csudájára. ezeket a meg tartásra mélto szokot mondá. miért szaladtanak el (TL 177)

volna akéd hirét, azért már mélto haragudni. ki hitte volna hogy (TL 178)

egy szoval el mondhatni, hogy mélto volt a királyságra, és tudta (TL 181)

volna a mint kivántatik. ditséretre mélto dolog let volna, de a (TL 216)

űdvezitő, az én itéletem szerént mélto hogy ki nyomtassák, az első (ML 315)

még él, sokal öregeb nálomnál, mélto is mind a’ hoszu életre (ML 324)

mind ezek után. én legyek leg méltób a szánásra, mert tiznek (TL 20)

lovat., annak az ö tiszteletre méltó fejér szakállát nagy csendesen mozgattya (TL 9)

dolog nem történt, a mely méltó volna hogy meg (TL 9)

és ismét irjunk, azt pedig méltó meg irni kednek. hogy a (TL 13)

fogvast, az igaz nem volnék méltó aszánásra, de nem lesz mindenkor (TL 36)

is utánnok ment. a ki méltó pap volt. magais az aszszonyal (TL 73)

annyáért, mert a jó szivet méltó szeretni, de a pogányok közöt (TL 85)

két ezer esztendö mulva is, méltó szeretni, de illyen példát. a (TL 85)

a mi országunknak. a melyért méltó volna akéd nevét aranyal le (TL 101)

töllök, hogy ha nem volté méltó ollyan szép leányal. három napot (TL 111)

hadni, és méltó vagyok hogy nektek parancsollyak, erre (TL 112)

atörök császár a leányát. azt méltó nevetni. mind azon által meg (TL 123)

tenger parton, ha már ezek méltok az egyenetlenségre, és az irigységre (TL 176)

a mennyit már a sirt, méltón is, mert a szegény bercsényi (TL 117)