bucsut akarna tölle venni. de reméllyük hogy itt a török áer (TL 7)

rosz házakban lakván mostanában azt reméllyük. hogy még jókban lakunk., meg (TL 20)

hanem bizzunk. és mind addig reméllyük hogy meg láttyuk azt a (TL 25)

menni. othon kel ülni. és reméllyük hogy a jó Isten meg (TL 73)

az Istennek minden rendelésit. és reméllyük. hogy reánk is gondgya lészen (TL 121)

a nagy erötlenség vagyon. és reméllyük. hogy Isten meg gyogyittya, mind (TL 137)

tehát esnünk,? távul legyen., bizzunk, reméllyünk. édes néném az Istenben. ha (TL 23)

int, hogy kivánnyuk, ohajtsuk, és remélyűk, hogy meg egyezűnk az Isten (ML 309)

az esztendö egy holnapbol állana. reménlem édes néném hogy már ezután (TL 8)

kenyeret itt nálunk. mert azt reménlem hogy el jö kéd látogatásunkra (TL 30)

bizonyost nem hallok kéd felöl, reménlem hogy nem járt kéd ugy (TL 30)

irna kéd, a kedveseb volna. reménlem hogy ebben az esztendöben nem (TL 35)

kis pirongatás, nem árt némelykor, reménlem hogy mászor meg jobbittya kéd (TL 61)

azzal könnyebnek nem találom, de reménlem. hogy aki reám adta, eröt (TL 206)

a törökök ha azt nem reménlenék. hogy az Isten most is (TL 217)

a’ másikan fekete petsét volt, reménlettem hogy a’ Ked válaszát veszem (ML 306)

de nem tudván bizik, és reménli. hogy ugy fordul dolga a (TL 98)

benne, Isten tudgya., mi csak reménlünk, csak reménlünk. mind addig, még (TL 189)

tudgya., mi csak reménlünk, csak reménlünk. mind addig, még meg nem (TL 189)