vagy négy napig. héj micsoda szomoruság volna a nékem. ha jó (TL 28)

a többi ezt látván. a szomoruság örömre fordul, vacsorához ülnek, és (TL 117)

fajdalom, és szomoruság. ez az ur éltiben valo (TL 118)

valo maradásunkot., mint ha eza szomoruság nem elég volna rajtam. mert (TL 205)

ir, a’ Levelet olvasván, a’ szomoruság el-mulék, az örőm, és a (ML 307)

örömel kezdik. de bánasal, és szomoruságal végezik. a kinek nem tettzik (TL 85)

és királyi székiben., dom antonio szomoruságal vévé ezt ahirt. tartván attol (TL 87)

el itélheti kéd hogy micsoda szomoruságal fogadá a leány ezt a (TL 90)

irtam az elöbbeni levelemet, ezt szomoruságal irom, mert az urunkot éppen (TL 201)

vallá igazán, mondván. hogy azö szomoruságának azoka., nem egyéb volna, hanem (TL 179)

itéllye el kéd. hogy micsoda szomoruságban vagyon., de azt el lehet (TL 116)

végezvén. maradok kedves néném. bajban szomoruságban. uszkálo szolgád (TL 211)

nevének. én elég bajban, és szomoruságban értem meg. de a ki (TL 211)

imádságal {belső gyászolással és olyan szomorusággal} a’ mely az Isten akarattyával (ML 316)

hordozásra. magamban kel meg fojtanom, szomoruságimot, haszontalan volna. sok bajomot. mások (TL 213)

tegnap ide viszá érkezém, a szomoruságnak helyére. a hol is. minden (TL 205)

könnyitti, a nyomorultakot. nagyon engeszteli, szomoruságokot. azt töllök nem tíltyák, hallyuk (TL 112)

hogy a’ Névnek el-változtatása okozta szomoruságomat, a’ meg tsalatkoztatásomon pedig igen (ML 307)

engem. akik belsö képen örülnek szomoruságomon. és annak. még meg szaporodását (TL 206)

lenni. de hogy tellyeségel a szomoruságon ne végezem el. egy kis (TL 116)

jut eszemben., soha leg kiseb szomoruságot. vagy szerencsétlenséget. meg nem kostolván (TL 72)

kostolván. egyszer maga magának akart szomoruságot okozni, hogy had busulhasson ö (TL 72)

lenni, és hogy azt a szomoruságot kel mi nekünk jó neven (TL 72)

bánttya. a suhajtás enyhitti a szomoruságot. mert (TL 112)

elöbbeni királynak idejében. mennyi sok szomoruságot és bántodást vett volna. azon (TL 177)

hozám nem, ámbár a nekem szomoruságot okozzon is. de én telámont (TL 183)

helyére. a hol is. minden szomoruságra gerjeszt, akár hová fordullyák. mindenüt (TL 205)

valo historiát ne irjak, elég szomoruságra valot irtam, elég a. hogy (TL 236)

gyászával a’ gyermekeinek holtig valo szomoruságra okot adgyon, tsak én nékem (ML 316)

mert ha ezek, a belsö szomoruságtol. vagy valamely belsö nyavalyátol, vagy (TL 200)

lehet hogy még is illyen szomoruságunkban meg ne nevetéssem kédet, mert (TL 74)

csak kel valami vigasztalást keresnünk. szomoruságunkban. noha nem kellene, ha jo (TL 201)

sirok kéd hellyet. a mi szomoruságunknak pedig az, az oka, hogy (TL 71)

ezt az ifiu fejdelmet de szomoruságunkra jött. a szép rend tartást (TL 215)