meg mit mond szent Agoston, nézd meg Dávidot (IK/A 192)

halgasad hogy szent Cypriánus mit mond néked, Egy nagy örökség. igen (IK/A 205)

az irás erröl rettentö dolgokot mond, azt mondgya. hogy az Isten (IK/A 240)

mond; A mely mértékel mértek másoknak (IK/A 257)

lett. Jaj pártos fiak, ugy mond az ur, hogy tanátsot tartanátok (IK/A 284)

Szent Bernárd erröl rettentö dolgot mond, hogy az utolso itéletkor, meg (IK/A 305)

mit mondottam. halgasad hogy mit mond még erröl az egész anyaszent (IK/A 311)

például kellene venni, nézed mit mond az irás felöle, Hogy semmit (IK/A 356)

el a mit az irás mond Joas király felöl,. hogy mind (IK/A 358)

vigyázni hogy a világ mit mond, vagy mit gondol arol., tsak (IK/A 363)

meg kostolhatnád, annak édeségit. mit mond néked erre az bölcs. fiam (IK/B 412)

adok elödben. halgasd meg, mit mond az irás éléázárol, ez igen (IK/B 416)

mondok. hanem az mit maga mond az gyonásiban. meg mutattya az (IK/B 420)

Halgassad erröl mit mond az sz. irásban., és arra (IK/B 444)

kedves fiam, halgassad mit mond az bölcs néked ez iránt (IK/B 446)

vagyon az kalauzra halgassad mit mond az Isten fia. hogy ha (IK/B 450)

idö alat is midön áldást mond reád. kérjed az Istentöl büneidnek (IK/B 459)

imádságokot mondgyad, mellyeket az pap mond. hogy ha pediglen nem lehet (IK/B 468)

valo munkában foglalni, halgasad mit mond az bölcs (IK/B 468)

Halgassad mit mond néked az bölcs. az bölcsekel (IK/B 475)

Halgassad mit mond eziránt egy nagy auctor. hadgy (IK/B 484)

mocsokal. és vétekel. ? * halgasad mit mond sz. agoston. hogy az. a (IK/B 485)

az szent misénél. halgassad mit mond. vasárnap egyben gyülekeznek. mind azok (IK/B 488)

fiait, halgassad az Isten mit mond ez iránt. meg itélem az (IK/B 498)

Az intésröl pedig miket nem mond. az ki szereti az fedzést (IK/B 502)

hal. * . de föképpen halgassad mit mond ide aláb., az mely. ember (IK/B 502)

társaság az iffiakot, halgassad mit mond ugyan ezen szent maga felöl (IK/B 510)

mit mond az irás. tarsd meg sz (IK/B 522)

még inkáb segittik, halgassad mit mond sz hieronimus, hogy az Aethna (IK/B 528)

hartzolni, de halgassad még mit mond (IK/B 548)

magadra nem vigyász, halgasad mit mond az prophéta. jaj tinéktek. gazdagok (IK/B 551)

mind ezek után halgasad mit mond sz. Cypriánus hogy az nagy (IK/B 552)

tartozol lenni szüléidhez. halgasad mit mond ez iránt az apostol. ti (IK/B 565)

nével ellenkezik. és halgasad mit mond üdvezitönk. én pediglen azt mondom (IK/B 575)

bátor, és orczátlan. mikor hazugságot mond. Esküvö, ember szólló, senkinek nem (IK/B 578)

Halgasad fiam mit mond az irás, az hazug elme (IK/B 579)

ellen * . az Isten fia mit mond. én pedig azt mondom néktek (IK/B 588)

Szent bernárd erröl rettentö dolgot mond. hogy az itéletkor meg hallyák (IK/B 636)

ezek világosok. de halgasad mit mond az tridentinumi Concilium. ez az (IK/B 640)

az ígazságot melyet szent Pál mond (C/A 40)

irás is semi bizonyost nem mond eröl (C/A 51)

irás nékünk egyebet arrol nem mond., hanem hogy noé meg áldá (C/A 75)

atest szerént élni halgassa mit mond szent Pál. a test szerént (C/A 81)

{…} Valamit az irás mond erröl a szent emberöl. a (C/A 142)

{…} A Daniel profetiája mit mond a Messiás el jöveteléröl (C/A 144)

arra lehet magyarázni.. imé mit mond Isaiás, A pogányok a te (C/A 159)

Imé Dávid mit mond. A Társis és a sziget (C/A 160)

{…} Daniel mit mond a kristus szenvedésiröl (C/A 175)

Nézd meg mit mond szent Péter ezekre és a (C/A 185)

erre a jövendölésire Davidnak hasonlot mond a sidoknak (C/A 185)

hogy ha tsak ellene nem mond. az értelemnek (C/A 191)

meg kel néznünk hogy mit mond ez iránt a száz tizenkettödik (C/A 202)

Halgasuk meg figyelmeteségel mit mond ez iránt szent Agoston (C/A 247)

{…} Igen is. Imé mit mond szent Agoston (C/A 248)

és káromkodás, nézűk meg mit mond szent Judás. a protestánsok, és (C/A 254)

az igazságnál. semmit gyakortáb nem mond az uj testamentum, nagyob része (C/A 277)

{…} Mitsoda kiáltást mond vala a nép utánna (C/A 439)

pap keresztel. hallyuk is mit mond. ez a tselekedet, és azok (C/A 500)

ugy tettzik hogy szent János mond valamit erre a kérdésre. az (C/A 510)

ereje által. mellyeket a pap mond az üdvezitö nevében (C/A 537)

romában mikor apápa Ceremonialis Misét mond,. az óltárnál szolgálo diaconusok mind (C/A 545)

kel tselekedni a mit akristus mond. Ha ate jóbb szemed. és (C/A 561)

és a kristus nevében sentenciát mond reája. a mely. meg oldgya (C/A 571)

ördögnek rabságábol; nézük erröl mit mond a kristus képiben Isaiás. Az (C/A 594)

Az olyan sententia. amelyet apap mond abünösre akristus nevében, a mely (C/A 597)

meg keni abeteget, és imádságot mond reája ez a láthato jel (C/A 611)

kit fel szentel., és imádságot mond reája. ebböl áll a külsö (C/A 616)

viszi arra, nézd meg mit mond ez iránt a Tridentinumi Concilium (C/A 658)

szerént azt a mit akristus mond; hogy mindenkor kel imádkozni. és (C/A 686)

holot nem érti mitsoda imádságot mond apap (C/A 715)

az, a mit az irás mond Melkisedekröl, el lehet itélni abol (C/A 735)

Mind abban valamit szent Pál mond Melkisedekröl, a kristus iránt. meg (C/A 743)

kedvez ahiveknek, és halotti miset mond. nem vigyázván anapra,, holot eviszá (C/A 768)

vagy az uj pap, együt mond misét azal. a ki ötet (C/A 778)

kel annak lenni aki misét mond (C/A 779)

gyonás tétel után mitsoda imádságot mond a pap egymás után anépel (C/A 791)

fordulva a néphez mikor misét mond. azokban atemplomokban nem szükséges hogy (C/A 798)

{…} Mikor valamely püspök mond misét, miért nem mondgya valamint (C/A 799)

{…} Mitsoda imádságot mond apap midön áldást ád a (C/A 802)

{…} Mitsoda imádságot mond apap midön akenyeret ajánlya (C/A 807)

{…} Mitsoda imádságot mond a pap midön vizet tölt (C/A 808)

{…} Mitsoda imádságot mond a pap midön az Istennek (C/A 809)

{…} Mitsoda imádságot mond apap az oltár közepin, azután (C/A 813)

ez iránt, valamit szent Agoston mond, Mi az Martyrok Istenének teszünk (C/A 814)

{…} Mitsoda imádságot mond azután apap (C/A 815)

{…} Mit mond azután apap (C/A 816)

{…} Mit mond a secreta imádság után apap (C/A 817)

Ezt a szent háláadást, amelyet mond az Anyaszent egy ház. az (C/A 819)

{…} Mitsoda imádságot mond apap a fellyeb meg mondot (C/A 829)

{…} Mitsoda imádságot mond apap a Consecratio után (C/A 831)

{…} Mitsoda imádságot mond ezután apap (C/A 842)

midön a Pápa solemnis Misét mond, az osttyát három részre szegvén (C/A 848)

{…} A pap áldást mond a népre akristus testének érdeme (C/A 848)

{…} Mit mond apap az alat midön anép (C/A 852)

{…} Mit mond ezek után a pap (C/A 853)

a Pápa mikor solemnis misét mond a székiben Communicál,. ez igen (C/A 854)

a szokás, apápa midön Céremoniával mond misét, a két diaconus fent (C/A 856)

a {…} után apap más imádságot mond, de annak elötte a Diaconus (C/A 860)

{…} Mitsoda imádságot mond apap az oltár közepén, az (C/A 862)

idejében szokásban voltanak, nézük mit mond ez iránt. az Istennek minden (C/A 866)

az igazságot, melyet sz.pál mond. hogy mikor az emberek az (C/B 943)

irás is semmi bizonyost nem mond erröl (C/B 950)

irás nékünk egyebet arrol nem mond, hanem, hogy, noé meg áldá (C/B 969)

test szerént élni. halgassa mit mond sz. pál. a tést szerént (C/B 973)

{…} valamit a szent irás mond, erröl a szent emberöl a (C/B 1023)

{…} A Daniel profetiája mit mond a Messiás el jöveteléröl (C/B 1025)

{…} Daniel mit mond a kristus szenvedésiröl (C/B 1046)

meg kel néznünk hogy mit mond ez iránt a száz tizen (C/B 1060)

Halgassuk meg figyelmeteségel. hogy mit mond ez iránt szent ágoston.. Az (C/B 1088)

{…} Igen is. imé mit mond szent ágoston. sok féle állapotok (C/B 1090)

és káromkodás. nézük meg mit mond szent judás., a protestansok, és (C/B 1094)

az igazságnál, semmit gyakortáb nem mond az uj testámentum., nagyob része (C/B 1109)

{…} Micsoda kiáltást mond vala a nép utánna (C/B 1234)

apap keresztel, hallyuk is mit mond; ez a tselekedet, és ezek (C/B 1279)

ugy tettzik hogy szent János mond valamit erre a kérdésre az (C/B 1286)

ereje által. mellyeket a pap mond az üdvezitö nevében (C/B 1306)

mikor a pápa. Cérémonialis misét mond. az oltárnál szolgálo diaconusok mind (C/B 1313)

kell tselekedni a mit akristus mond, Ha ate jobb szemed, és (C/B 1325)

azt, a mit agyontato pap mond, nem visgálván azt. hogy ha (C/B 1326)

az ördögnek rabságábol. nézük mit mond erröl a kristus képében Isaiás (C/B 1349)

Az ollyan sententia. amelyet apap mond a bünösre akristus nevében. a (C/B 1351)

keni a beteget., és imádságot mond reája. ez a láthato jell (C/B 1362)

a kit szentel; és imádságot mond reája, ebböl áll a külsö (C/B 1365)

viszi arra, nézd meg mit mond eziránt atridentinumi Concilium. A mi (C/B 1396)

holot nem érti mitsoda imádságot mond apap (C/B 1435)

irás mond melkisedek felöl., abbol el lehet (C/B 1451)

Mind abban valamit szent pál mond melkisedekröl. a kristus iránt, meg (C/B 1456)

a hiveknek. és halotti misét mond. nem vigyázván anapra holot, ez (C/B 1474)

vagy az ujj pap, együt mond misét azzal, aki ötet fel (C/B 1482)

annak lenni, a ki mísét mond (C/B 1482)

gyonás tétel után, mitsoda imádságokot mond a pap egy más után (C/B 1491)

fordulva a néphez mikor misét mond, azokban atemplomokban nem (C/B 1496)

{…} Mikor valamely püspök mond misét, miért nem mondgya valamint (C/B 1497)

{…} Mitsoda imádságot mond apap, midön áldást ád a (C/B 1499)

{…} Mitsoda imádságot mond apap midön a kenyeret ajánlya (C/B 1503)

{…} Mitsoda imádságot mond apap. midön vizet tölt a (C/B 1504)

{…} Mitsoda imádságot mond a pap, midön az Istennek (C/B 1505)

{…} Mitsoda imádságot mond apap. az oltár közepin. azután (C/B 1508)

azt mondotta ez iránt, valamit mond szent agoston. mi a martyrok (C/B 1509)

{…} Mitsoda imádságot mond azután apap (C/B 1510)

{…} Mit mond azután apap (C/B 1511)

{…} Mit mond a secreta imádság után apap (C/B 1512)

a szent háláádást a melyet mond az anyaszent egy ház, az (C/B 1513)

{…} Mitsoda imádságot mond apap. a fellyeb meg mondot (C/B 1521)

{…} Mitsoda imádságot mond apap a Consecratio után (C/B 1522)

{…} Mitsoda imádságot mond ezután apap (C/B 1531)

midön a Pápa, solemnis misét mond, az osttyát három részre szegvén (C/B 1535)

{…} A pap áldást mond anépre. akristus testének érdeme által (C/B 1535)

{…} Mit mond apap az alat.. midön anép (C/B 1538)

{…} Mit mond ezek után apap (C/B 1539)

a pápa, mikor solemnis misét mond, aszékiben Communical, ez ígen régi (C/B 1540)

szokás, A pápa, midön Ceremoniaval mond misét, a kétt Diaconus fent (C/B 1541)

Communio után. apap más imádságot mond, de annak elötte a Diaconus (C/B 1544)

{…} Mitsoda imádságot mond apap az oltár közepin, az (C/B 1545)

idejében szokásban voltanak. nézük mit mond ez iránt. az Istennek minden (C/B 1549)

örülök ezen. a mit apater mond, mondá tsak lassan angyélika, mint (IJE 12)

te magadban angyélika. mondá télámon. mond ki had hallyuk (IJE 12)

tudosabban irt, egyebet erröl nem mond, hanem hogy az álom arra (IJE 23)

magamtol gondoltam ki. halgassuk mit mond szent pál az iffiu özvegy (IJE 32)

Hát mit mond kegyelmed páter uram. mondá angyélika (IJE 41)

mondá angyélika. apáternek, hogy mit mond kegyelmed az ollyanok felöl. akik (IJE 49)

kérdem pater uram, hogy mit mond kegyelmed az ollyanok felöl, a (IJE 50)

de angyélika. ismét mondá, mit mond kegyelmetek az ollyan aszony felöl (IJE 58)

De mit mond kegyelmed az ollyan aszony felöl (IJE 58)

angyélika, hanem a mit Salamon mond a példa beszédekbe. eredgy oh (IJE 62)

tekinttse meg kegyelmed. hogy mit mond atiz parantsolat; és az anyaszent (IJE 71)

Oh páter uram mit mond kegyelmed. mondá télámon. az irtoztato (IJE 75)

tudgya okát adni, annak amit mond, amely igen nagy fogyatkozás, mert (IJE 91)

Hát a leány gyermekekröl. mit mond kegyelmed, kérdé mariánna (IJE 91)

és a tridentinumi Concilium átkot mond arra, a kinek része lenne (IJE 102)

de halyuk továbra is mit mond nékünk ez az emberséges ember (IJE 115)

kérdé tölle. hát kegyelmed mit mond ezekre, a kegyelmed fö aszszonyai (IJE 124)

az elött tartoztanak, halgassuk mit mond erröl rövideden a szent lélek (IJE 153)

és az ö férje ditséreteket mond reája, ha szinte minden halgatna (IJE 154)

egy idöben éle, és valamit mond agörögök, és atroja béliek szokásirol (ISZ 198)

egyezik azal, amit az irás mond a sidok szokásirol (ISZ 198)

bir vala, semmit sajáttyának nem mond vala, hanem minden köz vala (KSZ 302)

a keveset. amelyet az irás mond erröl az elsö anyaszent egy (KSZ 306)

tartották a mit szent pál mond felölök isaiás után, tsak együnk (KSZ 375)

szent Ignátz mit mond azokrol kik ötet örzötték, tiz (KSZ 389)

az ajándékokot, nézük tehát mit mond anastásius. azokrol az ajándékokrol a (KSZ 428)

rémül amikor olvassa hogy mit mond felölle szent damianus péter, a (KSZ 475)

temetik illendö tiszteletel, imé mit mond szent Gamaliel lucianusnak látásban. a (SUT 512)

atöbb Apostolok, az Évangyélium nem mond semmit is az ö hívatatásárol (SUT 556)

különös dolgot nem mond., hogy az Apostol. a sidoktol (SUT 633)

közül voltak, A historia nem mond nékünk semit is a judás (SUT 648)

hogy ha a mit pál mond, igazaké. és hogy ha meg (SUT 657)

mind azt. valamit maga felöl mond, mint esztelenséget, mivel nem illik (SUT 694)

kötözé. és mondá imé mit mond. a szent Lélek. Az ember (SUT 703)

nevezetes példa. a melyet Josef mond egy aszszonyrol., a ki meg (SUT 863)

minden féle átkot. szitkot, bestelenséget mond vala nékik, tsak azért hogy (SUT 863)

és nem volna annyi te monda a háznál. mi jutot eszemben (TL 16)

is magára haragittani. illyen itéletet monda reájok. hogy a kettö közül (TL 172)

solimánhoz vivék, aki is sokat monda neki a vezér csalárdságárol, ugyan (TL 180)

száz szegény férfi, és aszony. monda jót a kristusrol holta után (TL 257)

tőbbi között egy tréfás Ur monda a’ Primásnak, a’ valo Nagyságos (ML 322)

közelget ati váltságtok, és hasonlatoságot monda nékik, lássátok a fige fát (É 12)

el küldvén kettöt atanitványi közül monda néki, Te vagyé aki eljövendö (É 18)

egyenetlenségeket okoza, de {…} Pál mit monda erre, valyon a kristus részre (É 19)

Ez a szent miért nem monda többet magárol (É 28)

nagy szóval fel kiálta és monda. Áldot vagy te az Aszszony (É 37)

elégedvén azal. amit az Angyal monda nékik, hanem sietve Bethlehemben menének (É 59)

{…} Mit monda a nász nagy a vö (É 109)

ágain laknak, más példa beszédet monda nékik, hasonlo mennyeknek országa, akovászhoz (É 133)

talála más veszteg állokat, és monda nekik, mit állotok it egész (É 140)

éhezék, és hozája járula akisértö. monda néki, ha Isten Fia vagy (É 181)

talám köbe ne üssed alábadot monda néki Jésus, ismég irva vagyon (É 181)

akarunk töled látni, ki felelvén monda nékik, agonosz, és parázna nemzettség (É 201)

állanak vala, kivánván véle szollani, monda pedig egy valaki néki, imé (É 201)

utánnunk kiált. ö pedig felelvén monda. nem küldettem hanem tsak az (É 206)

uram segély engem, ki felelvén monda, nem jó el venni a (É 206)

az ebeknek vetni, ama pedig monda, ugy uram mert a kölykek (É 206)

urok asztalárol, akkor felelvén Jésus monda néki, oh’ aszszony nagy ate (É 206)

érkezem. más szál alá elöttem. monda néki Jésus. kely fel. vedd (É 211)

Jésus, és illete öket, és monda nékik kellyetek fel. és ne (É 217)

a simon társai valának. és monda simonnak Jésus, nefély. mostantol fogva (É 224)

let volna, az ur nem monda egyebet felölle, hanem hogy bársonyban (É 289)

válto atörvény ellen semit nem monda, se a vádlot aszszonyt nem (É 352)

mitsoda beszéd ez, a melyet, monda, kerestek engem, és meg nem (É 406)

{…} Noha egyebet nem monda nékik az igazságnál., és tsak (É 420)

adá, hogy nem tudva. igazat monda. és jövendöle (É 431)

azért utálák Jéremiást, mert igazságot monda nékik, és szemekre hányá vétkeket (É 433)

{…} A kristus mit monda a Maria tselekedetéröl (É 447)

mint a melyet a kristus monda ö felölle, hogy jóbb lett (É 474)

{…} Mit monda még az ur akét tanitványinak (É 507)

Ezt láttyuk az itéletben; melyet monda Isten Ádámra, a melyben minden (É 586)

ezek a három szók, melyeket monda az üdvezitö, az inaszakat embernek (É 597)

melyel mértek. viszá mérettetik néktek, monda pedig hasonlatoságot is nékik, vallyon (É 615)

{…} kiknek monda akristus. ezt a példa beszédet (É 634)

bizonyittá azur. mind azt. amit monda néki (É 667)

viszik vala, meg állának, és monda. ifiu, néked mondom kely fel (É 779)

ez a három szó, melyet monda az ur az inaszakatnak, kely (É 800)

ember a beszédnek, melyet Jesus monda néki, és megyen vala, már (É 811)

néki Rabboni. mely mesternek mondatik. monda néki Jésus. ne illess engem (É 839)

ki egy tanátsot, ki mást monda, hilária pedig nagy vigan fel (MN 10)

az örömben. mind a szomoruságban monda ismét néki. valo hogy eleonorát (MN 27)

képpen, a mit lunlei felöl monda néki. az igen nagy haragra (MN 28)

fernandot elegendö jó állapotban találván. monda néki, engemet a mi Comendánsunk (MN 37)

Bajazet meg akarván kérelni, mindeneket monda néki, a mivel meg enyhithetné (MN 56)

veszesék. és annyi sok hazugságokot monda az ártatlan vezér ellen, hogy (MN 62)

néked. dom sebástien semmit sem monda, hanem engedelmeskedék. de igen nagy (MN 124)

olyan szánakodo és keserves szokot monda. hogy a kik mellette voltanak (MN 125)

hályon. Elvir mellé mene. és monda, aszonyom, igen kedvesé lett elötted (MN 129)

az okát változásának, dom baltazár. monda az Elvirnek. tsak azert akart (MN 136)

hogy soha sem szeretet, oh! monda néki. egy nehány köny hullatásal (MN 149)

titka meg tartására igérvén magát. monda hogy a mit kiván. a (MN 153)

még thamárt jobban hozájok hajoltassa. monda néki. szep thamár. e mindenik (MN 156)

mint hogy beliza. többet nem monda. néki, azt gondolá hogy talám (MN 160)

erszényt, de kork olyan szokot monda néki. hogy ketelen vala el (MN 177)

Ugyan ezis tartoztat meg engemet monda Etelgiva. és ha azt meg (MN 184)

hol a másikának hizekedö szokot monda és azon volt hogy magához (MN 199)

az egész társaság nagy ditséreteket monda felölle, kivált a kis aszonyok (MN 217)

hagyatván beszédemet, egy nehány szót monda nékem. de nem érthettem, hanem (MN 226)

lesz enékem. még többeket is monda illyeneket, mivel többet is kelleték (KKU 253)

több illyen szép gondolatokot is monda sok köny hullatásal., szivének buzgoságabol (KKU 254)

kristus. töb illyen dolgokot is monda nékiek, de hilária félben hagyatávéle (KKU 286)

mutatni mint kedvellené akeresztet, mit monda. és mit tselekedék. a midön (KKU 287)

kerésztet, amely ellen ezer tsufságot monda, söt még. nagy orczátlanságal. reája (KKU 291)

azon által akarván magát menteni monda, uram én azt gyakorta hallottam (KKU 333)

felölled mondani, valamit jób felöl monda. hát hejában félié jób az (KKU 374)

ez a harang. és mit monda ez a békeséges türésnek példája (KKU 377)

1 {…} a másika is hasonlot monda., ti néktek, ingyen adattatot a (KKU 385)

meg tarttyátok az én parantsolatimot, monda a kristus, az én szeretetemben (KG 525)

mind ezekben az állapotokban nem monda egy szót is (KG 540)

angyal meg jelenék néki, és monda, josef, Davidnak fia. ne fély (KJÉ 608)

ezek. a nagy tulajdonságok. amelyeket monda a kristus. János felöl. nagy (KJÉ 650)

nem tartásokot. és irtoztato átkokot monda reájok. jaj néked korozain, jaj (KJÉ 651)

beszéd. volt. a melyeket akristus monda. az erös fegyveresröl aki aházat (KJÉ 656)

valot nem találhatna, a kristus monda nékik. adgyatok ti magatok nékik (KJÉ 663)

mit nekik maga az igazság monda, meg nem várván hogy meg (KJÉ 667)

egy királyrol valo példa beszédet monda nékie. a ki számot vévén (KJÉ 679)

el vesznek mint azok., hasonlot monda a tizen nyolcz emberöl. a (KJÉ 695)

Azután egy nehány példa beszédeket monda azoknak a két szinüeknek, hogy (KJÉ 723)

sem egy tolvajnak, és gyilkosnak, monda azért nékik, én semmi vétket (KJÉ 755)

De azt halgassák. hogy mit monda az Isten jóbnak, és mitsoda (VKT 792)

esnek, amely ellen. illyen átkot monda, jaj néktek gazdagoknak, mert meg (VKT 838)

Ábrahám egyebet nem monda adus gazdagnak, hanem hogy, fiam (VKT 838)

az Isten az emberekel lakjék. ? monda Salamon. a midön el végezé (IK/A 104)

azt néki. amit szent Ersébet monda a szent szüznek. honnét vagyon (IK/A 104)

a mit maga a Messiás monda, hogy sokan vannak a hivatalosok (C/A 67)

{…} Mit monda Isten az Izraélitaknak. a midön (C/A 98)

hogy nem átkot, hanem áldást monda a népre. és meg jövendölé (C/A 112)

ugyan ezért is rettentö átkot monda reájok. akristus, a genezáreth tengerin (C/A 166)

Igen is meg. imé mit monda arol Dávid (C/A 194)

haszontalan szolgát vessétek akülsö setéttségre monda a kristus (C/A 324)

nézve. el hitték a mit monda nékik. ha szinte meg nem (C/A 533)

{…} mit monda az Isten az izraélitáknak, a (C/B 987)

hogy nem átkot. hanem áldást monda a népre, és meg jövendölé (C/B 999)

ugyan ezert is rettentö átkot monda reájok a kristus. a genesáreth (C/B 1040)

kristus meg jelenék nékik. és monda hogy egész hatalmat vett az (C/B 1053)

aki is akristust ölében tartván. monda. hogy eza gyermek a népeknek (C/B 1233)

nézve. el hitték a mit monda nékik. ha szinte meg nem (C/B 1303)

E lehet tehát az oka. monda angyélika, amint olvastam, vagy halottam (IJE 29)

De páter uram, monda télamon. nem mind egyé a (IJE 30)

ne nevessem. az ollyan aszszonyokot. monda angyélika, kik egy kis fö (IJE 49)

is az aszszonya nagy haragal monda néki, mit járkálsz it fudáza (IJE 58)

Én erre valamit mondanék monda angyélika. ha az aszszonytol nem (IJE 64)

Oh! ki hinné azt el. monda angyélika. a hejában valoságra. pedig (IJE 66)

télámon nevetve a fejit tsoválá. monda is arra, oh! látom hogy (IJE 107)

Régen halottam már beszélleni monda télamon, a penelopé vásznárol. de (IJE 150)

én tégedet husz esztendeig szolgáltalak. monda lábánnak, napal sok meleget. és (ISZ 176)

lehettenek volna, {…}origenes is hasonlot monda, {…} ezt a tsudát pedig az (KSZ 392)

az ég felé, olyan káromlást monda a melyet philo nem mérte (SUT 592)

szent péter fel kele, és monda, Atyám fiai, azt tudgyátok, hogy (SUT 644)

azt, a mit szent péter monda, ezekel a szokal, hogy az (SUT 645)

hogy le fektették volna ötet. monda egy századosnak, szabadé néked meg (SUT 707)

meg illeté. és holmi szokot monda suttogva. akoron a leány fel (SUT 767)

a portához. erre a vezér mondá. hogy ha egy kevesé mesze (TL 52)

kadiánál talált lenni akor, és mondá nagy prosopopiaval (TL 54)

felelek. a kadia nagy nevettségel mondá pápainak aferim magyar. aferim, (igen (TL 55)

samaritána aszszonynak., a kinek azt mondá a kristus, hid ide az (TL 64)

mutatá néki a kincsét, és mondá néki a király. látodé micsoda (TL 72)

solon. mind ezekre. csak azt mondá. akirálynak. {…}: senki holtáig nem boldog (TL 72)

és a leányt el venni, mondá néki. hogy mivel a leánynak (TL 90)

hogy igen is, a csaszár. mondá nékik hát miért indultatok fel (TL 111)

a fejét el üti. és mondá azután a basáknak, a ki (TL 112)

életét meg tarttsa, adoktor arra mondá. hát ha a királynét találná (TL 129)

hertzeg nevethetet volna de eltitkolván. mondá atiszteknek ezaz ember nekem nagy (TL 157)

ezen igen el keseredvén, haragjában. mondá. hogy az én juhom husa (TL 163)

szálla. és hivatván az ulémákot. mondá. ezen rebellisek engemet is császároknak (TL 166)

ulémákal is meg csokoltatá. azután mondá nékik, mind nekem. mind néktek (TL 166)

az egész halgatok sirának, végtire mondá., tavoztasd el, hogy a vezérid (TL 166)

okos mészáros vajdává lenne, azért mondá pátronának. hogy ebben adologban nagy (TL 168)

semmit nem végezhetne az nap. mondá hogy más nap acsászár elött (TL 169)

az állapotban volna, amint kivánná, mondá néki, hogy a koszorujában valo (TL 176)

a meg tartásra mélto szokot mondá. miért szaladtanak el udvaromtol. nem (TL 177)

végezének, hanem egyik apapok közül mondá. solimánnak. mint hogy azt fogattad (TL 181)

hogy mitöl tartana a secretarius, mondá neki. majd által viszlek azudvaron (TL 192)

ót el, azonnal nem csak mondá. mert meg is cselekedé, és (TL 192)

anapon semmi kegyelmeségit nem mutatta, mondá, a mái napot. el vesztettem (TL 200)

viszá menetelekor meg akarván ajándékozni. mondá az urak elöt. ezt a (TL 211)

urak közül. aki tréfás volt, mondá akirálynak. ad oda a kápolnádot (TL 211)

pénznélkül, egyik a szomjuhozo gyülésben mondá a töb tanatsoknak, tsak azt (TL 236)

meg romlot természetel. az okáért mondá, az ur tellyes lévén irgalmaságal (TL 269)

tilttsa abór italt, óhjátok magatokot. mondá a bortol. a kotzka. a (TL 271)

ötven napot fognak böjtölni. akristus mondá néki hogy sokat igért volna (TL 283)

napot igért volna. a kristus mondá néki. látodé hogy én az (TL 283)

mást tanátsola maga pedig azt mondá. hogy Eginhárt ha meg bünteti (TL 293)

néki, Igen is néked adom mondá a császár. aki téged oly (TL 293)

hanem másra hagya, valamint adervis mondá egy persiai királynak, egy dervis (TL 296)

bé mene az emberhez. és mondá néki. atyámfia. ne azt mondgyad (TL 299)

apüspök látván a nagy tsudát. mondá néki, atyám fia, tsakugy imádkozál (TL 299)

minyájan magokot mentegetni, az elsö mondánéki. majort vettem, és szükséges ki (É 625)

életbe volna, mivel azt látod, mondánéki. hogy az Isten rendelése olyan (MN 35)

Az idöben mondá Jesus atanitványinak, jelek lésznek anapban (É 12)

mást várunk? És felelvén Jésus mondá nékik. Elmenvén, jelentsétek meg Jánosnak (É 18)

pedig a ki értelmesebb vala, mondá, én akristusé vagyok, az illyen (É 19)

tehát, Illyés vagyé te? és mondá nem vagyok. proféta vagyé te (É 25)

küldöttek, mit mondasz magad felöl, mondá. Én apusztában kiáltonak szava vagyok (É 25)

és a meg váltó maga mondá felölle hogy Aszonytol nem támadott (É 26)

azon által keresztelö {…} János azt mondá maga felöl, hogy a kristus (É 26)

{…} Miért mondá szent János hogy ö apusztában (É 28)

szolla az ur Akáznak és mondá kérj jelt magadnak ate uradtol (É 29)

vagy fenn a magoságban. és mondá Ákáz, nem kérek, és nem (É 29)

nem kisértem az urat. és mondá halyátok meg azért, Davidnak háza (É 29)

Ha Achás Istentelen volt. miért mondá tehát hogy nem akarja kisérteni (É 29)

bé menvén az Angyal hozája. mondá, üdvöz légy Malasztal tellyes az (É 31)

volna ez a köszöntés, és mondá az Angyal néki, ne fély (É 31)

ö országának nem lészen vége, mondá pedig Maria az Angyalnak mint (É 31)

üsmérek és felelvén az Angyal mondá néki, a szent Lélek szál (É 31)

lehetetlen az Istenél. Semi Ige. Mondá pedig Mária. imé az ur (É 31)

ez a szent Angyal azt mondá néki hogy tellyes malasztal. az (É 33)

meg mondattak az urtol, és mondá Maria. Magasztallya az én lelkem (É 37)

tsak ötet illeti, szent Ersébet mondá hogy a gyermeke repese örömében (É 40)

nagy félelemel meg félemlének, és mondá nékik az Angyal, ne fellyetek (É 54)

járok. {…} Én vagyok avilágnak világosága. mondá a kristus, aki követ engem (É 68)

az Isten jobján állani, és mondá, Imé nyitva látom az Egeket (É 70)

Istvánt, ki könyörög vala. és mondá, Uram Jesus. vedd hozád azén (É 70)

Az idoben mondá Jésus a sido seregeknek, és (É 72)

Es midön. ezt mondotta volna. mondá néki, köves engemet, fordulván Péter (É 77)

azért mikor látta volna Péter, mondá Jésusnak uram ez pedig mit (É 77)

Jésusnak uram ez pedig mit? mondá néki Jesus, igy akarom ötet (É 77)

meg áldá ötet simeon., és mondá Máriának. az Annyának imé tétetett (É 85)

és el küldvén öket Betlehemben. mondá, menyetek el, és kérdezkedgyetek, szorgalmatosan (É 94)

Hérodes elött nagy álnokságal. erre mondá szent Chrysostomus, hogy bizonyságot tévén (É 96)

feleletin. és látván tsudálkozának, és mondá az Annya néki, Fiam miért (É 101)

bánkodva keresünk vala téged, és mondá nékik, midolog hogy engem kerestek (É 101)

menyegzöre, és el fogyván abór, mondá a Jésus Annya néki, nintsen (É 107)

Annya néki, nintsen borok. és mondá néki Jésus, mi közöm nékem (É 107)

még el az én orám, mondá az ö Annya a szolgáknak (É 107)

mindenik két vagy három mértekü. mondá nékik Jésus, tölttsétek meg a (É 107)

szintén tele tölték azokat, és mondá nékik Jésus, merittsétek már., és (É 107)

vö legényt a násznagy, és mondá néki, minden ember elöször jó (É 107)

nyerésit, tsendes lélekel valo bizodalomal mondá azoknak kik az asztalnál szolgálnak (É 108)

Jakab. 1. 5. apogány filosofusok, mondá szent pál, midön magokat böltseknek (É 111)

tisztula az ö poklosága., és mondá néki Jésus, meg lásd senkinek (É 113)

szakadva, és gonoszul gyötrödik és mondá néki Jesus, Én el megyek (É 113)

ötet, és felelvén a százados mondá, uram nem vagyok méltó hogy (É 113)

Jésus tsudálkozék, és a követoinek mondá, bizony mondom néktek, nem találtam (É 113)

sirás. és fogak tsikorgatása, és mondá Jesus a századosnak, meny el (É 113)

hozzá járulván egy irás tudo mondá néki, Mester követlek téged, valahová (É 114)

követlek téged, valahová mégy, és mondá néki Jésus, arokaknak lyukok vagyon (É 114)

hajtsa. mást pedig atanitványi közül mondá néki, uram engedd meg nékem (É 114)

temessem az Atyámat. Jésus pedig mondá néki, kövess engem, és hadd (É 114)

meg minket el veszünk, És mondá nékik Jésus, mit féltek kitsiny (É 114)

fel ne fuvalkodgyál hanem fély, mondá szent pál, {…} mert ha Isten (É 117)

meg minket el veszünk, és mondá nékik Jesus, mit féltek kitsiny (É 120)

honnet vagyon tehát konkolya., és mondá nékik, az ellenséges ember tselekedte (É 126)

és ki szedgyük azokot, és mondá nem, hogy valamiképen akonkolyt ki (É 126)

más hivalkodokat állani apíatzon és mondá nékik, mennyetek tiis a szöllömbe (É 140)

senki nem fogadot meg minket, mondá nékik, mennyetek ti is aszölömbe (É 140)

mikor pedig estve lett volna mondá a szöllö ura, agondviselöjének. hid (É 140)

ö pedig felelvén egyikének közüllök mondá, barátom nem tészek neked hamissat (É 140)

hogy el távoznék töllem, és mondá nékem. elég néked az én (É 145)

és a városokbol hozája sietnének, mondá hasonlatoság által, ki mene amag (É 147)

e példa beszéd, kiknek ö mondá, néktek adatot tudni az Isten (É 148)

pedig Jesus atizen kettöt, és mondá ime fel megyünk jérusalembe és (É 155)

hogy tselekedgyem veled. ama pedig mondá, uram hogy lássak, és Jésus (É 156)

uram hogy lássak, és Jésus mondá néki, láss, ate hited meg (É 156)

és felele az ur, és mondá az ö népének, imé én (É 159)

és mindgyárt szolla vélek, és mondá nékik, Bizzatok, én vagyok, ne (É 175)

ekövek kenyerekké legyenek, ki felelvén mondá. irva vagyon nem tsak kenyérel (É 181)

templom tetejére állatá ötet, és mondá néki, ha Isten Fia vagy (É 181)

országit, és azok ditsöségét. és mondá néki, ezeket mind néked adom (É 181)

le esvén imádandasz engem; akkor mondá néki Jésus, meny el sátán (É 181)

arusok székeit, fel fordittá. és mondá nékik, irva vagyon. az én (É 195)

mit mondanak ezek,? Jésus pedig mondá nékik, igen is, soha nem (É 195)

lelkéért, hogy meg halna, és mondá, elég nékem uram, vedd el (É 198)

ur Angyala illeté ötet, és mondá néki, kely fel. és egyél (É 198)

másodszor, és illeté ötet. és mondá néki. kely fel egyél. mert (É 198)

pedig felelvén a véle szóllónak., mondá,kitsoda az én Anyám, és (É 201)

ki nyujtván kezét a tanitványira, mondá, ihol az en Anyám. és (É 201)

azon hasonlitásal éll, ugy uram mondá, a kölykek is esznek amorsalekokbol (É 208)

asztal alat lehesek az ebekel., {…} mondá szent pál (É 208)

hogy már sok idejü volna, mondá néki, akarszé meg gyogyulni, felele (É 211)

találá ötet Jésus atemplomban, és mondá néki, imé meg gyógyultál már (É 212)

szolván véle. felelvén pedig péter, mondá Jésusnak, uram jó nékünk itt (É 217)

hogy pedig meg szünék szollani mondá simonnak., vidd a mélyre, és (É 224)

ahal fogásra, és felelvén simon mondá néki, Mester. egész étzaka munkálodván (É 224)

Jelentik alelki halászokot. valamint akristus mondá péternek, és Andrásnak, hogy embereket (É 224)

akristushoz közel lenni, azért is mondá, távozál el uram tölem, mert (É 226)

láttuk az urat, ö pedig mondá nékik, hanem ha látom az (É 254)

és meg álla középben és mondá békeség néktek., az után mondá (É 254)

mondá békeség néktek., az után mondá tamásnak, erezd ide bé az (É 254)

hanem hiv, felele Tamás és mondá néki. én uram., és én (É 255)

én uram., és én Istenem, mondá néki Jésus, mivel hogy láttál (É 255)

esvén aföldre szózatot halla, mely mondá néki, saule, saule. miért üldösz (É 255)

saule. miért üldösz engem. ki mondá. ki vagy uram? és amaz (É 255)

rugoldoznod, és reszkedvén, és álmélkván, mondá. uram. mit akarsz hogy tselekedgyem (É 255)

Ananiás nevü tanitvány vala, és mondá néki látásban az ur, Ananiás (É 255)

az ur, Ananiás, ö pedig mondá ihol én uram, és az (É 255)

én uram, és az ur mondá néki, kely fel. és meny (É 255)

akik segittségül hiják ate nevedet. mondá pedig az ur, menny el (É 255)

aházba, és reá tévén kezeit mondá. Saule, atyám fia, az ur (É 256)

Akor mondá péter, imé mi mindeneket el (É 256)

lészen tehát nékünk. Jésus pedig mondá néki, bizony mondom néktek, hogy (É 256)

hivalkodot állani a piatzon. és mondá nékik, mennyetek tiis szöllömbe, és (É 256)

talála más veszteg állokot, és mondá nékik, mit áltok it egész (É 256)

fogadot meg minket. mondá nekik. mennyetek tiis a szöllömbe (É 257)

mikor pedig estve lett volna. mondá a szöllö ura a gondviselöjének (É 257)

ö pedig felelvén. egyiknek közüllök mondá, barátom nem tészek néked hamissat (É 257)

és áldá az Istent és mondá. most botsátod el uram ate (É 258)

kelvén péter az attyafiak közöt, mondá, (:vala pedig a sereg mindenestöl (É 258)

Az idöben felelvén Jésus mondá. hálát adok néked Atyám, menynek (É 259)

Mondá ismég nékik Jésus, Én el (É 270)

ti oda nem jöhettek, és mondá nékik, ti innét alol vattok (É 270)

mondának azért néki, Te kivagy?, mondá nékik Jésus, A kezdet, aki (É 270)

Istent mondaná az ö Attyának, mondá azért nékik Jesus, mikor fel (É 270)

szedegetni, és szóllittá ötet, és mondá néki, adgy nékem egy kevés (É 274)

együk, és meg hallyunk, kinek mondá Illyés. ne félly. hanem meny (É 274)

és jóságátol, uram mindenhato király, mondá, mindenek ate birodalmodban vannak helyheztetve (É 280)

és kérvén valamit töle, ki mondá néki, mit akarsz, mondá néki (É 282)

ki mondá néki, mit akarsz, mondá néki, mondgyad hogy üllyön az (É 282)

ate országodban. felelvén pedig Jésus mondá; nem tudgyátok mit kértek, meg (É 282)

mondának azért néki, meg ihattyuk. mondá nékik, az én poháromot meg (É 282)

{…} Miért mondá akristus, hogy atanitványok nem tudták (É 284)

ö kebelében, és ö kiáltván mondá. Atyám Ábrahám könyörüly rajtam, és (É 288)

nyelvemet, mert gyöttrettetem, elángban. és mondá néki Ábrahám, Fiam jusson eszedben (É 288)

ide által ne jöhessenek. és mondá, kérlek azért téged Atyám hogy (É 288)

is, e kinok helyére. és mondá néki Ábraham. vagyon Mojsesek és (É 288)

profétájok. halgassák azokat. ama pedig mondá, nem Atyám. Ábrahám. de havalaki (É 288)

közül hozzájok mégyen,. penitentziát tartnak., mondá pedig néki, ha Mojsest, és (É 288)

És mondá nékik hallyátok az én álmomot (É 292)

mellyet meg beszélvén az attyafiainak, mondá láttam álmomban mint ha, anap (É 293)

feddé ötet az attya, és mondá. mit akar ez álom, mellyet (É 293)

attyok. nyájai legeltetésiben mulatnának sikemben. mondá néki Izrael, abátyaid a juhokot (É 293)

hozájok, ki felkelvén, jelen vagyok mondá néki, meny el és lasd (É 293)

nékem, hol legeltetik anyájakot, és mondá néki a férfiu, el mentek (É 293)

ötet, kezekböl ki szabaditani. és mondá, ne öllyétek meg az ö (É 293)

és myrha zengét visznek vala, mondá azért judás az attyafiainak, mit (É 294)

neki a gyümölcsöt annak idejében, mondá nekik Jésus, soha nem olvastátoké (É 296)

midön ezt a példa beszédet mondá nékik (É 297)

Mondá a fiának Jákobnak, hallám az (É 300)

oda adá, melyeket bé vivén mondá Atyám, ö pedig felelé, hallom (É 300)

ki vagy te fiam, és mondá Jákób, én vagyok ate elsö (É 300)

áldgyon engem ate lelked, és mondá ismet Isáak a fiának. miképen (É 300)

a mit akarok vala, és mondá Isáak, járuly ide hogy tapogassalak (É 300)

járula, és meg tapogatván ötet. mondá Isáak, a szó ugyan jákob (É 300)

vala, meg áldván azért ötet mondá, te vagyé az én fiam (É 300)

nyujta néki, melyet meg iván, mondá néki, járuly hozzám és adgy (É 301)

meg engem ate lelked, és mondá neki Isaák, de ki vagy (É 301)

sem hogy hihetö volna, tsudálkozván mondá kitsoda tehát amaz. aki vadászattal (É 301)

kiáltásal ordita, és meg rémülvén mondá, álgy meg engem is édes (É 301)

engem is édes atyám, ki mondá el jött az ötséd álnokul (É 301)

ragadta alatomba áldásomot, és ismet mondá az attyának, nem tartottálé nékem (É 301)

ezután továb mit mivellyek:? kinek mondá Ésau, tsak egy áldásod vagyoné (É 301)

sirna, meg indulván rajta Isaák. mondá néki, a föld kövérségében. és (É 301)

Mondá pedig. egy embernek két fia (É 303)

embernek két fia vala, és mondá az iffiabik közüllök az attyának (É 303)

vala neki, magában térvén pedig mondá, mennyi béresek az atyám házánál (É 303)

és meg tsokolá ötet, és mondá néki a fia. atyám vétkeztem (É 303)

méltó hogy te fiadnak hivatassam, mondá pedig az attya a szolgainak (É 303)

dolog volna az, és a mondá néki, az ötséd jött meg (É 304)

kérni ötet, ama pedig felelvén, mondá az attyának, ime enyi esztendeig (É 304)

öletted meg néki, ö pedig mondá néki, fiam te mindenkor velem (É 304)

tsak aházához fogadgya. öis azt mondá valamit szent Agoston. én Istenem (É 306)

hogy látá az ö gondolattyokot, mondá nékik, minden magában meg hasonlot (É 312)

egy aszszony állat. a seregböl. mondá néki, Boldog a méh, mely (É 312)

emlök mellyeket szoptál. ö pedig mondá. söt boldogok, akik az Isten (É 312)

náámán feleségenél szolgál vala, ki mondá az aszszonyának, vajha az én (É 314)

izrael földéböl valo leány. és mondá néki a syriai király, meny (É 314)

alevelet, meg szaggatá ruháit és mondá, Isten vagyoké én, hogy ölhesek (É 314)

az Izrael királlya, hozája küldvén mondá. miért szaggattad meg ruháidot. jöjjön (É 315)

és meg álla elötte és mondá. bizonyal tudom hogy nintsen más (É 315)

És mondá nékik, bizonyára ehasonlatoságot fogjátok nékem (É 317)

tselekedd itt is ate házadban. mondá pedig, bizony mondom néktek, hogy (É 317)

hazájával nem gondol, ezekért is mondá nékik illyen formán. ehasonlatoságot, fogjátok (É 318)

{…} Miért mondá hogy egy proféta sem kellemetes (É 318)

akét fiamot maga szolgálattyára, kinek mondá Eliséus, mit akarsz hogy tselekedgyem (É 320)

olaj melyel meg kenödgyem, kinek mondá. meny el. kérj költsön minden (É 320)

mondá afianak, hozz még edényt nekem (É 321)

jelenté az Isten emberének, aki mondá. eredgy ad el az olajat (É 321)

közepettek. akor hozája menvén péter. mondá. uram valahányszor vétkezik ellenem az (É 323)

fia. meg botsásaké neki. hétszeré,? mondá néki Jesus. nem mondom néked (É 323)

{…} A kristus miért mondá ezeket a szokot, ha téged (É 324)

talám meg ne hallyunk. és mondá Mojses a népnek, ne félyetek (É 327)

a melyben az Isten vala, mondá. annak fölötte az ur Mojsesnek (É 327)

kenyeret esznek, ? ö pedig felelvén mondá nékik, miért hágjátok tiis által (É 330)

meg botránkoztak. ö pedig felelvén mondá. minden plántálás melyet az én (É 330)

veremben esnek., felelvén pedig péter, mondá néki, magyarázd meg nékünk a (É 330)

nékünk a példa beszédet, öpedig mondá, még tiis, értelem nélkül vagytoké (É 330)

elne menne töllök, kinek ö mondá, mert egyéb varasoknak is szükség (É 335)

a kö szikla elöt. és mondá nékik, hallyátok párt ütök, és (É 337)

innék anép, s’abarmok, és mondá az ur Mojsesnek, és Aaronnak (É 337)

aszszony jöve samariábol vizet meriteni, mondá néki Jesus adgy innom (mert (É 339)

vala avárosba. hogy eledelt vennének) mondá azért néki a samariai aszszony (É 339)

a samariaiakkal, felelé Jesus, és mondá néki, ha tudnád az Isten (É 339)

élö vizet adot volna néked. mondá neki az aszszony, uram nintsen (É 339)

s’abarmai. felelé Jésus, és mondá néki. minden aki evizböl iszik (É 339)

fejévé lészen. az örök életre, mondá néki az aszszony, uram adgyad (É 339)

se ide ne jöjek meriteni. mondá néki jésus, meny el hid (É 339)

ide, felelé az aszszony és mondá, nintsen férjem. mondá néki Jesus (É 339)

aszszony és mondá, nintsen férjem. mondá néki Jesus, jol mondád hogy (É 339)

te férjed, azt igazán mondád, mondá néki az aszszony., uram látom (É 339)

vagyon ahely. ahol imádkozni kel. mondá néki Jésus, aszszony állat, hidgyed (É 339)

lélekben, és ígazságban kell imádniok, mondá néki az aszszony., tudom hogy (É 340)

jövend, meg hirdet nékünk mindeneket, mondá néki Jésus. én vagyok aki (É 340)

mind azon által senki nem mondá mit kerdezkedel. vagy mit szollasz (É 340)

és a városba mene. és mondá az embereknek. jertek el, és (É 340)

mondván, Rabbi egyél., ö pedig mondá nékik. vagyon nékem enni valo (É 340)

valyon hozotté néki valaki enni, mondá nékik Jesus, az én étkem (É 340)

szorgalmatosaban, hogy látnák ötet, és mondá egyik amásikának, menyünk haza. mert (É 346)

és ötet szemlélö véneken kivül, mondá azért aleányoknak, hozzatok nékem olajt (É 346)

tölled, fel fuvászkodék susánna, és mondá, szorongatásim vannak minden felöl. mert (É 346)

pedig nagy szoval susánna, és mondá. örök Isten. ki a titkoknak (É 347)

az egész nép hozája fordulván, mondá, mitsoda beszéd ez, a melyet (É 347)

szollál, ki midön közöttök állana, mondá, Illyen balgatagok vagytoké Izrael fiai (É 347)

Isten a vénségnek tiszteletit. és mondá nékik Daniel, válaszszátok el öket (É 347)

mondá néki. gonosz napokba viszá aggot (É 348)

öket beszélgetni egy másal. ki mondá. schinus fa alat. mondá pedig (É 348)

ki mondá. schinus fa alat. mondá pedig Daniel; igazán hazudál a (É 348)

hagyá a másikát eljöni, és mondá néki, kanaának, és nem judának (É 348)

öket egy másal beszelgetni, ki mondá tölgy fa alat. mondá pedig (É 348)

ki mondá tölgy fa alat. mondá pedig Daniel igazán hazudtál te (É 348)

halált szereznénk magunknak, ezért is mondá ez a tisztaság szeretö aszszony (É 349)

vala kisértvén ötet. fel emelkedvén, mondá nékik, a ki bün nélkül (É 351)

álván, fel emelkedvén pedig Jesus, mondá néki, aszszony holvannak akik téged (É 351)

senki nem káhoztatoté téged, ki mondá senki uram. mondá pedig Jésus (É 351)

téged, ki mondá senki uram. mondá pedig Jésus, en sem káhoztatlak (É 351)

közületek, elsöben avessen követ reája. mondá nékik., avalo hogy ez az (É 352)

igen nagy sokaság jöne hozája, mondá Filepnek, honnét veszünk kenyereket, hogy (É 356)

mind tsak keveset vegyen is, mondá néki egy a tanitványok közül (É 356)

de ezek mitsodák annyi közöt. mondá azért Jesus. telepittsétek le az (É 356)

vala. hogy pedig bé telének., mondá atanitványinak szedgyétek fel. a mely (É 357)

táplállya szent testével, mert senkinek, mondá szent Ambrus nem kel enni (É 359)

és eleiben állának, kinek egyike mondá, kérlek uram., én, és ez (É 360)

az én szültem volna, és mondá a másik aszony. nem ugy (É 360)

vala a király elött, akor mondá akirály, ez azt mondgya az (É 360)

meg, az enyim pedig él, mondá azért akirály. hozzatok kardot nekem (É 361)

hozták volna, akardot, akirály eleibe, mondá, vágjátok két felé ez eleven (É 361)

az egyikének, és felét amásikának, mondá pedig az aszszony, akinek a (É 361)

meg. felelé a király, és mondá. adgyátok az elsönek. az eleven (É 361)

kik a galambokot árullyák vala mondá, vigyétek el ezeket innét, és (É 363)

ezeket tselekeszed, felele Jesus. és mondá nékik, bonttsátok el etemplomot. és (É 363)

hoztak Egyiptus földéböl, és ismég mondá az ur Mojsesnek, látom hogy (É 366)

az Izraélitákrol szolván Mojsesnek, nem mondá néki, hogy az én népem (É 366)

{…} Az Isten miért mondá Mojsesnek., eresz el. engemet, holot (É 367)

tanulta, felele nékik Jesus, és mondá az én tudományom nem az (É 368)

ölni, felele a sereg és mondá, ördögöd vagyon. ki keres tégedet (É 368)

meg ölni, felele Jésus- és mondá nékik, egy tselekedetet tselekedtem, és (É 368)

{…} Mitsoda értelemel mondá akristus, hogy az ö tudománya (É 370)

akristus tudományaé. az ur parantsolati mondá Dávid, világosak, és meg világosittyák (É 371)

tanit minket: Az Isten igaz, mondá az Apostol. minden ember pedig (É 371)

sárt annak szemeire kené, és mondá néki, eredgy mosdgyál meg a (É 374)

meg kené a szemeimet, és mondá nékem. meny a siloé tavára (É 375)

meg nyitotta szemeidet, ö pedig mondá, hogy proféta az, nem hivék (É 375)

ez ember bünös; ö azért mondá nékik, ha bünös nem. tudom (É 375)

mondá nékik, hiszem tsudálatos dolog ez (É 376)

és midön találta volna ötet, mondá néki, hiszé te az Isten (É 376)

Isten Fiában, felel az. és mondá, kitsoda az uram. hogy hidgyek (É 376)

hogy hidgyek ö benne, és mondá néki Jesus, láttad is ötet (É 376)

szóll, ö az, amaz pedig mondá, hiszek uram, és le borulván (É 376)

hogy vakon szülesen, valamint akristus mondá, de az Isten, azö vaksága (É 377)

ötet az Isten embere ellenben, mondá az inasának Giezinek, ihon amaz (É 380)

hogy el vonná onnét, és mondá az Isten embere. hagy békit (É 380)

nem jelentette meg nékem, ki mondá néki, vallyon kértemé fiat az (É 380)

játszottas meg engem. és ö mondá Giézinek, övezd fel ágyekidot, és (É 380)

a páltzámot. a gyermek ortzájára, mondá pedig a gyermek annya, él (É 380)

ö pedig szolittá Giézit, és mondá néki, hid elö a sunamitist (É 381)

hivatatván, bé mene hozája, Eliseus mondá., vid el a fiadot, az (É 381)

volna az ur. könyörülvén rajta. mondá néki ne sirj. és oda (É 383)

viszik vala meg állának. és mondá Jesus. ifiu néked mondom kely (É 383)

{…} Az üdvezitö miért mondá ennek az anyának hogy ne (É 385)

hogy nem maradna lélegzet benne, mondá azért Illyésnek., mi közöm nékem (É 387)

és meg ölnéd afiamot. és mondá néki Illyés, ad nékem a (É 387)

és kiálta az urhoz, és mondá, én uram Istenem., még az (É 387)

és kiálta az urhoz, és mondá. én uram Istenem., térjen beléje (É 387)

és adá az annyának, és mondá néki. imé él ate fiad (É 387)

imé él ate fiad, és mondá az aszszony Illyésnek. most ebben (É 387)

haragbol. de söt meg alázatoságbol. mondá, attol is tarthata, hogy talám (É 387)

szeretz beteg, halván pedig Jesus, mondá nekik, ebetegég nem halálra valo (É 389)

két nap azon ahelyen, ezekután mondá atanitványinak. mennyünk ismét Judaeába. mondának (É 389)

ezeket szollá. és ezek után mondá nékik, lázár a mi barátunk (É 389)

mondá azért tamás aki kettösnek mondatik (É 390)

Mária pedig othon ül vala, mondá azért Márta Jesusnak, uram ha (É 390)

meg adgya néked az Isten, mondá neki Jésus. fel támad ate (É 390)

Jésus. fel támad ate bátyád, mondá neki Márta, tudom hogy fel (É 390)

fel támad az utolso napon. mondá néki Jesus. én vagyok a (É 390)

nem hal. örökké, hiszedé ezt. mondá néki. valoban uram én el (É 390)

látván.. ötet, alábaihoz esék, és mondá néki, uram ha itt lettel (É 390)

és kö vala arra tétetve. mondá Jesus, vegyétek fel akövet, mondá (É 390)

mondá Jesus, vegyétek fel akövet, mondá néki Márta, alázár huga, uram (É 390)

immár szagos. mert negyed napi, mondá Jesus, nem mondamé néked hogy (É 390)

Jésus pedig fel emelvén szemeit. mondá. Atyám, hálákot adok néked. hogy (É 390)

ortzája kezkenövel vala bé fedve. mondá nékik Jésus, oldgyátok meg ötet (É 391)

az ö szegényin könyörül, és mondá sion, el hagyot engemet az (É 394)

nem igaz, felelé Jésus, és mondá nékik, ha én bizonyságot tészek (É 395)

Atyámot is tudnátok. ez igéket mondá Jesus akintses ládánál. tanitván atemplomban (É 396)

{…} A kristus azt mondá hogy ö, avilágnak világosága., azaz (É 396)

valának az emberek., Az ur, mondá David {…} menyböl nézet az emberek (É 396)

senki nem üsméri a Fiat, mondá akristus. {…} hanem az Atya, az (É 396)

meg mutassa a sidoknak hitetlenségeket, mondá nékik, hogy az ö sok (É 397)

ötven esztendöd. és Ábrahámot láttad. mondá nékik Jesus. bizony, bizony mondom (É 401)

Isten fia volt., valamint maga mondá a sidoknak, az én Atyám (É 403)

járo földön. és kiáltá, és mondá, még negyven nap vagyon. és (É 404)

üle. és meg kiáltá. és mondá. Ninivében akirálynak, és az ö (É 404)

a penitentziárol. hanem tsak azt mondá, hogy negyven nap mulva. aváros (É 405)

ha penitentziát tartanak, ugyan ezért mondá az ur, hogy ezek a (É 405)

küldének hogy meg fognák ötet, mondá azért nékik Jesus, még egy (É 406)

ö hasábol, ezt pedig alélekröl mondá, melyet veendök valának az ö (É 407)

hogy az aratoknak vinné. és mondá az ur Angyala Habakuknak., viddel (É 409)

az oroszlányok vermében vagyon. és mondá Habakuk, uram, babylont nem láttam (É 409)

néked az Isten küldöt. és mondá Daniel, meg emlékeztél rolam Isten (É 409)

szem pillantásban ö elötte., akoron mondá a király, féllyék minnyájan a (É 410)

sem hisznek vala ö benne. mondá azért nékik Jesus, az én (É 412)

{…} Ti nem hisztek mondá nékik, mert nem vagytok az (É 418)

az én juhaim közül. miért mondá nékik ezeket,? mondá szent Agoston (É 418)

közül. miért mondá nékik ezeket,? mondá szent Agoston. {…} mert látá hogy (É 418)

mert bünös., és felelvén Jésus mondá néki, simon, vagyon valami mondásom (É 423)

valami mondásom hozád, a pedig mondá mester mond el. két adossa (É 423)

szereti ötet inkáb, felelvén simon mondá. vélem. hogy az, akinek többet (É 423)

többet engedett el, ö pedig mondá néki, igazán itéléd, és fordulván (É 423)

és fordulván az aszszony állathoz, mondá simonak, látodé ez aszszony állatot (É 423)

keveseb botsátatik meg, kevesebbé szeret, mondá pedig Máriának, meg botsátatnak néked (É 423)

a bünököt is meg botsáttya, mondá pedig az aszszony állatnak, ate (É 423)

nem hinte fejére, azért is mondá a kristus, hogy ez az (É 426)

pap volna abban az esztendöben., mondá nékik. ti semmit nem tudtok (É 429)

veszen. ezt pedig magátol nem mondá, hanem hogy azon esztendöbéli főpap (É 429)

ezt. a szent léleknek sugarlásábol mondá. aki meg üsmérteté véle, mind (É 433)

ezek aszók, melyeket a sidoknak mondá járjatok még világoságtok vagyon. hogy (É 438)

mondgya szent pál. a mint mondá az ollyan aszszonyokrol kik mindenkor (É 438)

Isten mi velünk. kitsoda ellenünk. mondá szent pál. {…} ki vádollya az (É 443)

meg telék a kenetnek illattyával. mondá azért egy a tanitványi közül (É 444)

szegényeknek adták volna, ezt pedig mondá nem hogy a szegényekre lett (É 444)

adtanak, az ö keziben adták, mondá azért Jésus, hagyatok békit néki (É 444)

{…} Miért mondá az üdvezitöröl hogy nintsen ékesége (É 451)

a proféta. ugyan rolla is mondá pilátus. mutatván ötet a sidoknak (É 452)

{…} Miért mondá aproféta az üdvezitöröl, az ö (É 452)

hálakot adván meg szegé és mondá., vegyétek, és egyétek, ez az (É 453)

hogy ha nem tápláltad öket, mondá szent Ambrus. meg ölted öket (É 454)

jöve azért simon Peterhez és mondá néki, péter, uram te mosodé (É 456)

a lábaimot? felelé Jésus. és mondá néki, a mit én tselekeszem (É 456)

meg tudod pedig ez után. mondá neki péter, nékem örökké meg (É 456)

meg nem mosod a lábaimot, mondá néki Jésus, ha meg nem (É 456)

moslak téged, nem lészen részed, mondá néki simon péter. uram nem (É 456)

el arulná ötet, ez okáért mondá, nem vagytok tiszták minnyájan., minek (É 457)

És mondá az ur Mojsesnek. és Aronnak (É 460)

adhatták volna. tudván pedig Jesus. mondá nékik, miért vagytok ez aszszony (É 463)

Iskariotesnek, a papi fejedelmekhez, és mondá nékik. mit akartok nékem adni (É 463)

néked ételedre a husvetot. Jésus mondá mennyetek avarosba egy némelyhez., és (É 463)

tanitványival és midön ök ennének. mondá bizony mondom néktek, hogy egy (É 463)

vagyoké uram. ö pedig felelvén mondá, a ki a kezét velem (É 463)

mondván. vallyon én vagyoké Rabbi, mondá néki, te mondád, ök pedig (É 463)

szegé és adá atanitványinak, és mondá, vegyétek., és egyétek, ez az (É 463)

az olaj fák hegyére, akor mondá nékik Jesus. ti minnyájan meg (É 464)

veszem Gallilaeában. felelvén pedig péter mondá néki, ha minnyájan meg botránkoznak (É 464)

én soha meg nem botránkozom, mondá néki Jesus, bizony mondom néked (É 464)

szollyon, háromszor tagatz meg engem. mondá néki péter, ha meg kel (É 464)

majorba mely Getsemaninak mondatik., és mondá atanitványinak, üllyetek itt. míg amoda (É 464)

kezde bánkodni, és szomorkodni, akkor mondá nékik. szomoru a lelkem mind (É 464)

menvén, ortzájára borula. imádkozván; és mondá Atyám ha lehetséges mullyék el (É 464)

és aluva találá öket, és mondá péternek, igy nem vigyázhattoké velem (É 464)

akor a tanitványihoz jöve. és mondá nékik. aludgyatok már, és nyugodgyatok (É 464)

ötet. és mindgyárt jésushoz járulván, mondá üdvöz légy Rabi. és meg (É 464)

és meg tsokolá ötet. és mondá néki Jésus. barátom mire jöttél (É 464)

el vágá annak fülét. akkor mondá néki Jésus. tedd hüvelyében kardodot (É 466)

igy kell lenni., azon orába mondá Jésus a seregeknek., mint latorra (É 466)

fel kelvén a papi fejedelem mondá néki, semmit nem felelsz azokra (É 466)

vala, és a papi fejedelem mondá néki, kénszeritlek téged az elö (É 466)

a kristus az Istennek Fia? mondá néki Jesus. te mondád, mind (É 466)

más szolgálo latá ötet, és mondá azoknak. kik ót valának, ez (É 466)

te vagyé a sidok királlya. mondá néki Jesus te mondod; és (É 466)

vénektöl, semmit nem felele. akor mondá néki pilátus, nem hallodé menyi (É 466)

barabásnak, egybe gyülvén azért azok, mondá pilátus, kit akartok hogy el (É 466)

el vesztenék, felelvén pedig atisztarto mondá nékik, kit akartok hogy néktek (É 466)

botsássak. ök pedig mondák, Barabást. mondá nékik pilátus. mit tselekedgyem (É 466)

mondatik. mondának minnyájan feszitessék meg, mondá nékik a tisztarto, de mi (É 467)

és felelvén az egész nép mondá. az ö vére mi rajtunk (É 467)

tévelygés, nagyob lészen az elsönél. mondá nékik pilatus. vagyon örizötök, mennyetek (É 468)

mind ezeket az irtoztato dolgokot, mondá. szomoru az én lelkem mind (É 470)

{…} Ö sokal többet tselekedet mondá szent Agoston mert nem tsak (É 473)

ahamisan kereset joszágot, ezért is mondá tertulliánus, hogy az igazság idegen (É 475)

{…} Miért mondá pilátusnak. hogy nem volna rajta (É 475)

hogy lehesen látni; boldogok azok mondá az ur. a kik nem (É 477)

a vétkeiben hagyá, vagyon egy, mondá szent Bernárd. kéttségben ne esél (É 478)

holtak. felelvén pedig az Angyal. mondá az aszszony állatoknak, ne féllyetek (É 482)

veheti, tölle, valamint a kristus mondá., egy szóval ha követtyük tselekedetinkben (É 486)

{…} Az Angyal miért mondá josefnek. hogy a Mária Fiának (É 489)

vagy fenn a magasságban., és mondá Ákáz, nem kérek, és nem (É 489)

nem kisértem az urat, és mondá, hallyátok meg azért Davidnak háza (É 489)

ha Ákáz. Istentelen volt., miért mondá, hogy nem akarja kisérteni az (É 490)

irgalmaságának munkája, valamint egy proféta mondá, a midön meg haragszol., meg (É 491)

bé menvén az Angyal hozája. mondá. üdvöz légy malasztal tellyes. az (É 491)

mi némü volna eköszöntés, és mondá az Angyal néki, ne fély (É 491)

ö országának nem lészen vége, mondá pedig Mária az Angyalnak, mint (É 491)

üsmérek és felelvén az Angyal mondá néki, a szent Lélek szál (É 492)

az Istennél lehetetlen semmi ige, mondá pedig Mária,, imé az ur (É 492)

az Istennek Annyát: az Angyal mondá néki. hogy malasztal tellyes. az (É 493)

ruhában., és el rémülének, ki mondá nékik, ne féllyetek. a meg (É 501)

meg ne üsmérnek ötet, és mondá nékik, mitsoda beszédek ezek, melyeket (É 504)

felelvén egyik, kinek kléofás neve, mondá néki, te vagyé egyedül jövény (É 504)

lettek a napokban kinek ö mondá. mitsodák., és mondának, a Názáreti (É 504)

mondá nékik, oh’ balgatagok, és késedelmes (É 505)

szeretet mondattya azokot, ezen indulatbol. mondá az üdvezitö a tanitványinak hogy (É 506)

az emberi nemzetnek üdveségit, azt mondá, hogy szükséges volt. a kristusnak (É 507)

kitsodák azok, akiknek szent pál mondá, hogy el küldetet az üdveségnek (É 509)

meg álla Jesus közöttök, és mondá nékik, békeség néktek, én vagyok (É 511)

vala, hogy lelket látnának, és mondá nékik, miért haborodtatok meg, és (É 511)

sem hinnének; és örömökben tsudálkoznának, mondá nékik, vagyoné, itt valami ennetek (É 512)

a maradékot, nékik adá, és mondá nékik, ezek az ígék. mellyeket (É 512)

meg értenék az irásokot. és mondá nékik, mert így vagyon meg (É 512)

kettö az ö tanitványi közül. mondá nékik simon péter, halászni megyek (É 518)

a tanitványok hogy Jesus volna. mondá azért nékik Jesus, gyermekek (É 518)

valami étketek, felelének néki nintsen. mondá nékik, vessétek a hajonak jóbja (É 519)

vala azt, ahalaknak sokasága miat. mondá azért az a tanitvány akit (É 519)

arra tétetett halat, és kenyeret mondá nékik Jésus, hozzatok elö ahalakban (É 519)

volna, meg nem szakadoza aháló, mondá nékik Jesus. jöjjetek elö, egyetek (É 519)

és Isaiás profétát olvasa vala. mondá pedig alélek filepnek, járuly elö (É 521)

ötet Isaiás profétát olvasni, és mondá. véledé érteni a mit olvasz (É 521)

érteni a mit olvasz. ki mondá, hogy érthetném ha valaki meg (É 521)

vétetik a földröl az élete. mondá pedig akomornyik filepnek, kérlek tégedet (É 521)

uton. jutának egy vizhez, és mondá a komornyik, ihol a viz (É 521)

meg engem. hogy ne kereszteltessem mondá néki filep, ha hisz tellyes (É 521)

tudgya vala hogy Jésus volna. mondá néki Jésus. aszszony állat mit (É 524)

azt. hogy ö kertész volna. mondá néki, uram ha te vitted (É 524)

és én el viszem ötet mondá néki Jésus. Mária fordulván amaz (É 524)

néki Jésus. Mária fordulván amaz, mondá néki, Rabboni, mester, mondá néki (É 524)

amaz, mondá néki, Rabboni, mester, mondá néki Jésus, ne illess engem (É 524)

küldené az Apostolit prédikállani miért mondá nékik, hogy minden hatalom adatot (É 530)

akit szeret vala Jesus, és mondá nékik, el vitték az urat (É 535)

és meg álla középben., és mondá nékik békeség nektek, és midön (É 540)

azért atanitványok, látván az urat, mondá azért ismég nékik, békeség néktek (É 540)

mondotta volna. reájok lehelle. és mondá nékik, vegyétek a szent lelket (É 540)

láttuk az urat, ö pedig mondá nékik, hanem ha látom az (É 540)

és meg álla középben és mondá. békeség néktek, az után mondá (É 540)

mondá. békeség néktek, az után mondá Tamásnak, erezd ide bé az (É 540)

hanem hiv. felélé Tamás és mondá neki, én uram. és én (É 540)

én uram. és én Istenem, mondá néki Jésus, mivel hogy lattál (É 540)

hogy kérdeni akarnák ötet, és mondá nekik., e felöl kérdezkedtek egy (É 548)

{…} A midön akristus mondá hogy könyveztek, és sirtok ti (É 550)

Az Apostoliban. minden valoságos keresztyéneknek mondá, ez is arésze, az ollyan (É 550)

{…} Miért mondá az ur, hogy használ nékik (É 554)

az Anyaszent egyház akinek ezeket mondá akristus, és akinek képei valának (É 556)

{…} Miért mondá az ur az Apostolinak. hogy (É 560)

Es mondá nékik. kinek vagyon közületek baráttya (É 563)

folyo mérteket adnak ati kebeletekben, mondá akristus (É 566)

állatodé helyre az Izrael országát? mondá pedig nékik, nem ti dolgotok (É 567)

támadot volna, nem hittek, és mondá nékik, el menvén az egész (É 570)

ezeket, nem tsak az Apostolinak mondá hanem az ö személyekben, az (É 570)

mert éretted öldöklettetünk nap estig. mondá szent pál, ugy tartatunk mint (É 571)

Felelé Jésus és mondá néki, ha ki engem szeret (É 580)

{…} Miért mondá az ur az Apostolinak, hogy (É 582)

az idegennek szavát, epélda beszédet mondá nékik Jesus, ök pedig nem (É 589)

nem érték mit szollana nékik, mondá ismég nékik Jésus bizony, bizony (É 589)

eleiben,, kiknek hitét hogy látá, mondá, ember meg botsátatnak néked ate (É 596)

Jesus az ö gondolattyokot, felelvén. mondá nekik. mit gondoltok szivetekben., mitsoda (É 596)

eföldön, a bünök meg botsátására, mondá az inaszakatnak, néked mondom kely (É 596)

{…} Miért mondá annak az inaszakatnak, meg botsátatnak (É 597)

elne menne tölök. kiknek ö mondá, mert egyéb városoknak is szükség (É 601)

Mit tanulhatunk akristus feleletéböl aki mondá anépnek, hogy azért küldetett el (É 603)

ö joságátol vettünk. {…} ezért is mondá szent Agoston (É 604)

{…} Miért mondá az üdvezitö az Apostolinak, minek (É 607)

hálákot adván meg szegé, és mondá, vegyétek, és egyétek, ez az (É 618)

ö pedig mondá néki, egy ember nagy vatsorát (É 625)

ments meg engem, és másik mondá, öt iga ökröt vettem. és (É 625)

ments meg engem. és más mondá. feleséget vettem, és azért nem (É 625)

akor meg haraguván atseledes ember, mondá az ö szolgájának, meny ki (É 625)

sántákot hozd bé ide, és mondá a szolga, uram meg lett (É 625)

még is hely vagyon, és mondá az ur aszolgának, meny ki (É 625)

hogy pedig meg szünnék szollani. mondá simonnak, vid a mélyre, és (É 637)

hal fogásra, és felelvén simon mondá néki, Mester, egész éttzaka munkálkodván (É 637)

a simon társai valának, és mondá simonnak Jésus, ne fély, mostantol (É 637)

{…} Mihent akristust mondá nékik hogy kövesék ötet, azonnal (É 639)

a hová menendö vala, és mondá nékik, az aratás sok ugyan (É 652)

hini, mind azon által azt mondá atanitványinak, hogy ugy küldi öket (É 653)

s’ az utat is tudgyátok. mondá néki Tamás, uram, nem tudgyuk (É 658)

s’mint tudhattyuk az utat, mondá néki Jesus, én vagyok az (É 658)

üsméritek ötet, és láttátok ötet, mondá néki filep, uram mutasd meg (É 658)

az Atyát, és elég nékünk. mondá néki Jesus, ennyi ideig vagyok (É 658)

{…} Elöször azt mondá nékik, hogy ha az Atyában (É 658)

meg holt üdveségiért. másodszor, azt mondá nékik, hogy az Attya házában (É 658)

{…} Kinek mondá az ur ezeket a szokot (É 659)

ez Jésushoz jöve éjjel, és mondá néki, Rabbi, tudgyuk hogy Istentöl (É 663)

lészen véle, felele Jesus, és mondá néki, bizony, bizony mondom néked (É 663)

nem láthattya az Isten országát, mondá néki Nicodemus, mi modon születhetik (É 663)

alélektöl született. felele Nicodemus, és mondá néki,, miképen lehetnek ezek, felelé (É 663)

lehetnek ezek, felelé Jésus és mondá néki, te mester vagy Izraelben (É 663)

térni, azért az ur világosabban mondá néki, hogy az ujonnan valo (É 664)

tegzébe rejtett el engem., és mondá nékem, én szolgám vagy te (É 669)

Istenem lett én eröségem, és mondá, kevés nékem hogy szolgám légy (É 670)

ne árthassanak, valamint az Angyal mondá a Boldogságos szüznek, A szent (É 670)

Zakariásnak, és felelvén az annya mondá, semiképen nem. hanem jánosnak hivatatik (É 672)

a lántzok az ö kezeiröl, mondá pedig az Angyal néki, övedzél (É 675)

sarudot, és ugy tselekedék, és mondá néki, edv reád aruhádot és (É 675)

és péter ö magához térvén, mondá, most tudom bizonyal. hogy el (É 675)

Magában szálván, nagy háláado szivel. mondá. most tudom bizonyoson. hogy el (É 678)

Isten Fia, felelvén pedíg Jésus mondá néki, boldog vagy Simon Jonás (É 678)

és hasonlo az Attyához, ezért mondá néki az ur, hogy ö (É 679)

atöb Apostoloknak képekben. ezért is mondá néki, mint olyannak. aki a (É 680)

nagy szoval fel kiáltá. és mondá. áldot vagy te az aszszony (É 686)

néked mondattak az urtol., és mondá Mária.. magasztallya az én lelkem (É 686)

mit enniek, egybe hiván atanitványokot, mondá nékik, szanom a sereget. mert (É 696)

Agoston szerént, amidön akristus azt mondá. az Apostolinak, és ö bennek (É 708)

semit sem tselekedhetek, azt nem mondá hogy tsak kevés dolgot tselekedhettek (É 708)

jót nehezen tselekedhetitek, hanem tellyeségel mondá hogy nálam nélkül semit sem (É 708)

Mondá pedig az ö tanitványinak is (É 710)

jóvait, és hivá ötet, és mondá néki. mit hallok felölled, adgy (É 710)

sáfárságodrol. mert már nem sáfárkodhatol. mondá pedig a sáfár önnön magában (É 710)

azért, az urának minden adosit. mondá az elsönek, menyivel tartozol az (É 710)

menyivel tartozol az uramnak, apedig mondá, száz tonna olajal. és mondá (É 710)

mondá, száz tonna olajal. és mondá neki ved elö a szám (É 710)

hamar. irj ötvent, az után mondá a másiknak, te pedig menyivel (É 710)

te pedig menyivel tartozol., ki mondá, száz köböl buzával. mondá neki (É 710)

ki mondá, száz köböl buzával. mondá neki, vedd elé ate leveledet (É 710)

Mondá pedig némellyeknek. kik magokban biznak (É 725)

vagyon. valamint szent péter midön mondá. uram távozál töllem, mert én (É 727)

fel tekintvén menybe fohászkodék, és mondá néki effeta, az az, nyilatkozzál (É 732)

Es fordulván atanitványihoz mondá, boldogok a szemek. mellyek láttyák (É 736)

az örök életet, ö pedig mondá néki, atörvényben mi vagyon irva (É 736)

irva, mint olvasod, amaz felelvén mondá, szeresed ate uradot Istenedet, tellyes (É 736)

felebaratodot mint tennen magadot, és mondá néki, igazán felelél, ezt tselekedgyed (É 737)

amaz pedig akarván magát igazitani, mondá Jésusnak, kitsoda az én felebarátom (É 737)

én felebarátom, felelvén pedig Jesus. mondá. egy ember alá megyen vala (É 737)

elé, és agazdának adá, és mondá, viseld gondgyát ennek, és valamit (É 737)

tolvajok köziben akadot, ama pedig mondá, aki irgalmaságot tselekedet véle, és (É 737)

aki irgalmaságot tselekedet véle, és mondá néki jesus. meny el. teis (É 737)

mely tettzék az urnak, és mondá néki, ezt tselekedgyed és élsz (É 738)

rajtunk, kiket hogy meg látá, mondá, menyetek el mutassátok meg magatokot (É 744)

samaritanus vala, felelvén pedig Jésus, mondá nem de tizen tisztultaké meg (É 745)

tsak ez idegen nemzet. és mondá néki, kely fel, meny el (É 745)

és meg érték mikor olvastatnek, mondá pedig Nehemiás, (:ö az Atersata (É 748)

midön hallaná atörvény igéit, és mondá nékik, menyetek el, és egyetek (É 748)

felelvén egy a sereg közül. mondá, Mester hozád hoztam a fiamot (É 751)

nem tselekedhették, ki felelvén nékik mondá. oh’ hitlen nemzettség, meddig leszek (É 751)

ez esett rajta, amaz pedig mondá, gyermekségétöl fogva, és ötet gyákorta (É 751)

bennünket, könyörülvén rajtunk, Jesus pedig mondá neki, ha hihetz. mindenek lehetségesek (É 751)

kiáltván agyermek attya, köny hullatásokal mondá, hiszek uram, segéllyed az én (É 751)

üzhettük mi ki azt. és mondá nékik, ez a néma, semmivel (É 751)

{…} Miért mondá akristus. hogy minden lehetö annak (É 753)

mert bünös, és felelvén Jesus mondá néki, Simon vagyon valami mondásom (É 757)

valami mondásom hozád, az pedig mondá, Mester mond el, két adossa (É 757)

szereti ötet inkáb, felelvén simon mondá. vélem hogy az, akinek többet (É 757)

akinek többet engedet el. öpedig mondá néki, igazán itéléd. és fordulván (É 757)

és fordulván az Aszszony állathoz, mondá simonnak., látodé ez Aszszony állatot (É 757)

kevesebb botsátatik meg. kevesebbé szeret; mondá pedig az aszszonynak., meg botsátatnak (É 757)

a bünököt is meg botsáttya. mondá pedig az aszszony állatnak, ate (É 757)

{…} Miért mondá az ur, hogy meg botsátattak (É 759)

Mondá pedig ehasonlatoságot is. egynek szölöjében (É 764)

keresvén azon. és nem talála, mondá pedig a szöllö mivesnek, imé (É 764)

földet is. amaz pedig felelvén mondá néki. uram. hadd meg azt (É 764)

Jesus, hozája hivá ötet, és mondá néki, aszszon (É 764)

hogy szombaton. gyogyitot volna Jesus. mondá a seregnek, hat nap vagyon (É 765)

felelvén pedig néki az ur mondá, kép mutatok, ki ki közülletek (É 765)

volna az ur, könyörülvén rajta, mondá néki ne sirj, és oda (É 779)

{…} A midön az üdvezitö mondá ennek a keseredet anyának hogy (É 781)

alá vettyük, az üdvezitö azért mondá hogy ne sirjon, mert meg (É 781)

vala elötte, és felelvén Jésus, mondá atörvény tudoknak, és farisaeusoknak, mondván (É 786)

el botsátá, és felelvén nékik mondá, kinek közületek szamara vagy ökre (É 786)

és nem felelhetének ezekre néki, mondá pedig ahivatalosoknak is példa beszédet (É 786)

Mester melyik anagy parantsolat atörvényben, mondá néki Jesus., szeresed ate uradot (É 792)

ki fia, mondának néki, Dávidé, mondá nékik, miképen hija tehát ötet (É 792)

ötet Dávid, lelkében urának, mondván, mondá az ur, az én uramnak (É 792)

eleibe, kinek hitit hogy látá mondá. ember meg botsátatnak néked ate (É 798)

Jésus az ö gondolattyokot, felelvén mondá nékik. mit gondoltok szivetekben., mitsoda (É 798)

vagyon a földön, abünök botsátására, mondá az inaszakatnak, néked mondom. kely (É 798)

{…} Miért mondá még elöre néki az ur (É 799)

azok városát fel gyujtá. akkor mondá aszolgainak, a menyegzö kész ugyan (É 804)

embert, nem menyegzös ruhába lenni. mondá néki. barátom, hogy jöttél ide (É 804)

amaz pedig el némula. akkor mondá akirály a szolgainak., meg kötözvén (É 804)

mert meg kezd vala halni, mondá azért Jesus néki, hajeleket, és (É 811)

tsudákot nem láttok, nem hisztek, mondá néki akirályi ember, uram jöj (É 811)

elötte meg hallyon a fiam., mondá néki Jesus, meny el, ate (É 811)

hivá ötet az ura, és mondá néki, álnok szolga minden adoságot (É 816)

pedig Jesus az ö álnokságokat, mondá, mit kisértetek engem kép mutatok (É 821)

hozának néki egy pénzt, és mondá nékik Jesus, kié ez a (É 821)

mondák néki, a Csaszáré, akkor mondá nékik, adgyátok meg tehát a (É 821)

pedig fordulván és látván ötet, mondá, bizzál leányom, ate hited meg (É 826)

a siposokot, és atolyongo sereget mondá, távozzatok el, mert nem holt (É 826)

a sereg igen szorongatta, miért mondá tehát hogy valaki meg illette (É 827)

tudgya vala hogy Jésus volna. mondá néki Jésus aszszony állat, mit (É 838)

állitván ö hogy kertész volna, mondá néki, uram ha te vitted (É 838)

és én el viszem ötet, mondá néki Jésus Maria, fordulván amaz (É 838)

néki Jésus Maria, fordulván amaz. mondá (É 838)

{…} Mitsoda elmével mondá mind ezeket szent pál. a (É 842)

és kérvén valamit tölle. ki mondá néki mit akarsz, mondá néki (É 842)

ki mondá néki mit akarsz, mondá néki, mondgyad hogy üllyön az (É 842)

ate országodban, felelvén pedig Jesus mondá, nem tudgyátok mit kértek, meg (É 842)

iszom. felelék néki, meg ihattyuk. mondá nékik, az én poháromot meg (É 843)

{…} Miért mondá az ur atanitványinak hogy nem (É 844)

részt vesznek szenvedésiben, az után mondá nékik, hogy amely helyeket kérnek (É 844)

szolván véle, felelvén pedig péter mondá Jésusnak, uram jó nékünk it (É 847)

Jesus. és illeté öket, és mondá nékik. kellyetek fel. és ne (É 847)

szollot néki, felele Jésus és mondá, nem érettem jött eszozat., hanem (É 852)

kitsoda ez az Embernek Fia, mondá azért nékik Jesus, még egy (É 852)

szolgálattyában, ki meg álla. és mondá, Uram nem gondolszé véle, hogy (É 858)

hogy segéttsen engem., és felelvén mondá néki az ur, Marta. Márta (É 858)

helyre, ahová menendö vala, és mondá nékik, az aratás sok ugyan (É 863)

venné, mind azon által, azt mondá nékik, hogy ugy küldi öket (É 864)

embert a vámon ülni, és mondá néki. kövess engemet, és fel (É 874)

ti Mesteretek, Jesus pedig halván, mondá. nem szükség az egéségeseknek az (É 875)

az orvosra. ezeket pedig azért mondá nékik. hogy magokban térnének (É 877)

kisdedet, közikbe állatá ötet, és mondá. bizony mondom néktek, ha meg (É 880)

az Atyám ortzáját. ezeket azért mondá, hogy annál is nagyob tisztelettel (É 882)

szolgákot, nem ti választottatok engemet, mondá atanitványinak, hanem én választottalak (É 884)

kel érteni a melyben ezeket mondá, az után pedig szól a (É 897)

édes nénem azon ne busuly. mondá hilária. mert minden sebemböl ki (MN 9)

fel kele tanátsi székiböl. és mondá. mint hogy az egész tanács (MN 10)

aki az emberséget igen tudta. mondá. értettem örömel. hogy a szép (MN 10)

nagyon meg köszönvén honoriának, hilária mondá az anyának. de még it (MN 10)

érthette meg, mond meg hát mondá honoria. mitsoda akadály a had (MN 10)

meg kell a dolgot mondani {…} mondá hilária. édes anyám a nem (MN 11)

öket. oh! ha tsak a. mondá honoria, a leg kisseb. nagy (MN 11)

az asztalt teritve találák, octávius mondá honoriának. itt mi az aszony (MN 12)

alá akarjuk vetni magunkot, én, mondá honoria. valo arend tartást szeretem (MN 12)

mint ha az aszony minket, mondá válerius. idegeneknek tartana. ha nem (MN 12)

a társaság hogy törvényt szabjak. mondá honoria. az én gondolatom a (MN 12)

már nekem kell tsinálni törvényt mondá nevetve hilária, hogy ha az (MN 12)

tsinálta, mondá victoria., valamiben vét meg büntetiké (MN 13)

meg büntetiké. igen is meg. mondá honoria. és egy nehány nap (MN 13)

mi ma eleget varottunk, olvastunk. mondá a jó kedvü hilária. de (MN 13)

kerekben le ülének. és hilária mondá, nem tsak a nagy országos (MN 13)

szeretete. de magát meg türköztetvén. mondá néki. meg botsás hogy eröszakosan (MN 16)

ne fély uram. ne fély mondá valesconak, mert eleonora el nem (MN 17)

nem tartoztathatá magát, és keserüségel mondá beátrixnak (MN 17)

adhatna néki, erre valo nézve mondá. nem tudhatván. hogy miben vagyon (MN 18)

szavaira eleonora meg tüzesedék, ismét mondá nékie, ate hozád valo hüségem (MN 18)

vagyok a szánásra kedves beátrixom mondá éléonora., hogy ha avalo hogy (MN 18)

egy kevesé kedvellené is, azért mondá néki hogy ha tettzenék még (MN 19)

menven, ót lábaihoz borula. mondá neki ezeket a szokot, ide (MN 22)

ha vitéz volt is. és mondá néki, kerm. sok száz helyes (MN 22)

aki is nagy tsudalkozásban lévén mondá. hát ugyan aszonyom el akarszé (MN 23)

gondolkodni irtozás nélkül. kedves beátrixom. mondá erre eleonora én még elöre (MN 23)

aszonyának is vigaságot adhasson., és mondá. meg vallom hogy olyan bátornak (MN 23)

dologhoz akarsz fogni. de én, mondá nevetve. a kinek. se attya (MN 23)

venni a magáét, tsak azért mondá., hogy valamely kisértetben ne essem (MN 24)

keserüségem mód nélkül valo uram, mondá valesconak, és noha attya légy (MN 25)

lön hozája dom fernánd. és mondá néki (MN 25)

hajlandoságot érezvén magába dom fernándhoz. mondá néki nemesi bátorságal. hogy écossai (MN 26)

féle nyughatatlan gondolati valának. és mondá ugyan azon tisznek. nagy barátságal (MN 26)

ö arra. kész volna, én, mondá néki dom fernánd. mikor londinumba (MN 26)

ugy a mint kelletet volna, mondá hogy ót nincsen semmi olyas (MN 27)

is neve volt uesbi. látod. mondá lunlei. hogy volt okom suhajtozni (MN 28)

a hajosokot esze gyüjté. és mondá nékik, mint hogy oly vitézül (MN 29)

ö is keményen felelvén néki. mondá. talám irigyeled a betsületet melyet (MN 30)

hogy tsak magánosan lévén lunleivel. mondá néki. én azon eleget nem (MN 31)

ate hozám valo jó akaratod mondá néki. suhajtva, anyira meg hatotta (MN 31)

Mint hogy ez igy vagyon mondá lunlei, meg mondhatom néked vitéz (MN 32)

tsudálkozék. valo hogy azt tsudálhatod mondá néki. de mint hogy azt (MN 32)

nem szolhata. végtire magához térvén. mondá. hogy ha ugy szerettelek mint (MN 33)

és okos abban a mesterségben. mondá néki. hogy buenos ayres mellé (MN 36)

illyen állapotban valo létedért. gondolom, mondá dom fernánd. hogy a magad (MN 37)

felöl. ate beszédedböl azt látom mondá néki dom fernánd, hogy én (MN 38)

ártana néki, hozája közelitte. és mondá néki tsak lassan hogy senki (MN 38)

uesbit. és maga mellé ültetvén. mondá néki. mint hogy olyan bent (MN 38)

Mind ezekre meg felelhetek néked mondá uesbi. és meg sem sértem (MN 38)

a szeretetet, mind azon által mondá dom fernánd. azt mondották volt (MN 38)

titkát, hogy meg mutassam néked mondá néki uesbi. hogy ez iránt (MN 38)

Mit kell hallanom. mondá nagy suhajtásal dom fernánd, eröltetvén (MN 39)

fernánd olyan nagy buzgó szivel mondá mind ezeket. hogy uesbi a (MN 39)

és nagy figyelmeteségel nézvén reája. mondá néki, ugy tettzik hogy üsmérlek (MN 39)

kérlek uram én is tégedet mondá uesbi, ne kivánnyad hogy azt (MN 39)

el hagyni. látod vitéz Ivon mondá néki, pirulva. hogy valoságal aszony (MN 40)

meg szoritá. és fel szoval mondá. eleonora. kedves éléonoram. ugyan magad (MN 40)

végtire dom valesco magához térvén, mondá. eleonora kedves leányom. leheté a (MN 42)

közelgetvén. melléje. üle. és ezeket mondá néki (MN 43)

az attya házánál. azt látod mondá néki. hogy az én atyámnak (MN 44)

kerm pedig mihent meg látá. mondá néki. hogy hogy, hát a (MN 45)

a rendelt helyre gyülekezvén. Constantia mondá. én látom. hogy nem tsak (MN 46)

most a mitsoda állapotban vagyunk. mondá nevetve hilária, azt pedig senki (MN 46)

a le irt historiáját eképen mondá el (MN 47)

meg is akará probálni, és mondá néki, ha te hozám hüségel (MN 50)

erejéröl, az olosz olyan nagynak mondá azt lenni. hogy gumer emir (MN 50)

hogy mindeneket meg beszéllene. uram, mondá néki a kép iró. atsak (MN 51)

Ezekre bionchiny mondá. hogy ha ö viszá mehetne (MN 51)

én nekem kell szép rákima. mondá a császar azon tiszteletet adnom (MN 52)

elne távoztassa maga mellöl. uram mondá neki, tekintvén szerelmes szemeivel reája (MN 54)

szemére hányá minden vétkeit, és mondá hogy azö halálá meg mentené (MN 56)

midön jelen volna. rettentö haragal mondá néki a császár. nézed mitsoda (MN 59)

szerecsen azon meg nem ijedven mondá bátran. hogy ö a halálal (MN 62)

és azután nevenként mind elö mondá, hogy kik volnának roxánal egy (MN 62)

illetlen szokot merne elötte szollani. mondá néki, hogy it nem az (MN 63)

ibrahimot., azért egy nehány szor mondá hogy kivánná látni ibrahimot., de (MN 66)

forditani ezt a gyermek játékot. mondá, oh mely szerencsés volnék. hogy (MN 69)

válaszát. néki nyujtá kezét. és mondá,. uram rákimánál nem volna háláadatlanab (MN 69)

tudván. és észre vévén szándékjokot. mondá a hadának hogy az ellenség (MN 76)

a kettönek nagy bizodalmok volt. mondá. rákima ha ugy halok meg (MN 77)

a melybe volt kivánságáért, és mondá, uram arra mérlek kérni, hogy (MN 81)

nagy szeretettel meg ölelé és mondá néki. már kedves fiam többet (MN 81)

a fejdelem aszonyhoz vivé és mondá néki, leanyom. mint hogy semmi (MN 81)

tsendesiteni. ha meg akarnád visgálni. mondá néki. azt a szivet. a (MN 84)

a szive.. hanem az embereinek mondá. hogy nyolcz tolvaj ütött volna (MN 85)

házban menének. egyedül maradván véle. mondá leányom miért nem vagy hozám (MN 86)

kivül meg ijedet volna. tölle, mondá. hát thibolt meg mérte probálni (MN 86)

hatá agrof szivét. és azonal mondá, hogy ö franczia volna a (MN 89)

siettségel a sultán lábaihoz borulván mondá. hogy ha valaha kegyelmeséget nyertem (MN 89)

a királynét. fel emelé. és mondá, hogy ha aszonya vagy az (MN 89)

mondá nékik, én meg mentettem életeteket (MN 90)

királynéhoz. a lábaihoz borula. és mondá. aszonyom nem a haláltol valo (MN 90)

szokra. de eröt vévén magán. mondá néki. kely fel, mert a (MN 90)

leányát. akiben egész bizodalma volt. mondá néki. saida. vezesd le öket (MN 90)

királyné asztalára valo gyümölcsöt, saida mondá nékik, minden hivatalotok a lesz (MN 91)

nagy szeretettel meg ölelé, és mondá, mitsoda aszony, uram. mitsoda aszony (MN 91)

oh kedves saidám, mondá a királyné, meg tsalod magadot (MN 92)

is a királynéhoz közelgetvén. örömel. mondá néki, királyném. kételkedelé még. hozád (MN 92)

semmit sem tagadna meg tölle. mondá. a mellyek, rend kivül valo (MN 93)

hihetni. a királyne erre hirtelen mondá. én ö érette felelek, és (MN 93)

hü saida hozájok mene. és mondá. hogy a királyné hivatná öket (MN 94)

bé fedve. a rabokra tekintvén. mondá nékik. el végeztéteké hogy mit (MN 94)

Nem titkolom el elötted mondá néki. hogy a te beszedid (MN 94)

kerülte volna a halált. oh mondá a grof. ugy tekinteném. mint (MN 95)

és szerenesésé tehesse. hát te mondá thiboltnak. a kinek bövségel folytak (MN 95)

Öleld meg hát ötet. mondá a királyné. magához szoritván. és (MN 95)

egy kevesé meg tsendesedvén. akirályné mondá. már most ideje vagyon hogy (MN 95)

a sultánnak el adgyanak tégedet, mondá az a szép leány. vagyon (MN 97)

jöve. és nagy keserüségben találván. mondá. szivesen bánom hogy által kel (MN 99)

szokra. a látni valo dolog. mondá. hogy nem üsmered sorsodot,. ugy (MN 99)

ez az en szerencsétlen életem. mondá ismét a sultanné, de emég (MN 101)

felölle, a nékünk tellyeségel szükséges mondá néki. hogy valamely nagy dologal (MN 101)

a táborban, de a királyné mondá. hogy most nem kedvezhetne azö (MN 101)

Es mondá nékik. a sultánné hozám valo (MN 102)

hogy a királyné thibolthoz fordulván. mondá néki. a hitetlenek ellen mégy (MN 102)

veszté el a ki is mondá. éppen szerencsémre ma találtam egy (MN 106)

egyedül lettenek volna, nagy bizodalomal mondá néki. uram, azal biztatom magamot (MN 108)

hogy dom baltazár, várná válaszát., mondá. uram mi igen szerencsétlenek vagyunk (MN 108)

az ajto közi álla, és mondá nagy bátorságal. ki ne meny (MN 109)

Azt, mondá néki Elvir. szerelemel tekintvén reája (MN 110)

el kellene telni. erre Elvir mondá. uram örökös ditséretre valo dolgot (MN 113)

meg azt azén számbol urám. mondá pirulva, hogy én szeretek, és (MN 113)

gondolattyát., és kedvetlenségel tekintvén Elvire. mondá néki. aszonyom. akár ki más (MN 114)

tartalak lenni, fel kelvén helyéböl Mondá, nem hogy szándékomot meg változtatnám (MN 115)

idöt nem akarván el veszteni. mondá a dajkájának. eleonora szükséges hogy (MN 115)

eleiben menvén, haragosan köszönté, és mondá néki, dom baltazár. én neked (MN 118)

vagyok. hogy neked meg felellyek. mondá dom baltazár, a ki is (MN 118)

látván hogy miben volna adolog. mondá az embereinek hogy ne mennének (MN 118)

nem volna halálos a sebe., mondá néki nagy keserüségel: dom sebastien (MN 119)

szeretni. és mihent meg látá mondá. uram. már most nem az (MN 120)

és hitét, igen is uram, mondá nagy suhajtva, szabadisd meg a (MN 120)

és utollyára meg ölelvén ötet, mondá. Isten hozád drága Elvirem. méltó (MN 123)

Fiam mondá néki dona Catharina, akezit nyujtván (MN 124)

ölelte volna ötet. dom sebastien mondá néki. mind eddig oly jól (MN 125)

A midön egyedül marada. mondá. alvaré én fel tettem azt (MN 125)

azután az anyához mene, és mondá. aszonyom, botsánatot jövök tölled kérni (MN 126)

Élni kell. fiam mondá dona Catharina, Elvir ezt neked (MN 126)

el titkolhassa szándékát is., és mondá hogy kész volna engedelmeskedni. azután (MN 126)

volna engedelmeskedni. azután az anya mondá, hogy még két napot kellene (MN 126)

mindnyájan jová hagyák, dona catharina mondá mindenek elött. hogy a fia (MN 127)

elvir lábaihoz borullyon. okos eleonora. mondá néki. én abban bizonyos vagyok (MN 128)

végtire eleonora reá álla., és mondá néki. hogy két naptol fogvást (MN 128)

Eleonora. erre, meg bátoritván magát mondá. Aszonyom. én nagy dolgot akarok (MN 129)

sebástienhez. eleonora térden lévén mellette mondá. aszonyom tudom hogy haragodban esem (MN 130)

Elvir nem tudván mit tenni; mondá néki. segitts had kellyek fel (MN 130)

tiszteletböl. és szomoruságábol tselekedné aztot. mondá, álváré, a mitsoda állapotban látz (MN 130)

álváréhoz. mutatod ezt a kegyelmeségedet mondá dom sebástien. hanem olyanhoz aki (MN 131)

és fel akarván kelni helyéböl, mondá. dom sebástien. mint hogy azt (MN 131)

hogy meg fosztották volna fegyverétöl. mondá. tekintvén szomoruán Elvire. mit vársz (MN 132)

nem sietz halálomal. dom sébastien. mondá elvir. könyves szemekel. a mitsoda (MN 132)

mulék. a lábaihoz esék. és mondá. érzem hogy nem érdemlem az (MN 132)

akaratodnak engedelmeskednem igen is aszonyom. mondá nagy suhajtva. fogadom hogy azt (MN 132)

ültetvén. egy kis gondolkodás után mondá. dom sebastien. a mit néked (MN 133)

meg vigasztallyad halálom után. eredgy, mondá néki sebes köny hullatásival. meny (MN 134)

volt. végtire meg állapodék. és mondá. ennek igy kell lenni, Elvir (MN 134)

mondattya véle, ejól vagyon uram mondá néki, de ki kel lisbonábol (MN 135)

mikor éléonora fel költé. és mondá néki, hogy dom baltazár egy (MN 135)

figyelmeteségel halgatván ezt a hirt. mondá a dajkájának. Eleonora, én jobban (MN 139)

ne hozam. hogy hogy aszonyom. mondá eleonora tsudálkozva, te ötet nem (MN 139)

maga hüségére. és azután meg mondá néki szándékját (MN 139)

gyüjté mind a tselédeket. és mondá nékik nagy titkoson., hogy a (MN 140)

el nem hagyá kerésit. hanem mondá az annyának. ne félts engemet (MN 141)

szemérmeteségel menvén a férje eleiben. mondá néki. uram meg botsás. ha (MN 142)

azért folyni hagyá könyveit. végtire mondá. hogy hagytál volt el uram (MN 143)

borulván meg ölelé térdeit és mondá. szeretetre méltó beliza. mitsoda szerentsétlenség (MN 144)

szeretethez foglalván mesterségel a haragot, mondá néki szerelmes tekintetekel., tsak épen (MN 144)

kedvit akarván tölteni veszedelem nélkül. mondá néki. hogy arra szabadságot kérne (MN 146)

a vice királyné. én aszszonyom mondá néki. el nem vettem a (MN 146)

az elvir agya mellé térdepelvén, mondá, mindennek másnak aszszonyom. meg esnék (MN 146)

Mind azon által mondá néki. talám probalni akarsz engemet (MN 147)

mi kivántatot hogy irhasson. és mondá. irj addig a még tsak (MN 147)

formára. néki nyujtá kezét. és mondá. nem uram. nem. én nekem (MN 149)

elöttem ez a fel indulatod. mondá beliza. és emeg hoszabithatná napjaimot (MN 150)

sido mindgyárt el mene. és mondá eleonorának., hogy valamely nagy dolgot (MN 151)

tenni. de a sidó erre mondá. hogy volna néki ollyan vize (MN 153)

és egy máshoz közelgetvén. eleonora mondá. ugy tettzik mint ha akartál (MN 155)

igazságal nem beszélsz is hozám mondá éléonora. de meg tselekeszem a (MN 155)

és jól meg tekintvén öket. mondá a sidonak. tsak lassan. e (MN 155)

meg tettzék mindenik neki. és mondá a sidonak. hogy mindenikét bé (MN 156)

atöbbi közöt. magánoson lévén álváréval. mondá néki. nevetve. ate társadnak olyan (MN 157)

sem gondolod. de engemet is, mondá néki. miért nem forditasz valamely (MN 158)

sebastient, és különös házban vivén. mondá néki. Zelim, ate hozam valo (MN 159)

engedelmeskedni. beliza ezen meg örülvén, mondá néki. ihon végy ebböl a (MN 159)

kinek mindeneket meg beszélle. és mondá néki, hogy mindgyárt irna Elvirnek (MN 160)

néki örömét. és meg ölelvén mondá. kedves thamárom., a te fejdelem (MN 160)

fel kele, ugy eleonorais. és mondá szép thamár. mitsoda szándékban jöttel (MN 160)

Erre Elvir mondá thamárnak. hogy magyarázná meg néki (MN 162)

az inditaná benne azt reszketést. mondá néki, tsak lassan. hogy mások (MN 163)

egy nagy fincsát. avicé királyné mondá néki, belizának. mindenkor tekészitted a (MN 163)

a házában be menni. mindgyárt mondá néki. nagy örömel, immár uram (MN 163)

Dona Elvir magához térvén. mondá. botsásd meg uram ha meg (MN 164)

keserüségit. mely köny hullatásit okozá, mondá, mind azoknak kik aházban valának (MN 164)

négyen maradtak volna a házban mondá a vicé királynénak, aszonyom. haszontalan (MN 164)

gyönyörü kegyes tekintettel tekintvén reája mondá, oh! uram, ha életemet akarod (MN 165)

a mikor annak vége volt. mondá a vicé királynénak. had maradgyanak (MN 165)

ágyhoz közelitvén. az vicé király mondá Elvirnek Aszonyom. ebben akis ládában (MN 166)

ha álmábol. akarná fel serkenteni mondá, aszonyom. zelim itt várja aparancsolatodot (MN 167)

felelé néki nagy suhajtva. zelim mondá ismét neki., néked köszönöm életemet (MN 167)

Dona elvir igen fel háborodva mondá neki, Zelim amit érettem tselekedtél (MN 169)

de kivált valérius nagy sohajtva mondá. hogy mind szeretné ha dom (MN 171)

zálagot hiláriának adá. aki is mondá. fogadom hogy soha sem lész (MN 171)

volna fel. reája tekinte. es mondá (MN 173)

halgata. azután korkra vetvén szemeit mondá néki, bizhatomé hüségedben, és a (MN 173)

észre vévén. beszéltetni akará. és mondá néki. tudom hogy emberséges ember (MN 175)

Mind azon által. mondá kork. én akarnám öket látni (MN 175)

tévö lenne. kork azt látván. mondá néki. ne fély. nem azért (MN 175)

ha egy királyné lett volna. mondá néki. botsásd meg aszonyom, az (MN 176)

mi okoságunkra. és ha merném, mondá néki pirulva. jutalmát kérni tölled (MN 176)

verje ki az elméjiböl. és mondá néki. én ezt soha sem (MN 178)

el venni a pénzt. és mondá néki. az udvari embereknek ajándékok (MN 179)

nem volt illyen nemesi gondolat. mondá. hogy ö nem tartaná azt (MN 180)

bé menni hozája korkot leányom mondá a mester ember. akirály parancsolattyára (MN 181)

mondhata, kork ezt észre vévén mondá. aszonyom ne fély, a király (MN 181)

Etelgiva egy kevesé magához tervén mondá. uram. meg vallom hogy nehéz (MN 181)

szépen a kezit adván néki. mondá. uram. haazt akarod hogy nyughatatlanság (MN 182)

néki rendeltetet házban vivén ötet., mondá néki, itt már aszonya vagy (MN 182)

szolitván az apját. és editát. mondá. nékik. ez a ház. es (MN 183)

akor, azért örülni kezde. és mondá. mitsoda szép dolog akirályság., aki (MN 183)

ház felé indula véle. és mondá néki, látod szép Etelgiva azt (MN 185)

nézet. nem felelhetvén néki. vegtire mondá. tsudálatra melto Etelgiva. egy olyan (MN 186)

az a király a szeretetre mondá ismét. miért ö király. vagy (MN 187)

a szovát, is nehezen halgatná: mondá néki. e már sok. látom (MN 189)

nedvesedének, és fel emelvén szemeit mondá. oh Istenem., nem volté az (MN 189)

kérni. a lábaihoz esék és mondá (MN 189)

venné hozája valo jó akarattyát. mondá néki. felséges király ate jóvoltod (MN 190)

maga. által ellenibe üle, és mondá (MN 192)

nem talála idöt afeleletre. vegtire mondá. emár sok felséges király. és (MN 194)

szemeit. amidön el végezé szavait mondá aszonyom., ate szived mindenkor olyan (MN 195)

Nemondgy többet kork. mondá akirály. látván hogy mit gondolna (MN 196)

de akirály félben hagyatván véle. mondá néki haragosan. kork. ne tekints (MN 197)

igen nagy baráttságát mutatván hozája. mondá néki. kedves Egradom. tudom hogy (MN 197)

dolgot hagyasak helybe.? hogy hogy mondá fel háborodva. annyi királyoknak amaradékja (MN 198)

azután tsendes elmével tekintvén reája, mondá néki, kedvetlenségel, semmit énnekem olyat (MN 199)

hozája valo szeretetének. azután ismét mondá. hogy minek utánna anyit. fáradozot (MN 200)

ki gondolhata ellene. azt ki mondá. az illyen beszélgetés. és látogatás (MN 202)

egészen ki beszéllette volna magát. mondá néki (MN 202)

kezdé banni hirtelenségit. Etelgiva ismét mondá néki, azt nem tagadom uram (MN 202)

nagy tsudálkozásál néze ötet. és mondá. aszonyom, mitsoda szokal, mitsoda tselekedetekel (MN 203)

akarván tudni annak az okát. mondá: aszonyom mit látok. mi háborithatta (MN 206)

vévén szemei elöl a keszkenöt. mondá néki. oh. uram mely szükségesek (MN 206)

mindgyárt hozája fordula haragosan. és mondá Egrad mit mondasz egy olyan (MN 207)

nem akar nékem engedelmeskedni., Egrad. mondá ismét. én valojában gondolkodtam azon (MN 207)

Hogy hogy felséges király mondá Egrad, el akarodé magadtol üzni (MN 207)

is mihelyt meg látá akirályné. mondá. uram. ha valamely vigasztalást vehetnék (MN 208)

az ágya mellé mene. és mondá tsak lassan, nem igyekezem azon (MN 209)

mondám én azt még elöre. mondá hilária. hogy julius soha sem (MN 217)

hilária nem adván idöt arra mondá. ez a historia anyira meg (MN 217)

kezdeni a játékot. de julius mondá atársaságnak, ez olyan nap a (MN 217)

hogy felöle volna a szó., mondá. en nem vonogatom magamot, mivel (MN 217)

de timánt által látván gondolattyát. mondá neki meg ölelvén kedves agenorom (MN 219)

A kapitány ismét mondá. hogy timánt azon igen nagy (MN 221)

ölelkezének, a kiis szollitván engemet. mondá néki. ihon ehez az iffiuhoz (MN 223)

felé. mint ha segittségit kérné. mondá. kedves Cleodonom. mi az australis (MN 225)

hogy nem tudék mit felelni. mondá. ah.’ fiam. mit gondolhatok mind (MN 229)

volnék hozája. látom én azt mondá timánt. hogy nincsen se nyomoruság (MN 230)

ugy nem üsméri. de ismét mondá timant, mint hogy ezt a (MN 230)

Mit tsinálsz mondá timánt. és mitsoda méltatlan gyanuság (MN 231)

a hol timant reám tekintvén. mondá. hogy hogy kedves Cleodonom. leheté (MN 231)

Félida ismét mondá. hogy tudván mind ezeket. ugyan (MN 236)

Timant mindeneket elébeszélvén Agenornak mondá néki. kedves timántom, könnyen el (MN 239)

magad is tudod kedves timántom. mondá agenor. de azt nem tudhatod (MN 240)

mellette voltanak., áh kedves Cleodonom. mondá. mihent meg láta. lehetétté neked (MN 241)

Felida ollyan nagy hirtelenségel mondá ezeket hogy nem felelheték néki (MN 242)

nemesi baráttságokot, ki tettzik ebböl. mondá julius hogy a jó erkölcs (MN 242)

is. hilária kelvén fel helyéböl mondá. azt tudom hogy rövid nap (MN 242)

sebastienek. és Cleodonok. azon igyekezünk mondá válerius. hogy legyenek (MN 242)

és nagy sohajtásal. és buzgoságal. mondá ezeket a szokot (KKU 253)

a sokaságot ö tanitványival egybe. mondá nékiek. valaki engemet akar követni (KKU 255)

tsak akeresztröl beszéllenének nékie. és mondá (KKU 256)

még többet is akarván tanulni. mondá,. mint hogy (KKU 257)

hogy nagy buzgoságbol tselekedné azt. mondá néki, távul legyen hogy meg (KKU 259)

valamint nagy magos fákal. látodé mondá a kristus, ezt a sok (KKU 260)

által eröt vévén magán. ezeket mondá a kristusnak (KKU 267)

ért. végtire sok alkuvás után. mondá nékem, hitesd el magadal, hogy (KKU 268)

magát. nagyon kezde sirni. és mondá (KKU 271)

az Istent. ugyan ezért is mondá az ördög, hogy jób tsak (KKU 275)

de hilária félben hagyatávéle beszédit mondá., ezt még elöre meg tudtam (KKU 286)

szavain meg ijedvén, nagy sohajtásokal mondá. a második öttsének. kedves honoriam (KKU 289)

és fizetvén irgalmaságal. aháláadatlanságért. ezeket mondá néki (KKU 291)

királynak egy ház örzö inasát, mondá néki, nem tekinteszé szánakodásal reám (KKU 293)

fia tsudálkozván ezen a feleleten. mondá néki. hogy az az attya (KKU 310)

után storophila el akarván menni, mondá. hálákot adok uram néked. hogy (KKU 314)

valo nagy buzgo szeretetében. bátorságal mondá. kész vagyok veled rabságra, és (KKU 315)

akristust meg látá. aki is mondá néki, légy bátorságal storophila. igen (KKU 316)

mit felelni ezekre. akinek akristus mondá. tudodé mit akarok ezekböl ki (KKU 320)

vala, igen meg száná, és mondá néki. atyám. kérjed az Istent (KKU 321)

te rajtad, ah’ atyám fia, mondá eza szent ember sirva, hogy (KKU 321)

vigasztalásokot veszen vala. mindenkor ezt mondá. elég uram elég. ellenben pedig (KKU 321)

pedig anyomoruságokban. és veszedelmekben. ezeket mondá, még többet uram többet. és (KKU 321)

vala aláb valo az elsönél, mondá azért nékie, storophila miért fedezted (KKU 325)

még is mind ezeket magával. mondá. azt meg vallom uram. hogy (KKU 326)

lévén. szozatot halla. a mely mondá néki. gyere had mutassam meg (KKU 329)

Zakariás, ajérüsalemi püspök. meléje menvén mondá néki. uram visgáld meg, hogy (KKU 332)

De akristus meg tartoztatván ötet. mondá. nékie. meg tsalod magadot storophila (KKU 333)

és halván engemet szenvedésemröl beszélleni. mondá. oh uram. Isten ne adgya (KKU 334)

urának. erre a végre is mondá egy szent ember., hogy ha (KKU 334)

kellene néki a népet vinni. mondá bizodalomal., hogy ha elöttünk nem (KKU 335)

amint kelleték. és szivének örömével. mondá a kristusnak, járjon az én (KKU 335)

nem lehete, mind azon által mondá. avalo uram hogy nehéz meg (KKU 341)

veté, noha nagy kedvetlenségel, és mondá, a kristusnak. kérlek uram mondgyad (KKU 342)

de a kristus meg tartoztatván mondá nékie (KKU 345)

mellyet el vetet vala, és mondá, vedd fel akeresztet, és kövessed (KKU 346)

Istennek ugy tettzik. azért is mondá Dávid, tsufságul adtál engemet az (KKU 347)

nékie ártalmasok lehetnek. azert is mondá nékie (KKU 353)

akristus felyeb akarván emelni ötet, mondá nékie. elég már kedves storophilám (KKU 359)

az örökké valo hajlékot. és mondá. szivesen kivánok édes jesusom. menyei (KKU 360)

szeretetnek uttyátol, amelyröl is ezeket mondá néki a kristus. leanyom még (KKU 362)

joáb nem akarván engedelmeskedni. absolon mondá a szolgainak. tudgyátok hogy joábnak (KKU 368)

semmi kérdést, akristus azt látván mondá néki, leányom pálya futásodnak még (KKU 369)

midön az én apostolom ezeket mondá. ditsekedünk a haboruságokban. {…} akoron ö (KKU 370)

meg nem foghatá, azért is mondá, uram had legyen szabad tölled (KKU 370)

nem érzet pál. midön ezeket mondá. ha én meg áldoztatom is (KKU 371)

oszlophoz szegezék öket, a biró mondá nékik, mitsoda nyomorultak vagytok. legyetek (KKU 372)

atüzet, és a tömlöczöt. ezeket mondá, ha szinte egész életemben kellene (KKU 372)

neve, lörintzet a tüzre fektetvén. mondá, ezen sült állapotomban is hálakot (KKU 375)

kegyetlen kinban, és szenvedésben léven. mondá, az én kinnyaim nem tartanak (KKU 375)

ditséreteket énekel vala, és gyakorta mondá ezeket a szokot, minden idöben (KKU 375)

hat esztendö mulva a filosophus mondá néki, gyere már most velem (KKU 381)

ember azon tsudálkozni kezde, és mondá, honnét vagyon a, hogy a (KKU 381)

valamint annak elötte, ezért is mondá anép, hogy hasznos dolog a (KKU 382)

magát a midön meg bánttyák, mondá az iffiunak hogy mérte meg (KKU 382)

több jót tett, azért is mondá egy azon idö béli püspök (KKU 382)

azért is mondá az elsö, örüllyetek azon, hogy (KKU 385)

ditsöségeseb. akereszt gyalázattyánál. azért is mondá örömmel az én apostolom. távul (KKU 386)

hogy kedvedben vannak, ezért is mondá az angyal tobiásnak. mert mint (KKU 386)

elött nagy volt. azért is mondá ezeket, nagy örömest ditsekedem. az (KKU 387)

nagyob tekélletességre akarván ötet vinni. mondá nékie. valoságos boldogság a te (KKU 388)

feszittsed a testet. azért is mondá dávid. verd által testemet felelmedel (KKU 390)

lelke, pálban. ezen lélek lévén, mondá, a kristusal együt meg feszitettem (KKU 396)

tselekedet, azért nem is azt mondá, hogy én akristusban, vagy a (KKU 396)

a szokot nagy buzgo szeretettel mondá storophila a kereszten lévén. a (KKU 397)

a ki is kegyeségel halgatván. mondá nékie (KKU 397)

jelenék egy jó akarojának. akinek mondá. hogy a földön valo sok (KKU 399)

volna az ö elméje, ezeket mondá néki (KKU 401)

elmélkedések. nagy sohajtásokra inditták, és mondá. oh! kitsoda tisztittya meg az (KKU 404)

ezeket abelsö képen valo sohajtásokot. mondá néki, leányom, akeresztnek. és anyomoruságnak (KKU 404)

teszi ahonál. erre valo nézve mondá sára, az iffiu tobiásnak felesége (KKU 404)

hogy azt nagyobra emelné. és mondá nékie. látom hogy a szántás (KKU 408)

ezt a kis fogyatkozását, és mondá nékie, ez a mezei munka (KKU 409)

nem üsmérte, a midön ezeket mondá, nem az a nagy babiloné (KKU 410)

fájdalomal tsak ezeket a szókot mondá. igaz vagy uram, és minden (KKU 411)

halván szavát segittségére mene, és mondá, leányom. miért nem segitetted magadot (KKU 412)

ijedsége el mulék, a kristus mondá néki. tudodé azt. hogy mind (KKU 413)

ö szolgálojának oktatására forditá. és mondá nékie (KKU 415)

nyomoruság nélkül, irgalmaz uram nékem, mondá david, mert az ember lábai (KKU 416)

mondá, uram mely szép épület ez (KKU 418)

formájára. mivel az Isten azt mondá a profétának. mutasd meg atemplomot (KKU 419)

néki meg jelenék, és köszöntvén. mondá nékie. a mely koronát héjánoson (KKU 425)

egésségben, azon szomorkodot, és panaszolkodva mondá, uram miért hagytál el engem (KKU 426)

venni akeresztnek hasznát, azért is mondá ezeket a szókót., kérlek lelkemnek (KKU 428)

segit anyomoruságban.? ugyan ezért is mondá örömel aproféta, ha szinte a (KKU 429)

övéle volt, oh’ tsudálatos ember, mondá az anyaszent egyháznak egy doktora (KKU 430)

meg halván a tömlötz tarto. mondá nékie, ebben a kevés fajdalomban (KKU 433)

a parttra ki szálla, akor mondá akristus néki, örüly leányom, mivel (KKU 437)

A kristus. meg üsmérvén gondolattyát. mondá nékie. gondolodé azt, hogy a (KKU 438)

kristus még meszire meg látván, mondá nékie. emeld fel szemeidet, és (KKU 442)

vévé, a midön fel ébredvén. mondá, az ur bizonyára ezen helyen (KKU 443)

nem tudtam, és nagy ijedségel mondá rettenetes hely ez., itt vagyon (KKU 443)

elött, és meg állapodván. akristus mondá néki. ihon már tsak hamar (KKU 445)

mellet, aváros kapujához érkezvén, akristus mondá neki. éz az urnak kapuja (KKU 446)

fejérben valának, és nagy almélkodásal mondá, kérlek uram mond. meg nékem (KKU 446)

Mondá jesus a századosnak. menyel. és (KG 456)

te hited meg gyogyitot téged. mondá. jesus. menyel békével. és gyogyuly (KG 456)

Én vagyok mondá az Isten ábrahamnak, ate igen (KG 472)

Isten elöt jára. járj elöttem mondá az Isten ábrahámnak, ha tekélletes (KG 473)

tselekedgyék, jóbb azemberek kezeiben esni, mondá susánna. tselekedet nélkül, mint sem (KG 481)

tehetünk. 1. készen vagyok uram mondá, készen, az ostorozásokra., jó szivel (KG 483)

meg látod hogy hozád térnek, mondá dávid (KG 492)

keresztény vagyok, de tsak titkon mondá ezeket, mert nyilván nem meré (KG 499)

Vezére voltál uram, mondá mojses, irgalmaságodal. népednek, melyet meg (KG 511)

vagy drága öltözetekel, ate leányod mondá szent hiéronimus egy keresztény anyának (KG 515)

Isten alá az én lelkem. mondá dávid, mivel tölle vagyon azén (KG 517)

II Azért jöttem evilágra mondá akristus., hogy annak akarattyát kövessem (KG 517)

Uram mit akarsz hogy tselekedgyem? mondá az apostol meg térése után (KG 517)

parantsolatok közöt. mid vagyok uram mondá szent ágoston. hogy engemet oly (KG 521)

Uram, mondá szent István, ne tulajdonittsad nékik (KG 535)

én elmélkedésemben fel gyulad atüz, mondá Dávid (KG 537)

hogy meg vessem ate ortzádot, mondá Salamon (KG 540)

A kristus mondá a Boldogságos szüznek. aszonyi állat (KG 541)

ihon ate fiad, az után mondá atanitványának, ihon ate anyád (KG 541)

Ur Angyala meg örzöt engemet, mondá judit, mind ki mentemben. mind (KG 545)

csak rosz erkölcsöt., ezért is mondá rollok szent Cypriánus.,. hogy követik (KG 546)

rajta a szó hordó. és mondá néki az emberséges ember, uram (KG 558)

akarta magát mutatni. hozája menvén mondá néki, hogy egy bizonyos gyülekezetben (KG 560)

nagyob résziben. ez a gyermek, mondá. sokaknak romlására, és fel támadására (KJÉ 592)

bé menvén házában köszönté és mondá néki. üdvez légy. oh’ malasztal (KJÉ 605)

meg szüzeségit. ha anyává lészen, mondá az angyalnak, hogy lehet a (KJÉ 605)

engedelmeskedék az Isten parantsolattyának. és mondá az angyalnak, imé az urnak (KJÉ 606)

méhében a magzattya. és ismét mondá. boldog vagy hogy hittél. mert (KJÉ 606)

és az angyal meg jelenvén mondá, ne féllyetek. mert ollyan jó (KJÉ 612)

fordulván. meg áldá öket. és mondá a szent szüznek. hogy az (KJÉ 615)

bajal. keresték fel ötet, és mondá nagy szerelemel. fiam miért bántál (KJÉ 617)

illyen gondolatot el vegye elméjekböl. mondá nékik, én titeket vizel keresztellek (KJÉ 619)

is hogy, akisértö hozája közelgetvén mondá néki, ha Isten fia vagy (KJÉ 620)

templomnak. atetejére vivé ötet. és mondá néki hogy ugordanék le onnét (KJÉ 620)

borulván elötte imádná ötet. erre mondá akristus néki. meny el sátán (KJÉ 620)

alkalmatoságot hogy ötet meg üsmértesse, mondá ahalgatoinak. ihon ez. az Isten (KJÉ 621)

a világ büneit. az után mondá anépnek. hogy valamit eddig mondot (KJÉ 621)

lévén. mihent meg látá akristust mondá, ihon az Isten (KJÉ 621)

lakol. jövetek. és lássátok meg, mondá nékik. el menének véle, és (KJÉ 622)

is az öttsére simonra találván. mondá néki, meg találtuk a Messiást (KJÉ 622)

ki is meg szemlélvén ötet, mondá néki. te vagy simon. a (KJÉ 622)

akarván menni. találá filepet, és mondá néki kövess engemet. filep pedig (KJÉ 622)

és péter. filep náthánaelre találván, mondá néki. meg találtuk a messiást (KJÉ 622)

mihent akristus meg látá ötet, mondá felölle. ihon, ez az igazán (KJÉ 622)

fige fa alat voltál, náthánáel mondá. te vagy az Istennek fia (KJÉ 622)

el fogyván, a szent szüz mondá a fiának. nintsen bórók, de (KJÉ 622)

feleleten meg nem ütközék, hanem mondá a szolgáknak. tselekedgyétek meg, a (KJÉ 623)

és a midön tele valának. mondá a szolgáknak. mostanában. merittsetek belölle (KJÉ 623)

tudván honnét valo bor volna. mondá a völegénynek. hogy a szokás (KJÉ 623)

apénzt a földre hinté, és mondá azoknak kik galambakot árultanak. vigyétek (KJÉ 623)

titkon éjel a kristushoz. és mondá néki, mester, tudgyuk hogy Istentöl (KJÉ 624)

még is ezeket nem tudgya, mondá néki. bizonyságot teszünk arrol a (KJÉ 624)

ö volna akristus., azt is mondá nékik, hogy nem ö volna (KJÉ 625)

aszony. hogy vizet merittsen., akristus mondá néki. adgy innom, az aszony (KJÉ 626)

észre vévén. hogy tsudálkoznék kerésin, mondá néki. ha tudnád az Isten (KJÉ 626)

együt. valaki ebböl avizböl iszik. mondá Jésus, még szomjuhozni (KJÉ 626)

földi vizre magyarázván. nagy siettségel. mondá akristusnak, uram adgy nékem abbol (KJÉ 627)

ide járnom vizért, a kristus mondá néki, eredgy hid ide a (KJÉ 627)

a férjedet, és mint hogy mondá hogy nem volna férje. a (KJÉ 627)

okos embertöl mint akivel beszélgetet. mondá. látom uram hogy proféta vagy (KJÉ 627)

mindenekre meg tanyit minket, erre mondá néki Jesus. hogy ö maga (KJÉ 627)

vedrit, viszá mene avárosban. és mondá alakosoknak. jövetek látni egy olyan (KJÉ 627)

kinálák hogy ennék, ö pedig mondá nékik, énnekem olyan eledelem vagyon (KJÉ 627)

meg nyittatnék. az embereknek. és mondá. bé tölt az idö, az (KJÉ 628)

hitében annak aki ötet kéri, mondá néki, hogy ha tsak jeleket (KJÉ 628)

elötte a fia meg halyon., mondá néki, eredgy a te fiad (KJÉ 628)

népet. azt hogy el végezé. mondá simonnak. hogy menne a hajoval (KJÉ 629)

és vetné meg háloját. simon mondá néki, mester (KJÉ 629)

a kristus lábaihoz borula. és mondá. uram ne légy ebben ahajoban (KJÉ 630)

bünös ember vagyok, a kristus mondá néki, ne fély, mert ezután (KJÉ 630)

hogy ezen tsuda tétele után. mondá simonnak. és andrásnak. kövesetek engemet (KJÉ 630)

volna. egy ördöngös nagy kiáltásal mondá, hagy békit nékünk, mi közünk (KJÉ 630)

akristus meg fenyegetvén az ördögöt mondá néki, némuly meg, és had (KJÉ 630)

hagyná öket. hozája közelite. és mondá. mester akár hová meny. de (KJÉ 632)

butsuzék. az othon valoitol; akristus mondá néki. valaki az ekére tévén (KJÉ 632)

veszünk. uram szabadits meg minket. mondá nékik, kitsid hitüek. miért vagytok (KJÉ 633)

mehetne el véle. de akristus mondá neki. meny viszá házadhoz. és (KJÉ 635)

eleiben. a kiis látván hiteket, mondá inaszakatnak. fiam, légy. bizodalomal., ate (KJÉ 635)

látván az ö szivek gondolatit mondá nékik, miért vagyon olyan rosz (KJÉ 636)

vagyon eföldön meg botsátani avétkeket. mondá az inaszakatnak, kely fel, vid (KJÉ 636)

bünnek botsánattyát is. a midön mondá meg botsátattak vétkeid. mindnyájan kezdék (KJÉ 636)

egy publikánust., ki avámon ülne, mondá néki kövess engemet, az az (KJÉ 636)

meg halván az ö zugolodásokot. mondá nékik, nem az egéségeseknek., hanem (KJÉ 637)

hogy ki ért aköntösodhöz, akristus mondá nékik, valaki hozám ért, mert (KJÉ 638)

az Isten fia meg bátoritván. mondá néki. leányom ne fély. ate (KJÉ 638)

egy ember érkezék oda, és mondá jáirnak, aleányod meg holt, azért (KJÉ 638)

az mestert, akristus ezeket halván, mondá. a synagoga fejdelmének., nefély, hanem (KJÉ 638)

jajgatnak vala, akristus aházban menvén, mondá nékik, mit jajgattok, és sirtok (KJÉ 638)

fogá kezit, és fel szoval mondá néki. leányom kely fel, én (KJÉ 639)

más megyen bé elöttem. Jésus mondá néki. kely fel, vid el (KJÉ 640)

után azt az embert atemplomban., mondá néki. már meg gyogyultál., ez (KJÉ 640)

kezdék ötet, és azért hogy mondá nékik, hogy az attyával. munkálodik (KJÉ 640)

hogy minden bizonyal a szabad, mondá nékik. kitsoda közülletek. a kinek (KJÉ 642)

és a beteg emberhez fordulván, mondá néki. nyujtsad ki a kezedet (KJÉ 642)

A kristus atanitványira tekintvén mondá. bóldógók a lelki szégények. tudni (KJÉ 643)

szánt a menyekben., az után mondá. hogy jaj agazdagoknak, és azoknak (KJÉ 644)

Az után mondá atanitványinak, hogy ök volnának a (KJÉ 644)

imádá ötet, és térden álva mondá néki, uram. meg gyógyithatz engemet (KJÉ 647)

nyujtván kezét, illeté ötet, és mondá néki, akarom hogy meg gyógyúly (KJÉ 647)

azokhoz fordulván. kik kisérék ötet, mondá nékik. bizonyal mondom, hogy nem (KJÉ 648)

azt az meg keseredet anyát, mondá néki, ne sirj., az után (KJÉ 649)

koporsot meg illeté, és ezeket mondá, iffiu kely fel. én parantsolom (KJÉ 649)

gyógyitta meg tsudálatosán. az után mondá nékik. ezeket meg vihetitek néki (KJÉ 649)

ö ki volna. az után mondá, hogy boldogok volnának azok, akik (KJÉ 650)

és önéki utat készittsen. ismég mondá a jános ditséretire, hogy akik (KJÉ 650)

tett ditséretit, kihez hasonlittsam mondá a sidó nemzettséget, nem hasonlithatnié (KJÉ 651)

akinek is rendeletlen életét tudta, mondá magában, ha ez az ember (KJÉ 652)

hagyá ezt a feleletet., és mondá néki látodé ezt az aszonyt (KJÉ 652)

botsánatot, a mint is hogy mondá az aszonynak, a te vétkeid (KJÉ 652)

meg vetvén az ö zugolodásokot, mondá az aszonynak, ate hited meg (KJÉ 652)

fel támadna. a másik hasonlatoságra mondá. valamint hogy jonás jelül volt (KJÉ 654)

nagyob vagyon itt sokal jonásnál, mondá még nékik, ugyan azon itéletkor (KJÉ 654)

nép miat, de ö arra mondá. kitsoda az én anyám. és (KJÉ 655)

atyámfiai, a tanitványira tévén kezeit mondá, ezek. az én anyám, és (KJÉ 655)

elsöben ezt a példa beszédet mondá anépnek. egy vetö ember ki (KJÉ 656)

meg nékik, a ki is mondá nékik, hogy ök mitsoda boldogok (KJÉ 656)

a konkolyrol valo példa beszédet., mondá nékik, hogy ezen avilágon el (KJÉ 657)

kivána akristus halgatoitol. a midön mondá, hogy a hallya, a kinek (KJÉ 658)

nézve üsmervén az ö gondolattyokot. mondá nékik. hogy egy proféta sem (KJÉ 659)

és nagy szánakodásal lévén hozájok. mondá atanitványinak. igen nagy az aratás (KJÉ 660)

ditsérék mindenek, hogy akirály örömiben mondá aleánynak, hogy kérjen tölle mindent (KJÉ 662)

néki minden tselekedetekröl és tanitásokrol, mondá nékik, jövetek menyünk félre valamely (KJÉ 663)

szemeit, és látván a sokaságot, mondá filepnek, hol vehetünk mi anyi (KJÉ 663)

adhasunk. ennek anépnek., ezt azért mondá, valamint az évangyélium fel tészi (KJÉ 663)

hány kenyerek volna. andrás. mondá néki. hogy volna ótt egy (KJÉ 664)

ijesztönek gondolák lenni, aki is mondá nékik, bátrak legyetek. én vagyok (KJÉ 664)

is hozád avizen, a kristus mondá néki, jere. és péter le (KJÉ 664)

a kristus meg fogván akezét. mondá, kitsiny hitü, miért kételkedtél.? és (KJÉ 665)

meg elégitetnek, az után ismét mondá, hogy minek utánna látták volna (KJÉ 666)

a népet, és fel szoval mondá. halgasatok. engemet, és érttsétek meg (KJÉ 669)

apélda beszédet. a ki is mondá nékik, nem értiteké azt, hogy (KJÉ 669)

pogány aszony. és nagy kiáltásal mondá. uram, dávidnak fia könyorüly rajtam (KJÉ 669)

meg engemet, a ki is mondá néki, várjad, had elégedgyenek. meg (KJÉ 669)

asztal alá hullot morsalékjábol, erre mondá Jésus, oh aszony nagy ate (KJÉ 670)

egre emelvén szemeit, nagy suhajtásal mondá, ephpheta, a mely, a syriai (KJÉ 670)

volna, de akristus üsmervén szükségeket, mondá atanitványinak, szánakodom ezen anépen, mivel (KJÉ 670)

által mene avizen atanitványival. akiknek mondá. meg lássátok. és ojátok magatokot (KJÉ 671)

az élö Istennek fia. erre mondá néki Jésus. boldog vagy simon (KJÉ 672)

az Istennek szándékit, azért is mondá néki, a többi halattára, meny (KJÉ 673)

péter hogy meg tartoztathassa öket, mondá a mesterének, uram mi itt (KJÉ 674)

az ördöngösé, ezen ókból is mondá nékik, oh! hitetlen és el (KJÉ 675)

rajtunk, és segits bennünket. jésus mondá néki, ha hihetz. mindenek lehettségesek (KJÉ 675)

fiam gyogyulását. erre jésus fenyegetve mondá agonosz léleknek, siket, és néma (KJÉ 675)

az idegenektöl felelé péter, tehát, mondá néki jésus, a fiak mentek (KJÉ 676)

hogy meg ne botránkoztassuk öket. mondá Jésus. eredgy vesd a vizben (KJÉ 676)

közikben állittá, meg ölelé, és mondá. ha meg nem tértek, és (KJÉ 677)

bé. aki ötet küldötte. erre mondá néki jános, mester, mi egy (KJÉ 677)

Az után mondá hogy avilág tele botránkoztatásal. szükséges (KJÉ 677)

szemire hánya, eredgyetek ti hát. mondá nékik, az innepre, mivel. én (KJÉ 680)

tért volna ditsöiteni az Istent., mondá néki Jésus, kely fel. meny (KJÉ 680)

jésus pedig nagy fel szoval mondá nékik., ti engemet üsmértek, tudgyátok (KJÉ 681)

az attya el rendelte volt. mondá az örzöknek, még egy kevés (KJÉ 681)

a feleletre., fel emelkedék. és mondá nékik. a ki közülletek. vétek (KJÉ 683)

aszony, én sem kárhoztattlak tégedet mondá Jésus, eredgy meny el, és (KJÉ 683)

meg üsmérni a fiat. ismét mondá nékik, én el mégyek, ti (KJÉ 683)

mondá, hogy a mikor fel emeltetnék (KJÉ 684)

akik hivének ö benne, és mondá nékik. hogy ha hüségel. követnék (KJÉ 684)

az Istenen kivül, de jesus mondá nékik, hogy ha az Isten (KJÉ 684)

amaga ditsöségét., az után ismét mondá. haki az ö beszédit meg (KJÉ 684)

üzték volna, és elöl találván mondá néki, hiszé az Isten fiában (KJÉ 687)

hogy had higyek benne. jesus mondá néki, már láttad ötet, és (KJÉ 687)

le borulván, imádá ötet. jésus mondá az után, hogy azért jött (KJÉ 687)

és okosak elött, az után mondá. hogy az attya, mindeneket nékie (KJÉ 689)

a fiu. meg akarja jelenteni. mondá ismét atanitványinak, hogy mitsoda boldogok (KJÉ 689)

mint magadot. igen jól felelél mondá jésus, azért, tselekedgyed azt és (KJÉ 689)

jóvá hagyván ezt a feleletet, mondá néki, meny el, és tselekedgyél (KJÉ 690)

menne néki segitteni. de Jésus mondá néki, marta, marta. igen szorgalmatoskodol (KJÉ 690)

ötet imádkozni, a midön elvegezé mondá néki, uram tanits meg minket (KJÉ 690)

magában azért. jésus azt tudván. mondá néki, ti farisaeusok. igen szorgalmatosan (KJÉ 691)

volt tisztátalanságal. mivel. ati szivetek. mondá nékik rakva ragadományal. hamiságal. és (KJÉ 691)

öket tekintenék, azért egy közüllök mondá Jésusnak. Mester. az illyen beszédedel (KJÉ 692)

atöbivel. és ezeknek is azt mondá. jaj néktek törvény tudok., mert (KJÉ 692)

fiai volnának, azoknak a gyilkosoknak. mondá az után nékik, tölttsétek bé (KJÉ 692)

és ezeket az irtoztato fenyegetéseket mondá reájok. hozátok fogok küldeni. profétákot (KJÉ 692)

jönek erre anemzettségre, midön ezeket mondá, a farisaeusok, és az irás (KJÉ 692)

bizodalomal legyenek ö benne; akoron mondá néki egy a sereg közül (KJÉ 692)

vagy osztová közöttetek? az után, mondá, örizkedgyetek a fösvénységtöl. és hogy (KJÉ 693)

az igazságot., ezen példa beszédet mondá nékik. egy gazdag embernek igen (KJÉ 693)

midön mind azokban zárta volna, mondá magában, mint hogy esztendökre valo (KJÉ 693)

vigan lakjék, de az Isten mondá annak az embernek, esztelen. ezen (KJÉ 693)

a mit gyüjtöttél. igy vagyon mondá jésus, a ki magának kintset (KJÉ 693)

Ezért is mondá Jésus atanitványainak, hogy ne legyenek (KJÉ 693)

atyoknak. hogy nékik adgya országát. mondá ismét nékik. hogy mindenkor készek (KJÉ 693)

kik övé akarnak lenni. végtire mondá nékik, azért jött volna el (KJÉ 694)

embernek kegyetlensége alá, az után mondá nékik, hogy ne gondolkodgyanak eszerént (KJÉ 694)

a kezeit reája tévé, és mondá néki, aszony, te meg szabadultál (KJÉ 695)

tselekedte volna ezt a tsudát, mondá anépnek. hogy egy hétben hat (KJÉ 695)

olyanok akik üdvezülnek? jésus erre mondá mind azoknak akik jelen valának (KJÉ 696)

után el pusztulásal fenyegeté, és mondá, hogy ötet addig meg nem (KJÉ 697)

az elsö helyeket. az asztalnál, mondá nékiek. hogy a midön valaki (KJÉ 698)

valának. halván ezeket a szokot mondá., boldog az, aki kenyeret eszik (KJÉ 698)

kezdék magokot mentegetni, az elsö mondá. hogy egy majort vett, és (KJÉ 698)

azokhoz, kik ötet kisérik vala, mondá nékik, a ki én hozám (KJÉ 699)

volna, az attya halván panaszit, mondá néki. fiam, te mindenkor velem (KJÉ 701)

kristus. meg más példa beszédet mondá atanitványinak, és olyan lettzkét tett (KJÉ 701)

az ö irigségeket. és kevélységeket, mondá tehát az apostolinak, vala egy (KJÉ 701)

volna tehát hasznos aházaság. erre mondá nekik. hogy vannak olyanok, kik (KJÉ 704)

a szeretet által., az után mondá atanitványinak, hogy el jö még (KJÉ 704)

olyan ritka, mint egy tsndálkozva mondá nékik. a midön az ember (KJÉ 705)

vetésel valának. ezen példa beszédet mondá nékik. két ember mene fel (KJÉ 705)

nékem bünösnek, azt mondom néktek mondá Jesus, hogy ez az utolso (KJÉ 705)

menvén le borula elötte. és mondá, jó mester, mi jótt tselekedgyem (KJÉ 706)

hogy melyek volnának azok aparantsolatok. mondá néki. tudod mit hágy a (KJÉ 706)

ö nem engedelmeskedék. mivel azt mondá néki, ha tekélletes akarsz lenni (KJÉ 706)

nagy szomoruan. jésus látván szomoruságát. mondá a tanitványinak, bizonyal mondom néktek (KJÉ 707)

néki tettzik. ugyan eszerént is, mondá az Isten fia, hogy az (KJÉ 708)

meg hallá ezt a hirt, mondá. az a betegség nem halálra (KJÉ 709)

még két napig. az után mondá atanitványinak, térjünk viszá judéában.. mivel (KJÉ 709)

annak ideje volna, az után, mondá, hogy lázár. a mi barátunk (KJÉ 709)

tellyeségel viszá akarna térni judéában, mondá atöbinek. menyünk el mi is (KJÉ 710)

városon kivül eleiben mene. és mondá neki, uram, ha itt lettél (KJÉ 710)

batyád fel támad, tudom uram mondá néki. hogy fel támad az (KJÉ 710)

támad az utolso napon. jesus mondá neki, én vagyok a feltámadás (KJÉ 710)

érkezék. a lábaihoz borula és mondá sirva, uram ha itt lettél (KJÉ 710)

el azt a követ, arra mondá mártha, hogy talám már a (KJÉ 711)

koporsorol, jésus fel emelvén szemeit mondá ezeket, Atyám hálákot adok néked (KJÉ 711)

az esztendöben fö pap vala., mondá nékik, ti semmit nem tudtok (KJÉ 711)

vala ötet. különösön vévén öket. mondá nékik, mi jérusálemben menyünk, a (KJÉ 713)

nem felele az aszszonynak., hanem mondá a fiainak. akik okai valának (KJÉ 713)

is felelék. hogy követhetik. jésus mondá nékik., hogy a pohárában. reszesülnek (KJÉ 713)

emelvén. meg látá Zakaéust, akinek mondá. sies le szállani. mivel ma (KJÉ 714)

gyogyittsa, mivel zakaeus eleiben menvén. mondá. uram, joszágomnak felét a szegényeknek (KJÉ 714)

lett üdvesége ennek aháznak., és mondá az után. noha Zakaeust a (KJÉ 714)

tudgyuk mi okra valo nézve. mondá jesus. ezt a példa beszédet (KJÉ 715)

az évangyélium szerént, nem azért mondá hogy a szegényekel gondolt volna (KJÉ 716)

jesus párttyát fogá mariának. és mondá azoknak (KJÉ 716)

egy hat száz lépésnire jérusálemtöl,. mondá két tanitványinak, menyetek akastélyban mely (KJÉ 717)

titkolhatván el irigységel valo haragját. mondá. mester mondgyad hogy halgassanak atanidványid (KJÉ 718)

másikátol. kitsoda ez? a nép mondá mindennek, hogy a Jésus volna (KJÉ 719)

akaratal fel indittá magában és mondá. az én lelkem fel háborodot (KJÉ 719)

angyal beszéllene véle, de jesus mondá nékik, ez a szozat nem (KJÉ 720)

munkálodni. a kereszten valo halála. mondá. most itéltetik meg avilág. és (KJÉ 720)

ezeket lehet hogy a templomban mondá. mivel azt olvasuk szent márknál (KJÉ 721)

mutassa hogy miért tselekedné azt, mondá nékik. nintsené a meg irva (KJÉ 721)

hitnek, és az imádságnak. mivel mondá nékik. hogy ha erös hitek (KJÉ 722)

azt tselekedgye a mit tselekeszik.? mondá nékik jésus, énnekem is egy (KJÉ 722)

hagyá ezt a feleletet. és mondá, hogy eszerént fognak vélek bánni (KJÉ 724)

után Jésus reájok vetvén szemeit. mondá nékik, a kö, a melyet (KJÉ 724)

szabja az egész példa beszédet. mondá nékik, mondom néktek az okáért (KJÉ 724)

végezvén ezt a példa beszédet mondá, sokan vannak a hivatalosok, de (KJÉ 725)

jésus üsmervén az ö álnokságokot., mondá nékik. mutassatok nékem egy olyan (KJÉ 726)

ennek a doktornak okoságát. és mondá hogy nem volna mesze, az (KJÉ 727)

de ö a soltárbol. ezeket mondá nékik, az ur mondá az (KJÉ 727)

ezeket mondá nékik, az ur mondá az én uramnak, üly az (KJÉ 727)

vetne. szolittá atanitványit, a kiknek mondá. hogy az a szegény aszony (KJÉ 728)

mit tsudálnának, és egyik közüllök mondá néki, mester nézed. hogy mitsoda (KJÉ 728)

mitsoda épületek azok. de ö mondá nékik, hogy el jö az (KJÉ 729)

mind ezeket nékik, vigyázatok arra. mondá nekik, hogy az olyan álnokok (KJÉ 729)

nem tudgya oráját el érkezésinek, mondá nékik, eszerént vigyázatok tiis, ne (KJÉ 732)

vettek volt, akiknek az urok mondá. mindenikének külön. oh. jó és (KJÉ 733)

apapokhoz, és abirokhoz mene, és mondá nékik, mit akartok nékem adni (KJÉ 735)

adhasa kezekben. jésust, aki is mondá atanitványinak, tudgyátok hogy két nap (KJÉ 735)

pétert, és janost jérusalemben. és mondá nékik. hogy amidön avárosban érkeznének (KJÉ 737)

minek utánna hálákot adot volna, mondá nékik, vegyétek, és oszátok el (KJÉ 737)

alázását nem szenvedheté, és tsudalkozásal. mondá hogy uram. hát meg akarod (KJÉ 738)

én lábaimot mosni? noha jésus mondá néki. hogy a mit én (KJÉ 738)

meg nem mosod, jésus pedig mondá néki. ha meg nem moslak (KJÉ 738)

szenvedni. mint sem rekesztetni tölle, mondá. uram. nem tsak alábaimot mosd (KJÉ 738)

és a fejemet is. jesus mondá néki,. a kit egy szer (KJÉ 738)

a judás nagy vétkit. és mondá az apostolinak. bizony, bizony mondom (KJÉ 739)

ö volnaé az áruló, akinek mondá jésus. igen is tevagy. és (KJÉ 740)

elötte egy nehány napal., jésus mondá néki. eredgy tseleked meg, a (KJÉ 740)

venne maga meg alázásának jutalmáért, mondá atanitványinak. mostanában ditsöitetik meg az (KJÉ 740)

még ö szolgált nékik, ismét mondá nékik. mint hogy hiven meg (KJÉ 740)

el az attya. azt is mondá hogy a sátán meg akarta (KJÉ 740)

fiait, az utan mindnyájokhoz szolván, mondá hogy tsak igen kevés ideig (KJÉ 741)

tölle. hogy hová menne.? jésus mondá néki. mostanában nem jöhetz utánnam (KJÉ 741)

idövel utánnam jősz, ö pedig mondá uram miért nem követhetlek mostanában (KJÉ 741)

eléb megyek nálatoknál galliéában péter mondá erre, ha szinte mindnyájan meg (KJÉ 741)

ök felelék hogy nem voltak., mondá nékik, mostanában a kinek táskája (KJÉ 741)

is meg akarván öket vigasztalni mondá nékik, hogy meg ne haborodgyanak (KJÉ 742)

hogy öket magához vegye. azért, mondá nékik, tudgyátok hová megyek, és (KJÉ 742)

és annak uttyát is tudgyátok. mondá néki thamás. uram nem tudgyuk (KJÉ 742)

az attyát is üsmernék. erre mondá néki filep. uram mutasd meg (KJÉ 742)

meg nem tarttya, az után mondá. hogy a tudomány melyre öket (KJÉ 743)

a melyekre öket tanitotta, végtire mondá nékik, hogy békeségit adgya nékik (KJÉ 743)

foganatossá tette annak idejében. azt mondá tehát nékik. hogy ök tiszták (KJÉ 743)

kelletnék válniok akristustól aki is mondá nékik, hogy viszá térne ahoz (KJÉ 744)

de hogy meg vigasztalná öket, mondá nékik. hogy hasznokra lenne az (KJÉ 744)

Az után ismét mondá nékik, egy kevesé, és már (KJÉ 745)

hogy magyarázattyát akarnák tudni beszédinek., mondá, hogy ök sirni fognak, azonban (KJÉ 745)

ég felé emelé szemeit és mondá. Atyám el jött az ora (KJÉ 746)

az atyában. egyek természetekben., Atyám, mondá ismét. azt kivánom, hogy a (KJÉ 747)

kertben mene a tanitványival, ót mondá nékik hogy üllyenek le míg (KJÉ 747)

félni, és unakozni kezdék. és mondá. szomoru az én lelkem mind (KJÉ 747)

akarattya alá veté magát. és mondá, Atyám, Atyám, mindeneket meg tselekedhetel (KJÉ 748)

mene. a kiket aluva találá, mondá péternek, simon aluszol.? hát nem (KJÉ 748)

tére harmadikszor. az apostolihoz. és mondá nékik, mint egy nehézségel., már (KJÉ 748)

kezében adassék. kellyetek fel tehát mondá nékik, és menyünk eleiben. mivel (KJÉ 748)

el. vigyázásal. jesushoz közelitvén tehát. mondá. üdvözlégy mester, és azonal meg (KJÉ 749)

fogni. jésus pedig tsak ezeket mondá néki. barátom. kit jöttél keresni (KJÉ 749)

a názáreti jésust, akiknek is mondá. én vagyok a, a vitézek (KJÉ 749)

illetvén. meg gyogyittá. az után mondá péternek, tedd viszá hüvelyében kardodot (KJÉ 749)

Azután mondá azoknak akik meg akarák fogni (KJÉ 749)

felelsz a fö papnak, jésus mondá néki. ha roszul beszélettem mutasd (KJÉ 750)

által, kaifás fel kelvén agyülésben, mondá Jésusnak: miért nem felelsz mind (KJÉ 750)

meg visgálván meg üsmeré. és mondá fel szoval, ezis azal az (KJÉ 751)

mindenek elött meg tagadá. és mondá. aszony, én azt az embert (KJÉ 751)

szolgálo meg látá ötet és mondá a többinek. ez is a (KJÉ 751)

másodszor is meg tagadá, és mondá hogy nem volna ajésus tanitvánnya (KJÉ 751)

galiléus volna, és jésusnak tanitványa. mondá is péternek, nem láttalaké tégedet (KJÉ 752)

tagadá. esküvésel. és átokal. és mondá, nem üsmerem azt az embert (KJÉ 752)

adták volna kezében, a gubernator mondá nékik, hogy itéllyék meg ö (KJÉ 753)

valo. király vagy hát té. mondá pilátus. igen is avagyok felelé (KJÉ 753)

anyira hogy még pilátus is mondá neki, nem hallodé menyivel vádolnak (KJÉ 754)

adták volna kezében jesust, azt mondá nékik, hogy elsöben meg vereti (KJÉ 755)

hogy a háza eleiben menvén mondá a sidoknak, hogy semmi vétket (KJÉ 756)

koronával, és averes palástal, és mondá. a sidoknak, ihon az ember (KJÉ 756)

fezisd fel, fezisd fel, pilátus mondá nékik, vegyétek, és fezittsétek fel (KJÉ 756)

de hogy nem felelne nékie, mondá, nem tudé azt, hogy hatalmomban (KJÉ 756)

a székiben üle, az után mondá a sidoknak. ihon vagyon akirályotok (KJÉ 756)

feszisd meg ötet, ö pedig mondá nékik, meg feszittsemé a királyotokot (KJÉ 757)

viszá fordula az aszonyokhoz. és mondá nékik, jérusálemnek leányi ne sirjatok (KJÉ 757)

tselekedet, az után jesushoz folyamodván. mondá néki, uram emlékezél meg rollam (KJÉ 759)

meg látván az ö annyát, mondá. aszony állat ihon ate fiad (KJÉ 759)

állat ihon ate fiad, és mondá atanitványnak. ihon ate anyád, azon (KJÉ 759)

az attya parancsolt volt néki. mondá, szomjuhozom, egy avitézek közül. mindgyárt (KJÉ 760)

tévén, fel nyujtá nékie, és mondá. nézük ha Illyés el jöé (KJÉ 760)

pedig meg kostolván az etzetet. mondá. minden bé tellyesedet., az után (KJÉ 760)

tellyesedet., az után fel szoval mondá. Atyám kezeidben ajánlom lelkemet. és (KJÉ 760)

nagyob lenne az elsönél. pilátus mondá nékik, öriztessétek ti ugy amint (KJÉ 762)

apostoloknak, pétert, és jánost találván, mondá nekik, el vitték az urat (KJÉ 762)

hogy a volna a kertész. mondá néki. uram, ha te vitted (KJÉ 763)

az az ember nevén szollitván mondá. mária. aki is viszá fordulván (KJÉ 763)

Rabbani. az az, mesterem. jésus mondá néki, ne érj hozám, mivel (KJÉ 763)

kiket nagy szomoruságban találá, és mondá nékik. hogy látta volna az (KJÉ 763)

és imádák ötet. aki is mondá nékik, eredgyetek mondgyátok meg az (KJÉ 764)

szomoruak.? Cléophás, egyik akettö közül. mondá jesusnak. te vagyé tsak egyedül (KJÉ 765)

kezdé hánni hihetetlenségeket, oh’ esztelenek. mondá nékik, mitsoda. nehéz. és késedelmes (KJÉ 765)

jesus hogy meg bátorittsa öket, mondá nékik, miért haborodtatok meg, nézétek (KJÉ 766)

nékik adá. és másodszor is mondá nékik, békeség néktek, valamint az (KJÉ 767)

az után reájok lehelle, és mondá nékik, vegyétek a szent lelket (KJÉ 767)

meg láták ötet, de ö mondá nékiek, hogy ha tsak. a (KJÉ 767)

zárva valának, és köszöntvén öket, mondá, békeség néktek, az után thamásra (KJÉ 767)

néktek, az után thamásra tekintvén mondá. neki, ted ide az ujodot (KJÉ 767)

mondá nékie. thamás., hittél, mert láttál (KJÉ 768)

mind ezek együt lévén, péter mondá a többinek, hogy ö halászni (KJÉ 768)

felelék néki, hogy nintsen. jésus mondá nékik. vessétek ahálot. a hajo (KJÉ 768)

erre jános, a kedves tanitvány mondá péternek, ihon az ur, péter (KJÉ 768)

és kenyér is volt, jésus mondá nékik, hozatok abbol ide egy (KJÉ 768)

aháló meg nem szakadozot. jésus mondá az után nékik, jöjjetek, és (KJÉ 768)

Azután hogy ettenek volna, jesus mondá péternek, simon, jánosnak fia, inkáb (KJÉ 768)

jól tudod hogy szeretlek, jésus mondá néki: örized az én bárányimot (KJÉ 768)

te tudod hogy szeretlek, jésus mondá néki, örized az én bárányimot (KJÉ 769)

mestere. mint ha kételkednék. szeretetiben. mondá. uram, te elötted semmi nem (KJÉ 769)

az én juhaimot, az után mondá néki. bizony, bizon mondom néked (KJÉ 769)

tsak a, hogy kövesse ötet, mondá ismét néki jános felöl, ha (KJÉ 769)

az Isten maga. Az Isten mondá ábráhamnak, én leszek ate véghetetlen (VKT 809)

meg alázák magokat, ezért is mondá a Szent Lélek,. hogy a (VKT 833)

vezetné öket. ugyan nékik is mondá szent István, kemény fejüek. a (VKT 835)

akristus fel támadása után azt mondá az Emmausban menö tanitványoknak. hogy (VKT 838)

A midön az Isten mondá ádámnak. sok fáradságokal eszel a (VKT 839)

földben, a melyböl teremtettél, azután mondá az aszonynak. a férfiu hatalma (VKT 839)

örömben lévén azon aditsöséges hegyen. mondá, uram mi itt jól vagyunk (VKT 840)

mikor a bünös ellenem állana. mondá dávid. meg némultam, és meg (VKT 846)

féreg vagyok, és nem ember mondá aproféta által. el szalada. és (VKT 860)

hozád, mondgyad., valamint szent dávid mondá. az Isten parantsollya (VKT 867)

meg felelni, minden himezés nélkül mondá nékik, én is egy kérdést (VKT 874)

kérdene töllök, akristus látván. tsalárdságokot. mondá, nékik. én sem mondom meg (VKT 874)

Évangyélium bé vételére. azért küldettem, mondá. hogy az Évangyéliumot. a szegényeknek (VKT 888)

nem esik, az Isten segittségéröl mondá nékik. kik vagytok ti, kik (VKT 893)

ne venne rajta, lelki suhajtásal mondá. mitsoda nyomorult vagyok én. ki (VKT 901)

néked alátást. és atöbb jovakot. mondá néki az angyal, mert mint (VKT 904)

szavaiban. foglallya, amelyeket az apostolinak mondá. ne féllyetek az olyanoktol. a (VKT 911)

el hivatalotokot. hanem tsak azt mondá. nékik, ne eröszakoskodgyatok. senkit meg (VKT 914)

az iffiu tobiás. ilyen lélekben mondá az Istennek imádságiban. hogy soha (VKT 920)

meg mutatván néki mindenek. elött, mondá néki ezeket a szokot., a (IK/A 29)

el érkezék, a ki is mondá Saulnak. Mit tselekedtél. bolondságot tselekedtél (IK/A 74)

vétket. tellyeségel el kerüllyék Akoron. mondá Jób. az az világ kezdetekor (IK/A 85)

az világ kezdetekor. az Isten mondá az embernek, az urnak felelme (IK/A 85)

testamentum a kezében. mindennek ezt mondá. {…} E fosztot meg engemet. oh (IK/A 116)

mert igen nevelik az Istentelenséget. mondá timothéusnak, szent Jakab azt mondgya (IK/A 158)

papot el fordult szemekel. tekintvén. mondá néki. keserves szokal. Jaj annak (IK/A 176)

És az Istennek hálákot adok mondá. hogy az én keserü tanulásomnak (IK/A 184)

vétekben találtattak, hogy meg tanullyák. mondá. hogy nem kell káromkodni. Szent (IK/A 235)

Jób példájára. a ki azt mondá. hogy a más nyomoruságához valo (IK/A 273)

a világ minden nyomoruságinak. ezeket mondá tobias a fiának (IK/A 275)

nem adgya. Az én ditsöségemet mondá. nem adom másnak. Mit fogsz (IK/A 276)

hanem életekel is, nékik is mondá különösön az Isten fia ezeket (IK/A 303)

szorgalmatoságal meg visgáltam a dolgot. mondá jób. a melyet nem tudtam (IK/A 331)

Raphael Angyal. azt mondá a Sára attyának. hogy a (IK/A 344)

annak az Angyal; Halgass engemet, mondá néki, és meg mondom néked (IK/A 345)

legyenek rontva. Látni fogtok Babyloniaban. mondá jérémiás proféta levelében a rabságban (IK/A 369)

azt mindenek elött fel mutatván. mondá néki. imé oh álnokságnak szolgája (IK/B 397)

az ki is néki ezeket mondá. {…} ved fel és olvasad. intvén (IK/B 425)

samuel el érkezék, és haragal mondá néki. mit cselekedtél. bolondul cselekedtél (IK/B 434)

jób. akkor az embernek azt mondá. imé az urnak félélme az (IK/B 444)

méltatlannak, az te sok vétkeidért. {…} mondá Salamon. mikor az templomnak épittésit (IK/B 461)

el fordult szemekel keserves szokal mondá az papnak. jaj annak aki (IK/B 524)

hizelkedö szo hordo hogy mene, mondá néki. uram illyen ember, ezeket (IK/B 578)

az püspök azt végig halgatván, mondá az szó hordonak. hallodé, most (IK/B 578)

Raphael angyal azt mondá az sára apjának, hogy az (IK/B 671)

Isten az, a ki azt mondá Mojsesnek. Én vagyok az, a (C/A 36)

kigyó képiben öltözék, és azt mondá Évának hogy ha abbol a (C/A 58)

4. Az Isten azt mondá az embernek, hogy a föld (C/A 60)

Az Aszonynak azt mondá. Meg sokasitom felette igen a (C/A 60)

vesztésére, meg átkozván a kigyot mondá. hogy ellenkezést szerzek közötted és (C/A 64)

{…} Meg, mert büntetésül, azt mondá néki, hogy a meg igért (C/A 111)

azoknak maradékit illették, Judának pedig mondá. hogy nem vétetik el tölle (C/A 143)

Az Angyal bé menvén házában mondá Üdvözlégy Maria malasztal vagy tellyes (C/A 153)

ezen a köszöntésen. az Angyal mondá, ne fély Mária. imé mehedben (C/A 153)

ö országának vége nem lészen., mondá Mária az Angyalnak, mimodon lészen (C/A 153)

mivel én férfiat nem üsmérek. mondá néki az Angyal., a szent (C/A 153)

tölled születik Isten Fiának hivatik, mondá ismét az Angyal; imé ate (C/A 153)

A Boldogságos szüz ezeket halván. mondá az Angyalnak, Imhol vagyon az (C/A 153)

meg haborodot midön az Angyal mondá néki hogy Fia lészen (C/A 154)

látá ötet keresztelö szent János mondá azoknak akik jelen valának. Imé (C/A 164)

benne nem hittenek, erre is mondá. hogy senki nem proféta amaga (C/A 167)

hozája. azért hogy magában szállyon mondá néki. barátom miért jöttél, tsokal (C/A 172)

Názarethi Jésust,, Én vagyok a. mondá nékik Jésus. és azonal a (C/A 172)

nem másrol hanem a Messiásrol mondá, valamint szent. Péter, és szent (C/A 185)

Apostolokal; kételkedésében meg marada. és mondá atöbinek. hogy addig nem hinne (C/A 187)

akristus meg jelenék nékik,. és mondá hogy egész hatalmat vett az (C/A 192)

éll mi bennünk. Én élek, mondá. vagy is (C/A 203)

térnek vala meg. tertullianus jól mondá, hogy a martyrumnak vére. a (C/A 219)

„Te vagy Péter mondá a kristus, (az az kö (C/A 237)

böjtölni is valamint a kristus mondá a farisaeusoknak. hogy az ö (C/A 421)

ö engedelmeségét abban, midön azt mondá. legyen nékem ate mondásod szerént (C/A 426)

is a kristust ölében tartván mondá. hogy ez a gyermek a (C/A 437)

vizel elegyes. valo hogy azt mondá akristus. Nem iszom ez idötöl (C/A 530)

meg azon mikor a kristus mondá nékik hogy a maga testét (C/A 531)

{…} Midön akristus ezeket mondá., a sidok meg ütközvén. ezen (C/A 531)

kitsoda halgathattya öket. A kristus mondá nékiek. E bántaé meg titeket (C/A 531)

létit., mivel akristus akenyeret vévén mondá. Ez az én Testem. a (C/A 534)

én Testem. a pohárt vévén mondá. Ez az Vérem.. mi lehet (C/A 534)

én testemet és iszsza véremet mondá akristus, annak örök élete vagyon (C/A 540)

az alamisnálkodáshoz., valamint Raphael Angyal mondá Tobiásnak (C/A 584)

azért áldoznának, azurnak, és böjtölnének, mondá a szent Lélek, válaszátok el (C/A 752)

Ezeket a szokot a százados mondá a kristusnak, az Anyaszentegyház ezeket (C/A 853)

Az Isten az, aki azt mondá mojsesnek. Én vagyok az, a (C/B 939)

kigyó képiben öltözék. és azt mondá évának. hogy ha abbol a (C/B 955)

4. Az. Isten azt mondá az embernek, hogy a föld (C/B 957)

vesztésére. meg átkozván a kigyót, mondá. hogy ellenkezést szerzek te közötted (C/B 960)

büntetésül pedig. az Isten azt mondá néki. hogy meg látná a (C/B 998)

azoknak maradékit illeték. Judának pedig mondá. hogy nem vétetik el tölle (C/B 1024)

Angyal bé menvén azért. házában mondá. Üdvez légy Mária. malasztal vagy (C/B 1031)

ezen a köszöntésen. az angyal mondá néki. ne fély Mária. imé (C/B 1031)

ö országának vége nem lészen Mondá pedíg Mária az Angyalnak, mimodon (C/B 1032)

mivel én férfiat nem üsmérek. mondá néki az Angyal. a szent (C/B 1032)

tölled születik. Isten fiának hivatatik. mondá ismét az Angyal., imé a (C/B 1032)

A Boldogságos szüz ezeket halván. mondá az Angyalnak, Imhol vagyon az (C/B 1032)

meg háborodot mikor az Angyal mondá néki, hogy fia lészen (C/B 1032)

látá ötet. keresztelö szent jános. mondá azoknak akik jelen valának. Imé (C/B 1039)

benne nem hittenek. erre is mondá, hogy senki nem prophéta a (C/B 1041)

meg tagadná, de azt is mondá. hogy penitentziát fog tartani., de (C/B 1044)

szollani, azért hogy magában szállyon. mondá néki, barátom miért jöttél. csokkal (C/B 1045)

Názáretbéli Jésust, En vagyok a. mondá nekik Jésus, és azonnal a (C/B 1045)

éll mi bennünk. Én élek. mondá. vagy is inkáb nem én (C/B 1061)

mi bennünk valamint szent pál mondá magárol. Én élek. vagy is (C/B 1065)

térnek vala meg, tertullianus jól mondá. hogy. az martyrumnak vére. a (C/B 1071)

böjtolni is. valamint a kristus mondá. a farisaeusoknak., hogy az ö (C/B 1221)

ö engedelmeségét abban. midön azt mondá. légyen nékem ate mondásod szerént (C/B 1225)

vizel elegyes. valo hogy azt mondá akristus, Nem iszom ez idötöl (C/B 1301)

meg azon. mikor a kristus mondá nékik, hogy a maga testét (C/B 1302)

{…} Midön a kristus ezeket mondá., a sidok ezen meg ütközvén (C/B 1302)

kitsoda halgathattya öket, A kristus mondá nékiek: E bántaé meg titeket (C/B 1302)

a kristus a kenyeret vévén., mondá. Ez az én testem. a (C/B 1304)

én testem. a pohárt vévén mondá. Ez az én vérem. mi (C/B 1304)

irásbol, mivel a kristus azt mondá az apostolinak vegyétek a szent (C/B 1326)

az alamisnálkodáshoz. valamint raphael angyal mondá tobiásnak (C/B 1342)

áldoznának az urnak. és böjtölnének. mondá a szent lélek. válaszátok el (C/B 1462)

titkolhatván el a maga gondolattyát, mondá hogy még idején akart volna (IJE 10)

Erre télámon. mondá mint egy nevettségböl, hogy apáter (IJE 10)

Bezzeg páter uram. mondá diánna. igen vétkeseknek tarttya kegyelmed (IJE 10)

Hát páter uram mondá télámon, az ö frajczimerei hová (IJE 11)

a beszéd ötet is illetné, mondá mosolyogva a páternek, ne adgyon (IJE 11)

Nem kel félni mondá apáter, mert se télamon, se (IJE 11)

ezen. a mit apater mond, mondá tsak lassan angyélika, mint ha (IJE 12)

mit susoksz te magadban angyélika. mondá télámon. mond ki had hallyuk (IJE 12)

Lassan. lassan angyelika, mondá diánna (IJE 12)

Jól mondod, angyélika, mondá télamon. leg aláb ha te (IJE 12)

volna nékiek. a ki is mondá. az Isten ne adgya, nem (IJE 12)

Páter uram, mondá diánna, kegyelmed igen kemény, nem (IJE 12)

Mi jól üsméri az aszonyt, mondá erre angyélika. de tsak lassan (IJE 13)

még több is vagyon hátra mondá diánna, mert már két naptol (IJE 13)

bé, nó te kis tsutak mondá diánna, mint vagyon a Grofné (IJE 14)

Diánna, egy kevesé gondolkodván. mondá, köszönttsed fiam az aszonyodat, nevemel (IJE 14)

Télámon mondá az után az inasnak, köszönttsed (IJE 14)

aszonyt, nem gondolom pater uram, mondá nevetve, hogy kegyelmed azt rosznak (IJE 14)

Ihon az én szentem. mondá angyélika, én Istenem mi nagy (IJE 14)

Nem veszedé észre angyélika. mondá apater, hogy tsak magát akarja (IJE 14)

De honnét vagyon a, mondá télámon, hogy minden vétkes.? meg (IJE 15)

Meg mutatnám én azt kegyelmednek mondá apáter. haitt volna annak helye (IJE 15)

nem volna annak it helye mondá télámon, az aszszony nem bánnya (IJE 15)

Kérem kegyelmedet pater uram, mondá angyélika, oktassa kegyelmed öket, a (IJE 15)

Bizonyára, mondá apáter, nem gondolom hogy rosz (IJE 15)

szándékban legyenek, mert a mint mondá télámon. a rendeletlenség. tsak ami (IJE 15)

A resttség mondá apáter, a szent atyák szerént (IJE 18)

A bizonyos mondá angyélika, tekintvén télámonra, hogy sokan (IJE 19)

Mind ezeket, a miket mondottam, mondá apater, könyü kétt dologal bé (IJE 19)

illyen formán nehéz dolog volna, mondá télámon (IJE 20)

nékem nem akar kegyelmed hinni, mondá apáter, hitelt kel adni egy (IJE 20)

meg ütközék. mind azon által mondá (IJE 20)

Tsak had beszéllyen mondá angyelika, ugy kel halgatni, mint (IJE 21)

Nézük tehát pater uram. mondá télámon, hogy bizonyithattya meg kegyelmed (IJE 21)

Dél felé mondá nevetve angyélika., számlállyuk tiz ora (IJE 22)

Nám ki találám mondá angyélika (IJE 22)

Tegyük fel hát mondá apáter, hogy egy ollyan iffiunak (IJE 22)

mondgya meg kegyelmed páter uram. mondá télámon, hogy kegyelmed maga, mit (IJE 23)

másra akarja kegyelmed forditani beszédét. mondá télámon. de hiszem az illyen (IJE 23)

az ugy volna páter uram mondá télámon, hogy az álmot, a (IJE 25)

Meg adhattya azt kegyelmed magának mondá a páter, más segittsége nélkül (IJE 28)

E valojában igy vagyon mondá angyélika, és most veszem észre (IJE 28)

Ez ugy vagyon. páter uram, mondá télamon, de hogy lehet idején (IJE 28)

az ollyanok. mint ö kegyelme. mondá angyélika, azt tarttyák, hogy az (IJE 30)

menvén, az ágyban találá, és mondá, hogy lehet az ágyban lenni (IJE 31)

Annak a fejdelemnek volt esze mondá télamon. bironak is teszem kegyelmedet (IJE 31)

Azt tarttyák mondá angyélika, hogy akár mely esztendös (IJE 32)

félben hagyatván a páterel beszédét mondá, hogy az ebéd utánra valot (IJE 32)

adták. az ebédtöl fel kelvén. mondá a páter (IJE 32)

De páter uram mondá télámon, mitsoda roszat tselekesznek, azok (IJE 33)

értem jól ezt a theologiát mondá télámon (IJE 34)

Igy szeretem hogy beszéllyenek. mondá angyélika (IJE 35)

Abban bizonyos légy angyélika, mondá máriánna, hogy ezek nem hejában (IJE 35)

A Grofné szégyent tészen rajtam mondá apáter, már nem is merem (IJE 35)

Távul legyen páter uram, mondá máriánna, sött még igen kérem (IJE 35)

Engedelmeskedem hát az aszszonynak. mondá a páter, és a mint (IJE 35)

Most veszem észre mondá télamon. máriánnának, hogy igen távul (IJE 35)

Meg vallom páter uram. mondá télámon, hogy nem tudok mit (IJE 36)

közé tehetné kegyelmed az ollyanokot mondá mariánna, a kik még azt (IJE 38)

Vannak még ollyanok, mondá apáter. akik még rószabbul tselekesznek (IJE 38)

Ugyan gyönyörüség az ollyanokot nézni mondá angyélika, fö képpen ha valamely (IJE 38)

nap kell nevetnem az ollyanokat mondá angyélika, akik mindenkor ollyan sebeségel (IJE 39)

Hogy szenvedi ezt el kegyelmed mondá télámon diánnának (IJE 39)

vétek én azal az aszszonynak. mondá angyélika, ha azt mondom hogy (IJE 39)

Hogy hogy páter uram, mondá angyélika, senki sem gondolkodik többet (IJE 45)

Tehát aki jádzik mondá máriánna. roszul tselekeszik (IJE 45)

Ez elegendö mondá a páter, hogy ha egyéb (IJE 45)

Ugy tettzik, mondá máriánna, hogy a tsak a (IJE 46)

Üsmerek olyan fö renden lévöt mondá télámon, aki nem fizethetvén meg (IJE 46)

Én is üsmérek ollyat, mondá angyélika, aki mindenit el jáczodván (IJE 46)

Illyen avége ajátékosoknak mondá apáter, és minek utánna henyélö (IJE 46)

Oh’ páter uram mondá télámon, mitsoda roszat tselekedhetnek azok (IJE 46)

Vannak ollyanok mondá angyélika. akik ugy okoskodnak olyan (IJE 47)

Az attol vagyon mondá angyélika. hogy szerettyük a (IJE 47)

A nintsen külömben mondá erre apáter; talám termeszet szerént (IJE 48)

Illyen formán tehát mondá mariánna, nem kellene hirt halgatni (IJE 48)

Mint hogy páter uram. mondá. angyélika a restekröl vagyon a (IJE 48)

Egész nevettség mondá máriánna, hogy ezek mint veszekednek (IJE 49)

Azt is szeretném tudni, mondá angyélika. apáternek, hogy mit mond (IJE 49)

Hadd szollyák már én is mondá télámon, mivel nagyobbat kérdhetnék én (IJE 50)

Nézzük mondá angyélika (IJE 50)

tsak a páter ellen vagyon mondá lassan angyélika (IJE 50)

Kérem kegyelmedet mondá angyélika a páternek. ne sajnálya (IJE 51)

is akarok kegyelmedtöl egyet kérdeni. mondá télamon. apáternek. mert látom hogy (IJE 52)

Bezzeg nem vártam ezt mondá angyélika (IJE 52)

Gyönyörüség a pátert halgatni. mondá angyélika. mert egyenesen beszél. és (IJE 52)

Mert az ollyanok. mondá a páter. távul vannak, valamint (IJE 52)

Igen is bizvást. mondá apáter. ne titkollya el kegyelmed (IJE 52)

Oh! e már sok mondá az ágybol diánna (IJE 53)

Valaki az ajton zörgetvén, diánna mondá angyélikának hogy nézné meg kitsoda (IJE 54)

Angyélika azonnal. viszá tére, és mondá. hogy a vatsorának ideje volna (IJE 54)

nekem kell eszében juttatni apaternek. mondá angyélika, hogy miröl volt tegnap (IJE 54)

Én azt tartom. mondá apáter. hogy nintsen semmi. a (IJE 54)

Páter uram. mondá télámon. ugy tettzik hogy más (IJE 55)

A bizonyos mondá angyélika. hogy sokszor haragszom (IJE 55)

hogy szól angyélika. az aszszonyokrol. mondá télámon (IJE 56)