szerencse – 23
szerencse
szerencse – 2

csak hamar; de még a szerencse fellyeb vitte. mert Casimirus király (TL 91)

mint hogy Isten elött nincsen szerencse. akeresztényeknek, sem kellene aztot üsmérni (TL 178)

szerencséje – 2

foghatnánk. de a szegénynek., a szerencséje is szegény. én innét holmi (TL 182)

nézük, mert a szegénynek, a szerencséje is szegény, de aza vigasztalásunk (TL 196)

szerencséjeket – 1

hogy az ollyan széltöl várják szerencséjeket. mert az illyen példa talám (TL 91)

szerencséjekre – 1

az udvaron, szerencsétlenségekre., vagy jo szerencséjekre. a CSászár azon éttzaka nem (TL 192)

szerencsejinek – 1

hozzája mégyen, aleány azt nagy szerencsejinek tartván. reá áll, a biró (TL 91)

szerencséjinek – 1

látván sebeségel valo elömenetelét, tarta szerencséjinek álhatatlanságátol, gyakran jut vala eszében (TL 179)

szerencséjít – 1

lehet; de annyiban nem irigylem szerencséjít, mert azt mondgyák. hogy nem (TL 11)

szerencsém – 4

már kéttszer volt az a szerencsém hogy láthattam kédet, de ugy (TL 28)

folyt el. az a jó szerencsém. hogy még is fellyeb volt (TL 45)

sem tehetek., láttya hogy minden szerencsém, joszágom, jégre vagyon epitve. azért (TL 135)

van., még is az a szerencsém, hogy egy olosz páter vagyon (TL 242)

szerencsén – 2

mondása szerént, derék allapot a szerencsén fekünni, avalo hogy az ollyan (TL 47)

egy az ora., ha a szerencsén nem fekszem is, csak jol (TL 48)

szerencsének – 1

kis szél vitte ötet. a szerencsének parttyára. de nem jovallom mind (TL 91)

szerencsére – 1

és hogy gyakorta, a szerencsétlenség, szerencsére szolgál, valamint a mi titkos (TL 91)

szerencsét – 1

sem hozuk csak a sok szerencsét. mint hogy Isten elött nincsen (TL 178)

szerentse
szerentséje – 1

probálá azt akereket., de jó szerentséje a vezéreknek. hogy már egy (TL 258)

szerentséjire – 1

pompával viszik a császárhoz, ha szerentséjire elsö fiat hozz, meg koronázák (TL 265)

szerentséjivé – 1

oly alkalmatosságokban lehet, hogy nagy szerentséjivé fordul, annál is inkább, ha (ML 318)

szerentsének – 1

akarnánk tsinálni, az életnek, a szerentsének változásárol, álhatatlanságárol, soha sem volna (TL 260)

szerentsét – 1

izlotot, mert ő azal nagy szerentsét és Áldást fog réánk mondani (ML 323)