[tanú] – 14
tano
tanoi – 1

Galliláeábol. Jérusalembe. kik mind eddíg tanoi ö néki a községhez, mi (É 509)

tanoim – 1

reátok jövö szent Léleknek, és tanoim lesztek nékem Jerusálemben., és az (É 567)

tanu
tanu – 2

kettöt. hogy két vagy három tanu szájábol állyon minden ige,. hogy (É 322)

Jesus kristustol. a ki hiv tanu, elsö szülöt a halottak közül (É 878)

tanui – 4

akará meg vallani nékünk, edolognak tanui vagyunk, hitt nékik a sokaság (É 347)

vala ö véle, és mi tanui vagyunk mindeneknek. a miket tselekedet (É 502)

fel támasztot halottaibol., kinek mi tanui vagyunk. és az ö nevenek (É 516)

az Isten, kinek mi minnyájan tanui vagyunk (C/A 185)

tanuja – 1

fel vétetett mi töllünk, hogy tanuja légyen az ö fel támadásának (É 259)

tanuk – 4

város kivül., kövezik vala, és atanuk le tevék az ö ruhájokot (É 70)

nem találának, noha sok hamis tanuk jöttek volna elö, utolszor pedig (É 466)

utolszor pedig jövének két hamis tanuk, és mondák, ez mondotta, el (É 466)

mondván, káromkodék. mit szükölködünk még tanuk nélkül, imé most hallátok akáromlást (É 466)

tanuknak – 1

az Istentöl elevé el rendeltetetett tanuknak. nékünk. a kik ettünk, és (É 502)