[prókátor] – 10
prokátor
prokátor – 1

az idöben nem kivántatnék annyi prokátor, mert az ember maga menne (TL 36)

prokátora – 1

készen vagyon két száz ezer prokátora. azok meg fognak felelni. meg (TL 182)

prokátoral – 2

néném, micsoda szép állapot. annyi prokátoral perelni, de az is szép (TL 182)

urakal. és egy Tertullus nevü prokátoral, a kinek pál ellen kelleték (SUT 710)

prokátori – 2

üle, azután a két aszszonynak prokátori eleiben menének, és ót kezdének (TL 172)

prokátori, én pedig a aszonyoké. azután (IJE 97)

prokátornak – 1

mert hiszem nem azé egy prokátornak ahivatallya, hogy tudgya keresni a (TL 19)

prokátorokban – 1

csak az birákban. hanem az prokátorokban. és mind azokban kik az (IK/B 659)

prokátoroknak – 1

A prokátoroknak, és az notáriusoknak. a tudatlanságot (IK/A 339)

prokátoroktol – 1

huzás, csalás, álnokság esék. az prokátoroktol (IK/B 658)