tánczal kinállya meg, de ne nevesse kéd, mert az idö miat (TL 35)

eszemben jut, mindenkor nevetnem kel. nevesse kéd is. romában egy franczia (TL 97)

nem tudta ha haragudgyéké. vagy nevesse., mint meg tsalták. kedves néném (TL 237)

kedves Őtsém Uramnak, hogy azt nevesse, vagy visgállya, hogy a’ Hugom (ML 318)

a szállására. édes néném ne nevessen kéd, mert ha minket látot (TL 18)

eleget nevettünk, hát kéd is nevessen., elég a hogy. mi már (TL 55)

mi eleget nevettünk. egy keveset nevessen ked is. isten hozád. édes (TL 74)

mossák. szép fejér. immár bizvást nevessen kéd, hogy ollyan dologra akarom (TL 105)

meg lássuk egymást. és eleget nevessünk. attol ne félyen kéd hogy (TL 50)

oráig sem szollok egyet. ha nevet én is nevetek. de sokszor (TL 59)

vigasztalnám de csak fél fogra nevet. nem is lehet másként. amennyi (TL 114)

egy fa fágóhoz, akin mindenkor nevetek mikor eszembe jut. a csaszár (TL 13)

mind többet eszem, mind többet nevetek, mint itt, de hogy a (TL 37)

egyet. ha nevet én is nevetek. de sokszor nem tudom mit (TL 59)

mint nevetném, mert most nem nevetek (TL 201)

ezt a követtséget. mások pedig neveték a deák együgyüségét. elég a (TL 90)

fejdelemnek., de én azt csak nevetem. mert nem igazat mondanak. és (TL 210)

egy erdélyi drága orvoságal., minden nevetet véle. fö képen a fejdelem (TL 137)

a portára. tudom már eleget nevetet kétek együt, ha végben mehetne (TL 196)

ábrázattal láttam, talám soha sem nevetet. érjük meg mi néném a (TL 253)

tele forgácsal. hogy maga is neveti magát. és ugy izzad., mint (TL 161)

ötet minden csudallya. ö pedig neveti az ollyat. aki azon panaszolkodik (TL 161)

hogy az örmények vendégeskedhessenek; ezt neveti kéd talám. de ez ugy (TL 197)

nálunk nem szokás. ök is nevetik azt. hogy nálunk bárányt szentelnek (TL 148)

hasonlithatni. de azt ki ne nevetné. hogy azt szeretné kéd meg (TL 32)

néném. hol kereskedet. és kine nevetné eztet. most jut eszemben hogy (TL 98)

most nem mászor; ki ne nevetné édes néném, micsoda rendesen tudod (TL 189)

haszon a kereskedésel az országban, nevetném ha kéd lenne elsö fundatora (TL 102)

egy nehány nap mulva. mint nevetném, mert most nem nevetek (TL 201)

Édes néném. éppen nem kel nevetnünk. néze kéd honnét irok. meg (TL 73)

töltötte az idöt, és azt nevette hogy mi mint vendégeskedünk. édes (TL 60)

Chrysostomus mondása, hogy az Isten nevette a’ midőn látá Jákobot siratni (ML 307)

nem nevetni tsalárdságát, ö is nevette, mint réá vett (ML 323)

városban mennénk a hol mindenkor nevettek. a mint hogy azt olvastam (TL 75)

Edes néném kedvesen is veszem, nevettem is a kéd panaszolkodását. hogy (TL 18)

irom, hogy az uton eleget nevettem. a velünk lóvö francziákon; mert (TL 27)

irjam meg a magyarázattyát, eleget nevettem azon. a miképpen magyarázta kéd (TL 84)

mert a kéd levelén eleget nevettem. ki ne olvasná jó szivel (TL 92)

Eleget nevettem édes néném a kéd udvaros (TL 106)

valoságos olosz természet. azt igen nevettem édes neném, mert hiszem nevetni (TL 172)

Özvegyek Árváké, de Őtsém Uram, nevettem a’ Ked mondását, hogy a (ML 317)

az esö. de ki ne nevette volna a midön a satoromon (TL 45)

a hajoját. mi azt tsak nevettük, ö néki pedig tsak kelletet (TL 233)

egy hete hogy egymásal nem nevettünk, és ez az idö hoszabnak (TL 36)

sátorában. de mi is eleget nevettünk egész nap rajta. tudom hogy (TL 45)

jol mondád.). mink ezen eleget nevettünk, hát kéd is nevessen., elég (TL 55)

el hiheti kéd. hogy eleget nevettünk rajta., azt már nem tudom (TL 60)

mái köszöntésem, hát még mennyit nevettünk a kajdacsiné köszöntésin. az urat (TL 63)

mert mi is azon eleget nevettünk. meg irtam vala kédnek, hogy (TL 74)

a fejdelem. mind mi eleget nevettünk. egy keveset nevessen ked is (TL 74)

és mikor kel különösön. eleget nevettünk susival. mert én egy kalendariumot (TL 80)

Edes néném. egy keveset nevettünk a kéd panaszolkodo levelén, mert (TL 159)

vagy vacsorára, ót még is nevetünk a kis susival, mert az (TL 58)

minden kedvünket. és csak idétlenül nevetünk, ugyan is ocsmány nyavalya ez (TL 73)

édes néném mi még nem nevetünk (TL 77)