egy nagy ispotályt épitete. amelyet nevezé keresztelö sz. jános ispotállyának, és (TL 125)

még azt sem akarja, hogy nevezék elötte, ókul adván, a császáral (TL 62)

csak hamar meg szaporodék. és nevezék öket jerusalemi sz. jános ispotállya (TL 125)

szigetében meg telepedének, és málthaiaknak nevezék (TL 125)

helyt adot, és azért templaristáknak nevezék, második honorius pápa, ezeknek regulát (TL 126)

viseléseket, ezeket ajutalmakot pedig Timároknak nevezék., de nem a magyar Timáraink (TL 262)

ha a nem elég. gubernátornak nevezem mert ehárom bontsokos vezér; és (TL 225)

mert a minap káposztás fazéknak nevezének, csak azért is ugy szeretem (TL 42)

a törvény szájának, és magyarázojának nevezi, de az is valo hogy (TL 263)

kételeniteténk venni utunkot. amely szigeteket nevezik (TL 52)

tudom hogy a magyarok miért nevezik veres barátoknak, mert se a (TL 127)

mind tolvajok és ezeket kürdöknek nevezik, égyiptum széllyin is a szerecsenek (TL 132)

ilyen tellyes hatalmára valo nézve. nevezik ötet a törökök földi Istennek (TL 262)

hivatalosok, a törökök ezeket Isoglánoknak nevezik, ezeknek az ifiaknak pedig, igen (TL 264)

aszonyt a ki ezeknek parantsol, nevezik kaden kiája. a leányok anya (TL 265)

kit a törökök vizir Azemnek nevezik, ugy mint atanáts fejének., a (TL 266)

paraditsomot. ök azt fö könyvnek nevezik a török vallás. három ágra (TL 270)

fejek vagyon. akit Nakib Essrefnek nevezik, ennek oly nagy hatalma vagyon (TL 273)

hogy a levélben káposztás fazéknak neveznek. de én azt csak el (TL 28)

kezüségel, és a mit dicsöségesnek neveznek. nem lehetneé azt magához valo (TL 187)

a jobbágyok kis uroknak nem neveznék. tizen két vagy tizen három (TL 107)

görög város, amelyet sybaris városának nevezték. ót a lakosok ollyan torkosok (TL 93)

földit birta. a kit vasallusnak nevezték akor; ha az ollyan nemes (TL 141)

a fejek. és aztot Cálifnak nevezték. a mámertusok egyiptumot birták. de (TL 146)

ez örmény volt, azért is nevezték halváts. mehemetnek, igen kegyes. és (TL 225)

azon nem törödöm akár minek nevezzék. elég a hogy én engedelmeskedtem (TL 127)