jaj el felejtettem. hogy soha sem kel egy aszszonyt dicsérni, más (TL 28)

mutattya, de aboldogulásoknak eszköze soha sem leszen, mert a hadakozást nem (TL 41)

küldgyön egy fejdelemnek. azt soha sem tartom illendönek. ha ezeket mondgya (TL 48)

a sok esö miat., soha sem láttam volt bialokal halászni. csak (TL 65)

szereti, csinállyon szebbeket, én soha sem voltam a párnassus hegyén. hanem (TL 71)

kel most igen vigyázni. soha sem volt nagyob szükségünk reá mint (TL 73)

a voxát. egy szoval soha sem beszélhettek ollyan nagy dologrol, hogy (TL 75)

jol mondgya kéd. hogy soha sem kel hirtelenkední mikor az ember (TL 89)

aszszonyt követni. a ki soha sem olvasot könyvet azért. hogy mikor (TL 130)

gyümölcs közöttünk, a melyet soha sem viszik az asztalhoz, még végtire (TL 151)

nem lehet boldogá. mert soha sem becsüli a maga állapottyát. se (TL 155)

szeretni, de ahogy. mi soha sem veszekedünk, mikor veszekedünk is, amint (TL 178)

kell állanunk., de azt soha sem gondolhattam volna. hogy az ollyan (TL 184)

silvia, soha sem eröseb, mint az illyen állapotokban (TL 186)

a mostani, mert talám soha sem érte kéd. hogy a nagy (TL 193)

vagy köves portékát, ö soha sem vett. mert azon éppen nem (TL 210)

haragos, és változo. arra soha sem tanitották., a természet sem vitte (TL 216)

ha a nem volna, soha sem tátanám fel a számot, hanem (TL 242)

mord ábrázattal láttam, talám soha sem nevetet. érjük meg mi néném (TL 253)

a szerentsének változásárol, álhatatlanságárol, soha sem volna annak vége, hanem ezután (TL 260)

ma havazon ezt még soha sem értük. még pedig sok szöllö (TL 275)

álhat, de egy persa soha sem, atörökök közöt, a vallás iránt (TL 275)

volt hogy annál nagyobat soha sem értem., a házak, a falak (TL 277)

el hagyta a szemeimet, soha sem szabad senkinek is még az (TL 286)

vagyon rajtam, a’szűkséget soha sem probáltam, sőtt még az Isten (ML 305)