ételre, de a hajoban. aza szüntelen valo, rengetés, hánkodás. a föt (TL 8)

néném ne kiméllyük egymást. hanem szüntelen irjunk egymásnak., ha az idö (TL 13)

felöl semmi hirt nem hallottam, szüntelen is tartok attol hogy valamely (TL 38)

közepette uttza vagyon., a hol szüntelen járnak alá s. fel a (TL 54)

ebédig kel innya, és addig szüntelen kel járni, vagy futni. hogy (TL 60)

nagyob szükségünk reá mint most. szüntelen valo félelemben leszek kédért. mert (TL 73)

képzelés. félelmet okozván az elmében, szüntelen valo unadalomban, és nyughatatlanságban. vagyon (TL 75)

el nem akarják. veszteni, és szüntelen esznek. hogy ha ollyan nagy (TL 103)

mind ez mái napig, pátrona szüntelen gerjeszté. mivel az ö kivánsági (TL 167)

valamint azok. ez a félelem szüntelen elméjiben lévén néki, azon kéri (TL 179)

naptol fogvást. nagy gyengeséget érez. szüntelen valo hideglelés van rajta, és (TL 202)

holt meg. mint egy gyermek, szüntelen rea néztünk. de még is (TL 203)

nem tudnak kit okozni. engemet szüntelen látván. reám fordittyák panaszokot; azt (TL 213)

igen szép rendeletlenségel. és ha szüntelen az ember magára nem vigyáz (TL 228)

fejdelem igen rosz állapotban vagyon. szüntelen valo forroságban, az ábrázattya vész (TL 231)

a vajda innét el ment szüntelen valo zenebona a városon. minden (TL 243)

kozákoktol. szabadics meg uram minket. szüntelen küldök a kalmakánokra: hogy küldgyenek (TL 244)

hogy küldgyenek el innét, ök szüntelen biztatnak hogy gondgyok lesz reám (TL 244)

gondgyok lesz reám, de én szüntelen valo nyughatatlanságban vagyok. és illyenben (TL 244)

vagy olvasni, de nem lehet, szüntelen valo lárma a kapum elöt (TL 244)

valoságoson lehet tartani a kozáktol, szüntelen tele is vannak most is (TL 244)

nagy belsö forroság lévén rajtam. szüntelen szomjuhoztam. de leg kiseb fájdalmat (TL 246)

evilágon., szüntelen a Császár elöt vannak. az (TL 261)

melyben negyven inas lakik, akik szüntelen a császár mellet vannak, ezek (TL 264)

nem egész télen látunk, zöldtséget szüntelen söt még májusban a szárazságok (TL 269)

mely néktek küldetet., és könyörögjetek szüntelen, mert az imádság el térit (TL 270)

A nagy Isten adgya hogy szüntelen meg maradgy ajó erköltsbe (TL 272)

épitettek, ahová temetik öket. azokban szüntelen valo égö lámpások vannak, bizonyos (TL 274)

erdöben. nem tudván hová lenni. szüntelen tartot attol hogy valamely vad (TL 290)

it tsendeségben aluszunk., de sléziába szüntelen talpon kel lenni, ugyan talpon (TL 297)

Isten, ezeket a szokot pedig szüntelen mondgya vala. a püspök nem (TL 299)

sok áldást, az izlotot pedig szüntelen az ortzájához kőszörűlte; látta hogy (ML 323)

és bujdosásomat sulyosobá tette, és szűntelen szivem kedvem, minden gondolatom tsak (ML 308)

nagy hatalmas Király, a’ kinek szűntelen valo Udvarloi voltanak, még is (ML 320)