[szolgáló] – 10
szolgálo
szolgálo – 3

lévén rendelve. az aszszony a szolgálo ágyában feküvén. addig várja a (TL 130)

a fia házas. a leányát szolgálo képiben haza akarta hozatni, de (TL 131)

engemet jó szivel szorgalmatos hivségel szolgálo tiszteinek illendö meg jutalmazásokra. semmit (TL 209)

szolgáloja – 1

szerette, az aszszonynak volt egy szolgáloja. a kit az iffiu meg (TL 130)

szolgálojának – 1

szüz után. hogy meg tekintette szolgálojának alázatosságát, és hogy az alacson (TL 121)

szolgálok – 1

szükségesnek gondollya lenni hogy a szolgálok közül, kettöt, vagy hármat szereteinek (TL 107)

szolgálonak – 1

és semmit nem szol a szolgálonak. másnap, az aszszony, minden tehettségivel (TL 131)

szolgálot – 1

tselédgyeket igen keveset láttam, de szolgálot, mindenikénel nagy seregel, valamint egy (TL 219)

szolgáloval – 1

a fia ne szolhasson a szolgáloval., és azonnal késziteni kezdi afiát (TL 131)

szólgálo
szólgálot – 1

vagyon esztendöre, ha csak egy szólgálot tartana, aki babot fözne ebédgyire (TL 96)