[taníthat] – 20
tanithat
tanithason – 2

pediglen mind példájával, mind beszédével tanithason minket., hozája tészi, Én nem (VKT 861)

másoknak hirdese, és hogy másokot tanithason. akristus terhének viselésére, azt magának (C/A 641)

tanithassa – 1

Évangyeliumi szent szokásokra, és tekélleteségre tanithassa tanitványit, meg bizonyitván küldetését, és (É 479)

tanithassák – 1

éhezni hagyák akisdedeket; hogy enni tanithassák, a gyermekek tanitására. sintsen jób (IJE 85)

tanithassalak – 1

könyörgésedre. hogy az üdveségednek uttyára. tanithassalak. a melyet is oly buzgoságal (KKU 254)

tanithassanak – 1

állapotban., hogy tanithassanak, kételenek lévén az akori sok (KSZ 468)

tanithasson – 1

másoknak hirdesse, és hogy másokot tanithasson a kristus terhének viselésére. magának (C/B 1383)

tanithat – 2

tanitot, és soha nem is tanithat azal ellenkezöt, más képen nem (C/A 240)

tanitot., és soha nem is tanithat azzal ellenkezöt. másképpen nem is (C/B 1083)

tanithatna – 2

Storophila. uram ki tanithatna engemet jobban meg arra az (KKU 354)

egy régi filosofus, mondván. miképpen tanithatna minket flautázni. egy olyan ember (IJE 128)

tanithatnak – 2

azokot magok nem tudgyák. hogy tanithatnak azokra másokot (C/A 512)

magok azokot nem tudgyák. hogy tanithatnak azokra másokat (C/B 1288)

tanithattya – 1

tanulhasák. amire ö maga nem tanithattya öket. Jérusalemben irá sidó. vagy (SUT 558)

tanithattyák – 1

elméje tsirázni, és ezekre lassanként tanithattyák, mind addig valamég az annya (IJE 92)

tanyithat
tanyithassa – 1

lévén arra elégséges, hogy magát tanyithassa., szükséges hogy más értelmeseb vezese (IK/B 568)

tanyithaták – 1

Tsak éppen az Izraéliták tanyithaták agyermekeket ollyan valoságos tudományokra, amellyek (ISZ 217)

tanyithatnák – 1

szerették volna. a fiakot töbre tanyithatnák. mert egy jól neveltetet. és (TL 106)

tanyithatod – 1

vagyon, magad pedig magadot nem tanyithatod. tellyeségel szükséges hogy olyan tanittson (IK/B 502)

tanyithattak – 1

a kik meg másokot is tanyithattak. erre valo nézve irja szent (KSZ 301)