szokás. és nem volna annyi te monda a háznál. mi jutot (TL 16)

után. az aszszony mondgya aleánynak. te az ágyamban fekügyél. én pediglen (TL 130)

ágyamban fekügyél. én pediglen a te helyedre fekszem., a fiam majd (TL 130)

el jö. azt gondollya hogy te vagy, akor jol el verem (TL 130)

meg. hogy végy el engem te szegény. ketten leszünk. szegények, a (TL 136)

itt maradunk rabságban helyetted; és te mennyel., szerez annyi pénzt, amennyi (TL 139)

és ami elso fajzás a te barmaidban {…} a szegény özvegy aszszony (TL 163)

kivül valo dologtol jöé, és ate szivednek nincsené valamely része, az (TL 183)

ne örüllyek annak. hogy aztot te üsmered, mert amidön azt mondod (TL 183)

silvia. kedves juliánnám., a te kivánságid azzal bé nem telnek (TL 183)

kedves juliánnám. ha szinte a te jo akaratod el legyen is (TL 186)

örömet, a melyel vagy a te nemesi cselekedetedhez. ez ollyan indulat (TL 186)

gátollyaé a másikának gyönyörüségit avételben,? ate jó akarodnak. nincsené magához valo (TL 186)

akikben azok ajó erkölcsök, melyeket te kivánsz. fel nem találtatnak., a (TL 187)

a magához valo szeretetnek. és te ollyanokot hosz elö. a kiknél (TL 187)

igy lévén, szép silvia. tehát, ate tartásod szerént. a magához valo (TL 187)

Te nagy ajándékot, ne adgy barátodnak (TL 195)

valo hüségel volt. gondolom hogy teis fogod aztot követni, a fejdelem (TL 221)

azoknál. a kik fent haladnak. te aki minden nem szabados dologtol (TL 272)

ki nyilatkoztatod annak valoságos értelmit.: Te vagy az igazság kintsének a (TL 272)

az igazság kintsének a kolttsa; te világositod meg. a homályos magyarázatot (TL 272)

ditsöség te néked, ur, hogy ate neved áldasék és ditsöitessék, hogy (TL 281)

áldasék és ditsöitessék, hogy a te nagy voltod meg üsmértessék, mert (TL 281)

voltod meg üsmértessék, mert tsak te vagy a nagy Isten.: anep (TL 281)

ez az ut az, amelyet te választottad, és az melynek kedvezel (TL 281)

Kristus mondotta néki, hogy a’ te hiveid azt az ötven Napot (ML 323)

jöjj el siettségel, ugy hogy ate segittséged által a veszedelmektöl meg (É 9)

sziveinket, hogy készittsük el a te egy Fiadnak utyait. ugy hogy (É 14)

egy Fiadnak utyait. ugy hogy ate Fiad eljövetelének kegyelme által, meg (É 14)

uram néked apogányok közöt, és ate nevednek éneklek, És ismét mondgya (É 15)

kettöt atanitványi közül monda néki, Te vagyé aki eljövendö vagy? vagy (É 18)

szemedelött. ki el készitti elötted ate utadot (É 18)

mondgya {…} Jakab mutasd meg nékem ate hitedet ate tselekedetidböl, és én (É 20)

mutasd meg nékem ate hitedet ate tselekedetidböl, és én meg mutatom (É 20)

Jánoshoz, hogy meg kérdenék ötet, Te ki vagy, és meg vallá (É 25)

ötet, Mitsoda tehát, Illyés vagyé te? és mondá nem vagyok. proféta (É 25)

mondá nem vagyok. proféta vagyé te? és felelé nem, mondának azért (É 25)

néki miért keresztelsz tehát ha te nem vagy kristus, sem Illyés (É 25)

nékünk, ugy hogy azok akik ate jóságodban biznak, ate el jövetelednek (É 28)

azok akik ate jóságodban biznak, ate el jövetelednek vigasztalásával tápláltassanak (É 28)

és mondá kérj jelt magadnak ate uradtol Istenedtöl apokol melységében, vagy (É 29)

az ur teveled, Aldot vagy te az Aszszonyi állátok közöt. ki (É 31)

ur szolgáloja, légyen nékem a te Igéd szerént. és el mene (É 31)

kiálta és monda. Áldot vagy te az Aszszony állatok között. és (É 37)

állatok között. és áldot a te mehednek gyümölcse, és honnét vagyon (É 37)

hozám jöjjön mert imé hogy ate köszöntesed szava lön az én (É 37)

örömel. a melyet ád nékünk ate Fiad a kristus Jésus, aki (É 50)

aki oly böségel. osztod nékünk ate meg testesült Igédnek világoságát. adgyad (É 57)

Tselekedgyed oh’ mindenhato Isten., hogy ate egy Fiad, a test szerent (É 61)

Angyalok közül, Én Fiam vagy te, én ma szültelek teged, és (É 62)

langjává, a Fiának pedig, A te királyi széked Isten, örökkön örökké (É 62)

Isten, örökkön örökké: igasságnak páltzája ate országodnak páltzája, szeretted azigasságot, és (É 62)

kent meg teged az Isten, ate Istened, örvendezésnek olajával, ate közösíd (É 62)

Isten, ate Istened, örvendezésnek olajával, ate közösíd felet; És te kezdetben (É 62)

olajával, ate közösíd felet; És te kezdetben fundaltad uram a foldet (É 62)

fundaltad uram a foldet, és ate kezeid alkotmányi az Egek, azok (É 62)

az Egek, azok el vesznek, te pedig meg maradtz, és mint (É 62)

változtatod öket, és el változnak, te pedig ugyan azon vagy, és (É 62)

pedig ugyan azon vagy, és ate esztendöid, el nem fogynak (É 62)

és nékünk példánk legyen, a te beszéded mondgya a proféta, világosittya (É 68)

mivel annak Innepét illyük, aki ate Fiadnak, ami urunk Jesus kristusunknak (É 69)

azon igaságokal, a melyeket predikállot ate Apostolod. és Évangyélistád szent Janos (É 74)

el jövök, mi gondod véle, te kövess engem. ki mene azér (É 77)

vezérellyed tselekedetinket akaratod szerént, hogy ate szent Fiadnak nevében bé töltessünk (É 83)

jelül, melynek ellene mondatik, és ate lelkedet is által jarja atör (É 85)

vetük az életnek kezdetét. a te Fiad a mi Urunk Jesus (É 88)

Jerusalem. mert el jött a te világoságod és az ur ditsösége (É 91)

lattatik terajtad. és a pogányok ate világoságodban (É 91)

járnak, és a királyok. ate eljövetelednek fényeségeben, emeld fel körös (É 92)

fényeségeben, emeld fel körös körül ate szemeidet és lassad, mind ezek (É 92)

ezek egyben gyültek, hozzád jöttek, ate fiaid meszszunen jönek, és ate (É 92)

ate fiaid meszszunen jönek, és ate leanyid oldalad mellöl kelnek fel (É 92)

iratot meg a profétátol. és te Betlehem Juda földe, semmi képen (É 94)

azt a mely aláb valo, te pedig eddig tartottad ajó bórt (É 107)

mond az ur, deha éhezik ate ellenséged, étesd ötet, ha szomjuhozik (É 110)

ígében foglaltatik, szeresed felebarátodot mint te magadot. a felebarátunk szereteti gonoszt (É 118)

a mit akarok tselekednem.? talám ate szemed álnok, hogy im én (É 140)

és Jésus mondá néki, láss, ate hited meg szabaditot téged, és (É 156)

engedgy meg uram, engedgy meg ate népednek. és adgyad ate örökségedet (É 159)

meg ate népednek. és adgyad ate örökségedet gyalázatra. hogy uralkodgyanak rajtok (É 159)

el vették az ö jutalmokat. te pedig mikor böjtölsz, kend. meg (É 162)

láttassál az emberektöl böjtölni, hanem ate Atyádtol. a ki rejtékben vagyon (É 162)

látz, fedd bé ötet, és ate testedet meg ne utállyad, akkor (É 165)

akkor támad fel mint ahajnal ate világoságod, és a te egésséged (É 165)

ahajnal ate világoságod, és a te egésséged hamarább fel kél, és (É 165)

kél, és orczád elött mégyen ate igaságod, és az ur ditsösége (É 165)

mondom néktek el vették jutalmokat, te pedig alamisnát adván, ne tudgya (É 168)

tselekeszik a jóbb kezed, hogy ate alamisnád rejtékben legyen, és az (É 168)

töltöd, fel támad a setéttségben ate világoságod, és setettséged ollyan lesz (É 172)

az ur, és bé tölti ate lelkedet fényeségekel, és atsontyaidot meg (É 172)

azt ditsöited. midön nem tselekeszed ate utaidot, és nem találtatik ate (É 172)

ate utaidot, és nem találtatik ate akaratod, hogy beszédet szóly. akor (É 172)

ismég irva vagyon, ne kisérttsed ate uradot Istenedet. ismég fel vivé (É 181)

el sátán, mert irva vagyon, ate uradot Istenedet imádgyad, és tsak (É 181)

monda néki, oh’ aszszony nagy ate hited; legyen néked amint akarod (É 206)

és meg elegszem a morsalékokal., ate leg kisebik kegyelmidel, nem érdemlem (É 208)

munkálodván. semmit nem fogtunk de ate igédre meg eresztem ahálot, és (É 224)

jelentnek ezek aszavai szent péternek., ate igédre meg vetem ahálot (É 225)

Ábrahámnak. Minden nemzettségek meg áldatnak. ate maradékodban., és Dávidnak, A te (É 233)

ate maradékodban., és Dávidnak, A te székedben helyheztetem ate ágyékodnak gyümöltsit (É 233)

Dávidnak, A te székedben helyheztetem ate ágyékodnak gyümöltsit (É 233)

nékünk hogy valoságos ditsöséget nyerhessünk, ate boldog Apostolodnak tamásnak az innepén (É 234)

alázatosan szent felségedet., adgyad hogy ate egy fiad példájára. a ki (É 243)

Én vagyok a Jesus. akit te üldösz, nehéz néked az ösztön (É 255)

eférfiu felöl, mennyi gonoszokot tselekedet ate szenteidnek Jerusalemben, és itten hatalma (É 255)

kötozze mind akik segittségül hiják ate nevedet. mondá pedig az ur (É 255)

a mit akarok tselekednem. talám ate szemed álnok, hogy im én (É 257)

mondá. most botsátod el uram ate szolgadot, ate igéd szerént békeségben (É 258)

botsátod el uram ate szolgadot, ate igéd szerént békeségben. mert látták (É 258)

mert látták az én szemeim ate udvezitödet: kit szerzettel minden népek (É 258)

meg világositására. és ditsöségül a te népednek Izraelnek (É 258)

és Mátyást, és imádkozván mondának, Te uram, ki mindeneknek sziveket tudod (É 259)

haladunk, azért is mondgya aproféta. ate parantsolatidnak után futottam, amidön szivemet (É 266)

most mi urunk Istenunk aki ate népedet ki hoztad Egyiptus földéböl (É 268)

vétkeztünk, hamiságot tselekedtünk, uram minden te igasságod ellen. fordullyon el kérlek (É 268)

igasságod ellen. fordullyon el kérlek ate haragod, és ate busulásod, ate (É 268)

el kérlek ate haragod, és ate busulásod, ate városodrol Jérusalemröl. és (É 268)

ate haragod, és ate busulásod, ate városodrol Jérusalemröl. és ate szent (É 268)

busulásod, ate városodrol Jérusalemröl. és ate szent hegyedröl; mert a mi (É 268)

az Atyáink hamiságiért, jerusálem, és ate néped, gyalazatra vannak mindeneknél, mi (É 268)

azért halgasd meg mi Istenünk. ate szolgád imádságát. és az ö (É 268)

ö könyörgésit, és mutasd meg ate ortzádot ate szent helyeden. mely (É 268)

és mutasd meg ate ortzádot ate szent helyeden. mely el pusztult (É 268)

magadért. hajtsd le én Istenem ate füleidet. és halgass meg. nyisd (É 268)

és halgass meg. nyisd fel ate szemeidet, és lassad a mi (É 268)

várost, a melyre segittségül hivatatot ate neved, mert nem a mi (É 268)

meg igazulásinkban vettyük a könyörgéseket, ate ortzád eleibe, hanem ate sok (É 268)

könyörgéseket, ate ortzád eleibe, hanem ate sok irgalmaságidban. halgass meg uram (É 268)

meg, ne késsél én Istenem te magadért. mert ate neved segittségül (É 268)

én Istenem te magadért. mert ate neved segittségül hivatatott a városra (É 268)

segittségül hivatatott a városra. és ate népedre (É 268)

ati bünötökben, mondának azért néki, Te kivagy?, mondá nékik Jésus, A (É 270)

allittsad azt magad felöl, hogy te azok közül valo légy, akikel (É 272)

is kezedben, ki felelé, éll ate urad Istened. hogy nints kenyerem (É 274)

uram, mindenhato király, mert mindenek ate birodalmodban vannak helyheztetve. és nints (É 280)

vannak helyheztetve. és nints aki ate akaratod ellen álhasson., ha el (É 280)

el tekélletted meg szabaditani Izraelt, te teremtetted az eget, és a (É 280)

uram királyom. Abrahám Istene. könyörüly ate népeden. mert el akarnak minket (É 280)

el törölni, ne utáld meg ate részedet. melyet Egyiptusbol váltottál meg (É 280)

meg könyörgésemet, és légy kegyelmes ate sorsodnak. és kötelednek, és fordisd (É 280)

siralmunkat, hogy élvén ditserjük uram ate nevedet. és atéged ditsérök száját (É 280)

uram mindenhato király, mondá, mindenek ate birodalmodban vannak helyheztetve, és nints (É 280)

vannak helyheztetve, és nints aki ate akaratod ellen (É 280)

a jobbodra, és egyik abalodra, ate országodban. felelvén pedig Jésus mondá (É 282)

eszedben hogy el vetted javaidot ate életedben. és lázár azon képen (É 288)

képen gonoszit, most pedig evigasztaltatik. te pedig gyöttröttetel. és mind ezek (É 288)

eszedben. hogy el vetted javaidot ate életedben. és lázár azon képpen (É 291)

és mondani néki, hozz nékem ate vadászatodbol, és tsinály étkeket. hogy (É 300)

pedig felelé, hallom, ki vagy te fiam, és mondá Jákób, én (É 300)

és mondá Jákób, én vagyok ate elsö szülötted Ésau, ugy tselekedtem (É 300)

vadászatombol, hogy meg áldgyon engem ate lelked, és mondá ismet Isáak (É 300)

fiam, és probályam meg ha te vagyé az en fiam Esau (É 300)

meg áldván azért ötet mondá, te vagyé az én fiam Esau (É 300)

hozd elö ugy mond nékem. ate vadászatodbol valo étkeidet, édes fiam (É 300)

téged a nemzettségek, urok légy ate atyád fiainak, és meg halyollyanak (É 301)

és meg halyollyanak elötted. a te anyád fiai. aki téged meg (É 301)

vadászattyábol, hogy áldgyon meg engem ate lelked, és mondá neki Isaák (É 301)

neki Isaák, de ki vagy te, felelé. én vagyok ate elsö (É 301)

vagy te, felelé. én vagyok ate elsö szülöt fiad Ésau, el (É 301)

és ettem mindenekben minek elötte te jönél, és meg áldottam. ötet (É 301)

már nem vagyok méltó hogy te fiadnak hivatassam. tégy engem mint (É 303)

hivatassam. tégy engem mint egyet ate béresid közül, és fel kelvén (É 303)

már nem vagyok méltó hogy te fiadnak hivatassam, mondá pedig az (É 303)

volna., de minek utánna ez ate fiad, ki az ö örökségét (É 304)

ö pedig mondá néki, fiam te mindenkor velem vagy, és mindenem (É 304)

kell vala, mert ez a te ötséd, meg holt vala, és (É 304)

azzal. akár hová tégy, tsak ate házadnak kapuján kivül ne légyek (É 306)

már nem vagyok méltó hogy te fiadnak hivatassam. az az, meg (É 306)

kafarnaumban lettek, tselekedd itt is ate házadban. mondá pedig, bizony mondom (É 317)

közül kiált vala Eliséusra mondván, ate szolgád az én férjem. meg (É 320)

én férjem. meg holt, és te tudod hogy ate szolgád az (É 320)

holt, és te tudod hogy ate szolgád az urat félte, és (É 320)

ama pedig felelé. nintsen nékem te szolgálodnak semmi az én házamban (É 320)

az ajtodot, mikor benn lész te, és a fiaid, és tölts (É 320)

olajat. és fizesd meg adoságodot, te pedig, és a fiaid, éllyetek (É 321)

életü lehess a földön, melyet ate urad Istened ád tenéked. ne (É 326)

ellen hamis tanuságot, ne kiványad ate felebaratod házát, se ne kivánnyad (É 326)

távul állának, mondván Mojsesnek, szoly te nékünk. és meg halgattyuk. ne (É 327)

sokakbol., kiáltván. és mondván, hogy te vagy az Isten Fia, és (É 335)

és gyüjsd egybe a népet, te, és Aaron a bátyád, és (É 337)

a samariai aszszony., mit kérsz, te sido lévén. én töllem innod (É 339)

néked mondgya, adgy innom, talám te kértél volna tölle, és élö (É 339)

élö vized, vallyon nagyob vagyé te az atyánknál jákobnál; a ki (É 339)

és aki most vagyon. nem te férjed, azt igazán mondád, mondá (É 339)

uram látom hogy proféta vagy te. a mi atyáink ehegyen imádkoztak (É 339)

az Aszszonynak. hogy már nem ate beszédedért hiszünk. mert mi magunk (É 340)

minket nem lát, és mi ate kivánságodban vagyunk, azokáért engedgy nékünk (É 346)

tudsz, minek elötte meg légyenek, te tudod hogy hamis bizonyságot szollottak (É 347)

viszá aggot. most jöttek elé ate büneid. melyeket ez elöt tselekedtél (É 348)

és a kivánság el forditotta ate szivedet, igy tselekesztek vala az (É 348)

mondá pedig Daniel igazán hazudtál te is a fejedre. mert it (É 348)

nékünk. hogy effélét meg kövezük, te azért mit mondasz, ezt pedig (É 351)

én fiamot oldalom mellöl, én te szolgálod aluván, és ölébe helyhezteté (É 360)

azt feleli nem hanem a te fiad holt meg, az enyim (É 361)

pedig atanitvanyi hogy irva vagyon, ate hazadhoz valo buzgoságom meg emésztet (É 363)

hat esztendeig épittetett etemplom, és te harmad napra fel állatod azt (É 363)

és áldozván aldozatokot, mondották, ezek ate Istenid. Izrael. ki téged ki (É 366)

meg Ábrahamrol, Isáakrol. és Izraelröl. ate szolgaidrol: kiknek meg esküdtél tennen (É 366)

az én népem vétkezet, hanem ate néped vétkezet (É 366)

közöttök, mondának azért ismég avaknak, te mit mondasz a felöl, aki (É 375)

átkozák azért ötet., és mondák, te légy annak tanitványa, mi pedig (É 375)

neki, mindenestöl bünökben születtél, és te tanitaszé minket, és kiveték ötet (É 376)

volna ötet, mondá néki, hiszé te az Isten Fiában, felel az (É 376)

és mondgyad neki, jól vagyé te, a férjed, és a fiad (É 380)

él az ur, és él ate lelked, el nem botsátlak téged (É 380)

és mondá néki. imé él ate fiad, és mondá az aszszony (É 387)

meg, hogy Isten embere vagy te. és az ur igéje. igaz (É 387)

és az ur igéje. igaz ate szádban (É 387)

mondá neki Jésus. fel támad ate bátyád, mondá neki Márta, tudom (É 390)

uram én el hittem hogy te vagy akristus. az élö Isten (É 390)

azt, hogy meg hidgyék hogy te küldöttél engemet. ezeket midön mondotta (É 391)

mondák azért néki a farisaeusok, Te, te magad felöl tész bizonyságot (É 395)

azért néki a farisaeusok, Te, te magad felöl tész bizonyságot, ate (É 395)

te magad felöl tész bizonyságot, ate bizonyságod nem igaz, felelé Jésus (É 395)

mondának azért néki, hol vagyon ate Atyád, felelé Jesus, sem engem (É 395)

mondjuké mí. hogy samaritanus vagy te, és ördögöd vagyon., felelé Jesus (É 401)

holt, és a proféták. és te azt mondod, ha ki az (É 401)

meg nem kostollya örökké, vallyon te nagyob vagyé, a mi Atyánknál (É 401)

képen meg ölünk téged, és ate házadot, látá azért akirály hogy (É 409)

A te igasságodnak elég tételére forditván a (É 414)

a vak eleibe. hanem féllyed ate uradot Istenedet. mert én vagyok (É 415)

én az ur, ne gyülöllyed ate atyád fiadot szivedben hanem nyilván (É 415)

meddig tartod lelkünket függöben, ha te vagy akristus, mond meg nékünk (É 416)

a káromlásért, és hogy holot te ember vagy. Istenné teszed magadot (É 417)

adgy kézbe minket mind örökké ate nevedért, és bonsd fel szovettségedet (É 420)

vegyed irgalmaságodot tölünk, Ábrahamért a te szerelmesedért, és Isákért a te (É 420)

te szerelmesedért, és Isákért a te szolgádért, és Izraelért. ate szentedért (É 420)

a te szolgádért, és Izraelért. ate szentedért, kiknek szolottál meg igérvén (É 420)

te elötted, hogy meg találhatnok, ate irgalmaságodot, hanem töredelmes lélekkel és (É 421)

éppen égö áldozatban. ugy légyen ate szined elött ma, ami áldozatunk (É 421)

és félünk téged, és keressük ate ortzádot, ne szegyenits meg minket (É 421)

meg minket, hanem tselekedgyél velünk ate kegyeséged szerént. és ate irgalmaságodnak (É 421)

velünk ate kegyeséged szerént. és ate irgalmaságodnak sokasága szerént. és ments (É 421)

és ments ki minket, a te tsuda tételid szerént és adgy (É 421)

tételid szerént és adgy ditsöséget ate nevednek uram. és szegyenüllyenek meg (É 421)

meg minnyájan, akik gonoszt mutatnak ate szolgaidnak, szegyenüllyenek meg ate minden (É 421)

mutatnak ate szolgaidnak, szegyenüllyenek meg ate minden hatoságod által, és azö (É 421)

meg, és tudgyák meg hogy te vagy egyedül az ur Isten (É 421)

mondá pedig az aszszony állatnak, ate hited meg szabaditod téged. meny (É 423)

uram. és meg szabadulok, mert te vagy az én ditséretem. imé (É 427)

az ember napját nem kivántam, te tudod, a mi ki jöt (É 427)

ki jöt ajakimbol. igaz volt ate szined elött, ne légy te (É 427)

ate szined elött, ne légy te nékem félelmemre. én reménségem vagy (É 427)

ö érettek, és el forditanám ate haragodot rollok, az okáért azö (É 432)

rejtettek el az én lábaimnak, te pedig uram tudod., minden ellenem (É 432)

töröltessék. le omollyanak szined elöt ate haragodnak idején gonoszul bánnyál vélek (É 432)

ne fély sion leánya. imé ate királyod, jö, ülvén a szamárnak (É 434)

környül vétettünk nyomoruságokal., adgyad hogy ate egy Fiad szenvedésinek érdeme által (É 441)

Tepedig uram mondottad nékem. és meg (É 447)

ö neve nelégyen többé emlékezetben te pedíg seregek ura, aki igazán (É 447)

oh’Istenünk. meg engedéd hogy ate Fiad a keresztnek kinyát szenvedgye (É 449)

és mondá néki, péter, uram te mosodé meg nékem a lábaimot (É 456)

néki, a mit én tselekeszem. te most azt nem tudod, meg (É 456)

én vagyoké Rabbi, mondá néki, te mondád, ök pedig vatsorálván, vevé (É 463)

én akarom. hanem a mint te, és mene atanitványihoz, és aluva (É 464)

ha azt meg iszom, légyen ate akaratod, és el jöve ismég (É 464)

hogy meg mondgyad nékünk. ha te vagy a kristus az Istennek (É 466)

Istennek Fia? mondá néki Jesus. te mondád, mind azáltal mondom néktek (É 466)

hozája járula egy szolgáló mondván, te is a Galilaeai jesusal valál (É 466)

pedig mondák. mi gondunk véle, te lássad, és el vetvén a (É 466)

kérdé ötet a tisztarto, mondván. te vagyé a sidok királlya. mondá (É 466)

sidok királlya. mondá néki Jesus te mondod; és midön vádoltatnék a (É 466)

által, valamint szent josefet adád ate egyetlen egy Fiad mellé. hogy (É 484)

Akáznak. mondván. kérj jelt magadnak ate uradtol Istenedtöl, apokol mélységében, vagy (É 489)

ur te veled, áldot vagy te az aszszony állatok közöt. ki (É 491)

Fiának hivattatik. és imé Ersébet, ate rokonod ö is Fiat fogadot (É 492)

az ur szolgáloja., légyen nékem ate igéd szerént (É 492)

agyözedelem által, a melyet a te egyetlen egy Fiad vett. ahalálon (É 499)

kinek kléofás neve, mondá néki, te vagyé egyedül jövény jérusalemben., és (É 504)

irva vagyon. Én Fiam vagy te, én ma szültelek tégedet (É 509)

közül, nem méré ötet kérdeni, te ki vagy, tudván hogy az (É 519)

anyi féle nemzetet meg egyesitettél. ate nevednek vallásában, adgyad hogy a (É 521)

volna. mondá néki, uram ha te vitted el ötet. mond meg (É 524)

aki avilágot esetiböl fel emelted ate Fiadnak meg alázása által,. tölds (É 540)

a fejedelmek az Istennek szolgai ate jódra, ha pedig gonoszt tselekeszel (É 547)

oh’ Istenünk te tselekeszed azt, hogy hiveidnek egy (É 551)

mik igaságosok, azokot kövessük, és ate gond viselésed alá adgyuk magunkot (É 556)

mindenhato Istenünk, hogy nyomoruságinkban, a te joságodban vetvén bizodalmunkot. meg oltalmaztassunk (É 561)

bizodalmunkot. meg oltalmaztassunk minden nyomoruságoktol. ate gond viselésed által, ami urunk (É 561)

Istenünk, erös hittel, hogy a te egy Fiad, a mi meg (É 566)

mondá, ember meg botsátatnak néked ate büneid. és kezdének gondolkodni az (É 596)

sokakbol. kiáltván, és mondván, hogy te vagy az Isten Fia, és (É 601)

szemében, a gerendát, pedig mely ate szemedben vagyon, nem vészed eszedbe (É 615)

vesd ki elöször a gerendát ate szemedböl; és akkor lássad hogy (É 615)

munkálkodván, semit nem fogtunk, de ate igédre, meg eresztem ahálot, és (É 637)

ki bennünket bé töltesz örömel, ate Apostolidnak szent. Jakab. és szent (É 656)

az Atyát is, miképen mondod te, mutasd meg nékünk az Atyát (É 658)

ejeleket nem tselekedheti, a melyeket te tselekeszel. hanem ha az Isten (É 663)

felelé Jésus és mondá néki, te mester vagy Izraelben. és nem (É 663)

mondá nékem, én szolgám vagy te. Izrael, mert benned ditsekedem., és (É 669)

mondának néki, lám senki nintsen, ate rokonságodban a ki enével neveztessék (É 672)

aproféták közül, felelvén simon péter, te vagy a kristus az élö (É 678)

én is mondom néked hogy te péter vagy, és e köszálon (É 678)

erre afundamentumára az Apostoloknak, melynek te vagy a közepe, épittem Anyaszent (É 680)

meg nékem az ortzádot, zengjen ate szozatod afüleimben mert ate szozatod (É 683)

zengjen ate szozatod afüleimben mert ate szozatod édes, és az ortzád (É 683)

mutasd meg nékem ortzádot, zengjen ate szozatod füleimben, mert ate szozatod (É 685)

zengjen ate szozatod füleimben, mert ate szozatod édes, és az ortzád (É 685)

mondaná néki, ideje immár hogy ate ortzád. fedezetlen légyen, és el (É 685)

és atörvénynek árnyékit, és hogy ate szozatod, az egész világra ki (É 685)

hassék. az Évangyélium predikálásával, mivel ate szozatod olyan édes, hogy a (É 685)

és engedelmeségel. fogják halgatni, és ate ortzád ollyan ékes, hogy boldogok (É 685)

kiáltá. és mondá. áldot vagy te az aszszony állatok közöt, és (É 686)

aszszony állatok közöt, és áldot ate méhednek gyümöltse, és honnét vagyon (É 686)

hozám jöjjön, mert imé ahogy ate köszöntésed szava lön az én (É 686)

nálad nélkül maradnunk, mindenkor a te akaratod szerént élhessünk. ami urunk (É 706)

az után mondá a másiknak, te pedig menyivel tartozol., ki mondá (É 710)

buzával. mondá neki, vedd elé ate leveledet és irj nyoltzvant, és (É 710)

volna teis, és föképen ezen ate napodon, mellyek a te békeségedre (É 718)

ezen ate napodon, mellyek a te békeségedre vannak, most pedig el (É 718)

most pedig el rejtve vannak ate szemeid (É 718)

napok, és környül vesznek téged, ate ellenségid árokkal, és kornyül fognak (É 719)

azért hogy meg nem üsmérted ate látogatásod idejit, és bé menvén (É 719)

egy sóltárbol, meg nem engeded ate szentedet. arothadást látni (É 730)

olvasod, amaz felelvén mondá, szeresed ate uradot Istenedet, tellyes szivedböl, és (É 736)

hanem ugy mint egyben. és ate magodnak. ki akristus., ezt mondom (É 741)

kely fel, meny el, mert ate hited, meg szabaditot téged (É 745)

Térj meg Izrael ate uradhoz Istenedhez, mert el estél (É 754)

uradhoz Istenedhez, mert el estél ate hamiságodban. vigyetek igéket magatokal. és (É 754)

fát, én általam találtatot meg. ate gyümöltsöd, kitsoda bölts, és érti (É 755)

mondá pedig az aszszony állatnak, ate hited meg szabaditot téged. meny (É 757)

nem tartod ötet, engedgyed, hogy ate segittséged meg oltalmaza szüntelen mind (É 767)

lelkével. meg gondolván magadot, hogy te se kisértettessél meg, egy más (É 775)

atörvényben, mondá néki Jesus., szeresed ate uradot Istenedet. tellyes szivedböl, és (É 792)

mig az ellenségidet sámollyá tészem ate lábaidnak, ha azért David ötet (É 792)

üdvezitö felelé néki, hogy szeresed ate uradot Istenedet, tellyes szivedböl, ezen (É 792)

mondá. ember meg botsátatnak néked ate büneid. és kezdének gondolkodni az (É 798)

még elöre néki az ur, ate büneid meg botsátattak (É 799)

mondá néki Jesus, meny el, ate fiad él. hitt az ember (É 811)

a melyben mondotta néki Jesus, ate fiad él, és hitt ö (É 811)

és hogy ajó tselekedeteket mivelvén, ate nevednek szentellye magát, ami urunk (É 813)

Oh’ Istenünk te vagy a mi erönk és (É 818)

anyaszent egyházadnak áitatos könyörgésit, mivel te adod beléje azt az áitatoságot (É 818)

abünnek köteliben ejtvén minket, a te jóságodbol; attol. meg szabaditassunk. ami (É 823)

látván ötet, mondá, bizzál leányom, ate hited meg gyógyitot teged, és (É 826)

jobban élhessünk az orvoságokal. mellyeket ate jóvoltod enged nékünk. a mi (É 829)

szentnek esedezése által, meg láthasuk ate Fiadot ami urunk Jesus kristust (É 836)

Fiadot ami urunk Jesus kristust ate jóbb kezed felöl ülni, kerünk (É 836)

volna, mondá néki, uram ha te vitted el ötet, mond meg (É 838)

az én két fiam. egyik ate jobbodra, és egyik ate balodra (É 842)

egyik ate jobbodra, és egyik ate balodra, ate országodban, felelvén pedig (É 842)

jobbodra, és egyik ate balodra, ate országodban, felelvén pedig Jesus mondá (É 842)

ez orára. Atyám Ditsöisd meg ate nevedet. szozat jöve azért az (É 852)

mind örökké, és mint mondod te, szükség fel magasztaltatni az ember (É 852)

nem tetzhetvén néked tselekedetinknek érdemiért. ate Fiad a mi urunknak Annya (É 854)

a mái napon. amelyen illyük ate Apostolodnak. aBoldog Bertalanak innepét. ad (É 860)

ate maradékodban. és Dávidnak, ate székedben (É 871)

ate maradékodban. és Dávidnak, ate székedben helyheztetem ate ágyékodnak gyümöltsét (É 871)

és Dávidnak, ate székedben helyheztetem ate ágyékodnak gyümöltsét (É 871)

Oh’ Istenünk, aki ate boldog Apostolid által, hittál minket (É 883)

ahalál agyözedelemtöl, hol vagyon halál ate gyözedelmed, hol vagyon halál ate (É 895)

ate gyözedelmed, hol vagyon halál ate ösztönöd, ahalál ösztöne pedig abün (É 895)

mondani, oh’ halál hol vagyon. ate gyözedelmed, oh’ halál hol vagyon (É 896)

gyözedelmed, oh’ halál hol vagyon ate ösztönöd (É 896)

élhetünk. enged meg jóságodbol., hogy ate bóldog fö papodnak mártonnak esedezésiért (É 899)

akik bé mennek, lássák avilágoságot, ate testednek gyerttyája ate szemed, ha (É 901)

lássák avilágoságot, ate testednek gyerttyája ate szemed, ha ate szemed egy (É 901)

testednek gyerttyája ate szemed, ha ate szemed egy ügyü lészen, az (É 901)

leszen, ha pedíg álnok lészen, ate tested is setétes lészen, meg (É 901)

setettség ne legyen,. ha azért ate egész tested világos, lészen, nem (É 901)

hogy az ugy vagyon. mivel te magad is azt észre vetted (MN 18)

el akarszé menni kermvel., a te hazádnak ellenségivel, és fernand társával (MN 23)

még pedig férfiu köntösben. mitsoda ate szándékod, gondolodé azt mitsoda veszedelemre (MN 23)

ate ábrázatodbol. meg üsmérhetem. hogy néked (MN 26)

ne hagya. lunleit, mert én ate kérésedre ugy botsátom el hogy (MN 30)

kezdélek szeretni mint fiamot, a te szép tselekedetidért. bátorságodért. és szemérmeteségedért (MN 31)

azon által. eröt vévén magán., ate hozám valo jó akaratod mondá (MN 31)

magam el titkolását. a melyet ate jó erkölcsöd rosznak találhatná. akoron (MN 32)

vagyok, a mitsoda modot gondoltam ate dom fernándal valo meg szabadulásodra (MN 35)

betsületem. és boldogságom. mindent a te okoságodra, és jó erkölcsödre hagyok (MN 35)

lunlei felöl. ate beszédedböl azt látom mondá néki (MN 38)

hogy senki meg ne halya, ate lunleihez valo baráttságod lészen dija (MN 38)

volna, de azt tudom hogy te el nem árulod az ö (MN 38)

egy montros nevü embertöl. hogy te ötet el felejtetted. és hogy (MN 39)

lenni hozája, és ha szinte ate jó erkölcsöd meg nem engedi (MN 41)

mutattál hozám, nem változotté meg, ate dicsöségedet anyira szeretem hogy el (MN 43)

az orát a melyben a te egésséged anyira valo erött adhasson (MN 43)

tarthatok, és tsak egyedül. a te halálodon veszthetném el az okoságot (MN 43)

hogy szeretetednek meg felellyek. a te gondviselésidért, és tiszteletidért. hozád betsülettel (MN 44)

és amenyek meg hatván szivedet. te lészesz még. leg buzgóbb oltalmazoja (MN 45)

probálni, és mondá néki, ha te hozám hüségel akarsz lenni és (MN 50)

ahalálamot akarod meg gátolni. és te magad vezetz engemet arra. minden (MN 54)

veszedelmétöl, kedves rákimám. felelé néki. ate halálod el végezné az én (MN 54)

állapotban tetted a sultánnét a te hamis jövendölésidel, kerüld el tsalárd (MN 59)

gyogyisd meg elméjit. a melyet ate hazugságid meg vesztették. mert más (MN 59)

ijedet volna. török Császár. a te fenyegetésid engem meg nem rettentnek (MN 59)

igazságokot a melyeket ki nyilatkoztattam. ate sultannédnak, emind fel vagyon irva (MN 59)

fosztani attol a szerencsétöl. hogy ate szemeidnek világosága világosittsa ötet. oh (MN 65)

gondold el magadban mint haldoklik ate rabod keserüségében. tölled valo távul (MN 65)

nékik a hozám valo szeretetedet; te pedig zinim. reád bizom a (MN 77)

nyilatkoztassék a mi gyalázatunk. a te meg átalkodot haragodal., tsendesedgyél meg (MN 84)

hozád. a melyet érdemel a te nemesi magad viselésed (MN 86)

jól tudom minden szerencsétlenségidet. a te méltó férjed mindeneket meg vallot (MN 86)

viselésin. aki nem vigyázván a te meg atalkodot haragodra, mind hozád (MN 86)

elégedet, hogy magát meg oltalmaza ate igasságtalan haragodtol (MN 86)

reménlem, hogy hozád kötelezvén öket. ate kegyelmeségedet meg hálállyák érdemekel (MN 89)

még azt meg hoszabitanám. a te rajtunk valo szánakodásod meg mentette (MN 90)

néki. kely fel, mert a te sorsod engemet inkáb illet, és (MN 90)

kedves fejdelem aszonyom. tsak egyedül te gerjesztesz vala az elött, illyen (MN 91)

még iffiu vagy, és a te szivedben meg maradot aza szerelem (MN 91)

ki fejtem az enyimeket, mint te. a tiéidet. és igen tartok (MN 91)

elötted mondá néki. hogy a te beszedid meg hatották szivemet, és (MN 94)

boldogá és szerenesésé tehesse. hát te mondá thiboltnak. a kinek bövségel (MN 95)

látod szerencsétlen feleségedet. ez a te leányod futván az attyához. a (MN 95)

elöre el látom hogy a te szépséged meg ment engemet a (MN 97)

nem kötötted volna magadot. a te néped semmit sem tudna felöllem (MN 99)

hatalmas társadnak kezeiközül, és ha ate szereteted fogé tegedet segiteni. leheté (MN 101)

tisztei tudatlanságok miat, hogy ha te ö érette fogsz hartzolni. bizonos (MN 101)

tanácsom arra reá állot. hogy te légy feje hadamnak. az én (MN 102)

fog néked engedelmeskedni. ha a te vitézséged meg egyezik. az ö (MN 102)

pálmériai sultannak Hogy ha tsak. ate nemesi jó erkölcsöd ellen kelletet (MN 105)

el szaladásomnak okát, gondolván hogy te azt még inkáb siettetted volna (MN 105)

sem meg gátoltad volna, de ate szereteted. és a te vallásod (MN 105)

de ate szereteted. és a te vallásod. igen nagy akadályok lévén (MN 105)

néked a melyek szükségesek a te jó erkölcseidhez (MN 105)

hiteti philep királyal. hogy a te hozája valo hüséged hasonlo az (MN 108)

is szeretik egy mást. a te nemesi elméd. meg nem engedné (MN 108)

akár meg gyözetet. de a te veszedelmed bizonyos., ezt mind tsendeseb (MN 110)

és minden. szerelmes gondolati, a te társadot., és aki az erövel (MN 114)

szüntelen a szemedre hannya hogy te vagy oka. szerencsétlen életének (MN 114)

szeretetem holtig valo lesz. a te társadhoz. ezek uram az én (MN 114)

idövel, inkáb meg sértené a te betsületedet mint sem az enyimet (MN 114)

attol. hogy mi követheti házaságát., ate titkod meg vallására valo nézve (MN 114)

iffiu vagy, magadot nem üsmérheted, te azt szeretetnek gondoltad lenni, a (MN 114)

az elsöt merem kivánni a te szeretetednek. egy szoval. uram mivel (MN 121)

az én várásomban. és a te várásodot., siettségel el megyek bé (MN 121)

Aszonyom, felelé Elvir. ate hozám valo szeretetednek jelei, én (MN 123)

már nem a tiéd, a te életednek árráért, hitét másnak adta (MN 125)

vesztem. tsak meg tarthassam ditsöségemet, te engemet gyalász. el vesztesz, más (MN 131)

pillantásig láthassalak. és panaszolkodhasam szerencsétlenségemen. te pedig engemet gyülölségel tekintesz. és (MN 131)

más félelmimet el üzi. a te nagy keserüséged. én nekem nehezeb (MN 132)

nekem nehezeb pirongatásidnál, mert a te keserüséged eszemben juttattya. hogy mitsoda (MN 132)

hogy mitsoda jót vesztettem. el. ate pirongatásodot pedig nem érdemlem. de (MN 132)

adcz beszédemnek. mivel szeretz. es ate nagy haragodban is. bizonyos vagyok (MN 132)

hogy mitsoda engedelmeségel kel a te akaratodnak engedelmeskednem igen is aszonyom (MN 132)

magamot fel aldozam. azért. hogy ate életedet fel ne áldozák. az (MN 133)

ezt az igazságot. lehetetlen hogy te ne tudgyad (MN 133)

azt végben vinnem, söt még ate tiszteletedet sem érdemleném meg, ha (MN 133)

magat jó rendbe tehesse. a te sok joszágodot. szintén anyira kivánta (MN 136)

szintén anyira kivánta ö. valamint ate szepségedet. és az indiai vicé (MN 136)

hogy aszonyom. mondá eleonora tsudálkozva, te ötet nem szereted. ö tégedet (MN 139)

keresem hogy mi vagyon szivedben, te se visgállyad az enyimet, sokal (MN 143)

kel egyedül boszut állanom. tsak te egyedül gyalász engemet. és tsak (MN 144)

gyalász engemet. és tsak egyedül. te tettél abban az állapotban a (MN 144)

a mely engemet illet, már te tsak ötet fogod tekinteni. és (MN 144)

vettem a levelet. elsöben a te parancsolatodtol vártam. de még azt (MN 146)

a vicé királyon kivül. a te állapotodon, ezek szabadok, és nagy (MN 146)

lévén. a szivem szánakodo, a te szerentsétlenségedben én részt veszek, de (MN 146)

is tészen engemet a koporsoban., te egészen enyim nem lehetz. és (MN 149)

azt magam meg láthassam. a te segittsegedhez folyamodom. hogy engemet abeliza (MN 153)

ad ide nekem, de titkon. te már hozá szoktál. az illyen (MN 156)

lévén álváréval. mondá néki. nevetve. ate társadnak olyan fejdelmi ábrázattya vagyon (MN 157)

házban vivén. mondá néki. Zelim, ate hozam valo jó szolgálatodért. egesz (MN 159)

szolgálatodért. egesz hitellel vagyok hozád, ate szerencséd bizonyos. hogy ha engedelmeségel (MN 159)

ölelvén mondá. kedves thamárom., a te fejdelem aszonyod holnap. kivant örömében (MN 160)

azért en gyanakodom azon. hogy te annak az embernek képibe vagy (MN 161)

azon fekete ábrázat alat nem te vagy dom sebastien. valamint arrol (MN 161)

tsak azért hozta volna evilagra ate ellenségednek uj rabját. hogy meg (MN 162)

királyné mondá néki, belizának. mindenkor tekészitted a csokoládét, mind azok akik (MN 163)

halni. tudván azt hogy nem ate parancsolatodbol let volna halálom, azért (MN 164)

életemet, hogy abbol egyedül tsak te parancsoly. nem áldozhatom fel életemet (MN 164)

hogy soha meg sem emlékezem. ate eltávozásodrol. a mi ezeket a (MN 165)

a népit szánnya, ha tudná ate szegénységedet tégedet meg segitene. anyival (MN 175)

hogy sokal fellyeb valo a te szépséged annál. a mit ennekem (MN 176)

A te parancsolatidhoz felelé kork. mindenkor nagy (MN 176)

volna meg neked, hogy ha te fellyeb valo rendü emberekhez járhatnál (MN 178)

azokal, és oly igen vigyazván ate ditsöségedre, valamint a magaméra. és (MN 186)

haragos szemekel tekintvén reája. Etelgiva te szerettz., de nem Etelredet. erre (MN 189)

akarattyát. mondá néki. felséges király ate jóvoltod meg hatotta szivemet, én (MN 190)

Ételgiva, végtire ate jó erkölcsöd gyözedelmet vett, mind (MN 192)

nem méltatlan a szeretettre. igy ate szerencsédet bizonyosá teszem. és magamnak (MN 192)

szivem titkát. mint egy jutalomul ate jó erkölcsodnek, ad meg mostanában (MN 193)

Etelgivám, mely szerencsés vagyok én, te engemet szeretz., és olyan állapotban (MN 194)

ha én gondolkodom atiédröl. mivel ate dicsöséged. olyan drága nekem. valamint (MN 194)

ditséri szeretetedet. holnap gyalázni fogja. ate néped tudgya. hogy engedelmeskedni kell (MN 195)

el végezé szavait mondá aszonyom., ate szived mindenkor olyan nemesi szivnek (MN 195)

szeretetem azt kivánnya hogy birjalak, ate okosságod azt nékem tilttya, mint (MN 196)

néked. hogy az udvariam közül, te vagy az elsö, a kinek (MN 197)

És talám ate segittséged nélkül is meg értethetem (MN 199)

hatalmomban volna mindennek az akarattyát ate reszedre hajtanám. de aszonyom én (MN 203)

a mennyek adgyák. hogy soha ate jóerkölcsöd meg ne változék. nem (MN 203)

abban bizonyos légy aszonyom. hogy ate szerencséden annyi örömem lészen. valamitsodás (MN 203)

egy orával is; ate nagy szépséged, eszed, és okosságod (MN 204)

mely szükségesek nékem mostanában a te tanácsid. abban bizonyos lehetz aszszonyom (MN 206)

vigasztalást vehetnék a mostani állapotomban, ate hozám valo jo akaratod, és (MN 208)

részem nincsen beszédimben. tsak egyedül ate ditsöségedet. és nyugadalmadot tekintem, ki (MN 215)

szeretet, ö tsak tenéked élt. te ötet el hagytad. meg is (MN 215)

ha egészen neked adom magamot. te is lész helyette a tzéllya (MN 216)

szeretvén mind azokot., a kiket te szeretz. ollyan baráttságát mutattya hozám (MN 219)

A te irántam valo magad meg türköztetése (MN 219)

valo magad meg türköztetése. a te jó erkölcsü feleségednek hozám valo (MN 219)

A te jó akarod, a hajos kapitány (MN 239)

hajos kapitány, nagyon segitett szándékomban. ate joszágod pedig módót adván abban (MN 239)

neked azt meg engedni., hogy ate felidádot bézárják. a midön veszedelembe (MN 241)

volna magad viselésiben, vagy tselekedetidben. te a ki a másoknak. valo (KKU 248)

az egeket. és le szálottam ate könyörgésedre. hogy az üdveségednek uttyára (KKU 254)

melyet is oly buzgoságal kiván ate lelked. a keresztnek szeretöje ezeket (KKU 254)

jöjjön hozám. {…} A kristus. Nem ate érdemid tselekedték azt. hanem magam (KKU 254)

kérlek azért. hogy legyen nekem ate beszéded szerént., és tanits meg (KKU 255)

vagyon. abban találsz bizonyos oltalmat, ate ellenségid elött. abban is találod (KKU 256)

kel lenni. nem tsudalkozom én ate kérdéseden. mivel valának mások is (KKU 258)

formán parantsoltam nékik, mivel ha ate szemed együgyü, mind az egész (KKU 259)

mindenikét te éretted., azért hogy te is meg gondollyad kitsoda légyen (KKU 267)

A te lelkedet által hattya az éles (KKU 267)

@: A te lelkedet által hattya az éles (KKU 267)

azon által igen szeretném hallani ate szent Anyádnak keresztit, és nyomoruságit (KKU 269)

fiam emlékezél meg rolla, hogy te, ate javaidot el vetted ate (KKU 273)

emlékezél meg rolla, hogy te, ate javaidot el vetted ate életedben (KKU 273)

te, ate javaidot el vetted ate életedben., hasonlo képen lázár is (KKU 273)

nyavalyáit. mostan pedig e vigasztaltatik. te pedig gyöttretetel. {…} mely rettenetes az (KKU 273)

látom én azt leányom. hogy te tsak az anyádnak. ölelgetésit akarnád (KKU 276)

boldog uram az, a kit te oktatz, és akit törvényedre tanyitasz (KKU 278)

félhetz hát kitsiny hitü ember; ate fejednek haj szálai meg számláltattak (KKU 278)

pohárt pöröllyel verik, eszerént bánik ate menyei atyád az emberekel. gyengében (KKU 279)

mert meg váltottalak. tégedet, a te nevedröl neveztelek tégedet, enyim vagy (KKU 280)

nevedröl neveztelek tégedet, enyim vagy te, mikor avizen által menendesz. veled (KKU 280)

persel tégedet. mert én vagyok ate urad Istened, az Izrael szente (KKU 280)

urad Istened, az Izrael szente, ate üdvezitöd (KKU 280)

a bünösök eszerént tselekednek, de ate hiv szolgaid kik áitatoságban élnek (KKU 281)

kivánva kivánta az én lelkem ate igasságidot minden idöben. {…} a keresztnek (KKU 283)

ugy, mint azt. hogy a te beszédid bé tellyesedgyenek, mivel azt (KKU 284)

mit mondál. storophila. várhatzé valamit ate ötséidtöl, akik nemakarának tégedet ide (KKU 284)

tarto fájdalmat nem akarnál szenvedni, ate lelked üdveségéért, nem láttyuké azt (KKU 286)

magadhoz nem látodé, hogy ö ate támaszod, az Isten akezét nyujttya (KKU 287)

valoság. a melyet keresz, a te nemes voltodban. és familiádban. mivel (KKU 290)

leszek a leányok elött. akikröl te szóllasz. 2. {…} az anyaszent egy (KKU 292)

küldenek. maradgy békeségel nyomoruságodban, és ate szenvedésednek idejében. légy békeségel. amagad (KKU 313)

a szivedben legyenek szüntelen. uram ate akaratod legyen meg, és ne (KKU 313)

életednek leg szebb napjait, és ate uradnak Istenednek a semmire valo (KKU 317)

az Istenhez. mondván. uram Istenem. te táplálsz engemet iffiuságomtol fogvást. {…} mint (KKU 317)

szokásit., de miért mented magadot ate iffiuságodal., te idöseb vagy amás (KKU 318)

miért mented magadot ate iffiuságodal., te idöseb vagy amás kettönél. azt (KKU 318)

kiálta, kivánom uram hogy a te kegyelmed, mindenkor velem legyen., hogy (KKU 318)

aleg könnyebikét venni. A kristus ate tévelygésed igen nagy. mivel éppen (KKU 319)

Storophila. azért uram. mert te aki örökös igazság vagy., azt (KKU 320)

látom én azt storophila. hogy te azt nem tudod menyin voltanak (KKU 321)

kérlek nevellyed azokot, ha az ate akaratod. és légyen az a (KKU 321)

szent beszédinek. jób. 6. 10. ate akaratodnak végben menetelénél. énnekem soha (KKU 321)

de leányom miért nem vagy te is szent. és ollyan tekélletes (KKU 322)

szükség hogy többet mondgyak, mivel te tudod mitsoda gyalázattal. illetnek engemet (KKU 325)

akit az Isten el hagyot. {…} te pediglen ugy félsz a vétkesek (KKU 326)

botránkoztattad azokot, akik tégedet szerettek, ate szived kivánságit mindenben követted, ugy (KKU 326)

ki gonosz uton jár, {…} de te ne hajts avilág itéletire, hanem (KKU 327)

az ö mestere mellet marad. te pedig ellenkezöt tselekeszel., mivel jó (KKU 330)

tsak egyedül ajutalmat. és aditsöséget. te pediglen ollyanokra tekintesz., akik olyan (KKU 330)

felejtik a mit érettek tselekeszel. ate jó tselekedetidet. az égben irják (KKU 330)

tselekedetidet. az égben irják. és te azt akarod hogy eföldön (KKU 330)

hogy az áitatoságnak iskolájában még te igen keveset tanultál., hallottadé azt (KKU 331)

testnek szövétneke a szem, ha ate szemed tiszta. az egész tested (KKU 331)

elég azt meg visgálni, ha ate tselekedeted jóé. hanem azt kel (KKU 332)

1 {…} ezeket a szokot kell ate elmédben, és szivedben. bé nyomtatni (KKU 332)

ezeket gyakorta meg mondottam néked, te pedig ezekre semmit sem vigyáztál (KKU 333)

szolgálnak., és arra emlékezem hogy ate apostolod. arra int (KKU 333)

tudhatom én azt meg. és ate néped, hogy kegyelmet találtunk elötted (KKU 335)

most keszdesz okosá lenni. mivel ate üdveségedért szállottam le az égböl (KKU 335)

légyen is az élet, de ate kegyelmednek ereje által. érdemet okoz (KKU 336)

azt meg nem nyittá a te vérednek. és keresztednek érdeme. miképpen (KKU 336)

melyet velem tettél. és a te hiv szolgaidal, hogy ate országodra (KKU 336)

a te hiv szolgaidal, hogy ate országodra oly egyenes, és bizonyos (KKU 336)

maradnának hátra, hogy ha a te nagy példád nem bátoritaná (KKU 336)

Storophila. oh. édes jesusom., te vagy abékeséges türésnek., és az (KKU 336)

ugy hogy mindenkor tégedet, és ate szenvedésidet látván, az én szenvedésim (KKU 337)

érdemelyük a szenvedést. és igy ate jó kedvedböl valo szenvedésed nékünk (KKU 338)

hozád illik nekem segiteni, holot te a magad keresztét sem viselheted (KKU 340)

oh! Istenem uram. mely sulyos ate karod én rajtam. az én (KKU 342)

azt mondgya 2. {…} hogy a te szenvedésed igen rövid és könnyü (KKU 342)

érettem. látod tehát hogy a te szenvedésid kissebbek a ditsöségnél. a (KKU 342)

nehéz voltárol. tudodé azt hogy te kivagy? és hogy ki legyen (KKU 343)

haragszol., de kérlek ki vagy te, nem egyéb hanem árnyék. és (KKU 343)

önnön a joság, még is te akarod nékie meg mutatni, hogy (KKU 343)

idönek hoszas voltárol, tsak a te gyengeséged tselekeszi azt, mivel az (KKU 343)

nekem egész életem kereszt volt. te még is a nyugodalmat keresed (KKU 345)

erre felelé köny hullatásal. uram te látod gyengeségemet. nem is tudom (KKU 346)

nem nyitottam aszámot. mert azt te tselekedted. {…} nem zugolodot tehát dávid (KKU 347)

érdemes ilyen nagy kegyelemre. a te kezeidböl vettem a keresztet. holtig (KKU 348)

Fel ne emellyed magadot ate munkádban (KKU 352)

Fel ne emelyed magadot ate munkádban (KKU 352)

holot az el távoztat szeretetemtöl. ate valoságos boldogságodnak ellensége. mindenüt üldöz (KKU 353)

melyben minden nap meg probáltatunk. te tudod uram hogy mitsoda suhajtással (KKU 353)

én titkos vétkeimtöl. a melyeket te jól láthatod. és a melyeket (KKU 353)

az orvoságra mint magad. mivel te vagy a mi lelkünknek valoságos (KKU 354)

szinte régi is de hasznos. ate bal kezed ne tudgya hogy (KKU 354)

azt tészi, hogy nem tsak ate atyád fia, de még a (KKU 354)

magának, mert ugyan is ha te magad nem vagy magadé, hát (KKU 354)

reád a keresztet. és hogy ate vétkeid azt meg érdemlették, sokszor (KKU 357)

még azt mondgyák. ihon a te Istened, de mind addig is (KKU 361)

hogy a mellyek meg iratattak. ate tanulásodra iratattak, hogy a békeséges (KKU 362)

hogy részem legyen ez életben ate keresztedben. és ate szenvedésedben. hogy (KKU 363)

ez életben ate keresztedben. és ate szenvedésedben. hogy had számláltassam. a (KKU 363)

mit mondék nékie, tedd ahüvelyében ate szablyádot. avagy nem kellé meg (KKU 364)

velem a mint néked tettzik. ate akaratod legyen meg énbennem, és (KKU 365)

tessék nékem, ami meg egyez ate szent akaratodal (KKU 365)

nem lehet, mint a, hogy ate akaratodra hagya magát. ugy kel (KKU 365)

tsak abban helyheztették. hogy a te nevednek ditsöségéért, mindent szenvedgyenek, miért (KKU 366)

de ellenben az, a kit ate szereteted fel indit, kegyelmed erösit (KKU 366)

hogy éretted szenvedhesen. mivel a te akaratod végben menetelének, és a (KKU 366)

akaratod végben menetelének, és a te ditsöséged szeretetének. fel kel gerjedni (KKU 366)

által ne az enyim. hanem ate akaratod legyen meg. nem igaságosé (KKU 369)

bé tellyesedgyék. uram legyen meg ate akaratod, aki a keresztnek bövséges (KKU 369)

hárfa mellet énekelsz, és a te szivednek hurját meg nyomván, az (KKU 370)

a kinokot., te éretted, és ate szent nevedért szenvedhessem. látodé tehát (KKU 372)

jó reménségben. és erös bizodalomban, ate eröd nevekedni fog lassanként. anyira (KKU 372)

Isten elött ugy lészen kedves ate hárfádnak hangja (KKU 373)

nem olvastadé mit mond Dávid, ate veszöd, és ate páltzád meg (KKU 375)

mond Dávid, ate veszöd, és ate páltzád meg vigasztaltak engemet. mitsoda (KKU 375)

mindenkor jóság vagyon. és hogy ate ideig valo ostorozásod. ate irgalmaságodnak (KKU 376)

hogy ate ideig valo ostorozásod. ate irgalmaságodnak jele. valamint az irás (KKU 376)

és judának leányi vigadnak. a te itéletidért. oh! Istenem (KKU 376)

hogy szenvedgy testedben. ki vagy te? hogy az ellen ály,? szenvedgy (KKU 377)

olyan boszonto szokot mondok néked, te azt tsak neveted.? hogy ne (KKU 381)

ezt a nagy jó erkölcsöt. te pediglen leányom igyekezél atekelletességre, és (KKU 383)

köny hullatást ejtesz, mint ha te magad volnál abban anyomoruságban (KKU 383)

ne nékünk a ditsöséget, hanem ate nevednek (KKU 385)

kristusomnak keresztében ditsekedgyem.? édes üdvezitöm. te vagy az én ditsöségem. és (KKU 387)

tiéd ne akarnék lenni, holot ate szent kegyelmed által, már régtöl (KKU 388)

mind ezek meg halyanak tenéked, te magad is ezeknek, ezeket soha (KKU 392)

világ fel feszitetett néked, és te is avilágnak, és ha tsak (KKU 395)

kereszt fán. hol vagyon halál ate diadalmad, hol vagyon halál ate (KKU 397)

ate diadalmad, hol vagyon halál ate fulákod. 1 {…} hogy lehetne nékem (KKU 397)

nékem élni nálad nélkül, mivel te vagy az én életem, és (KKU 397)

együt akarok lenni akereszten, mert ate apostolod. azt mondgya, hogy a (KKU 397)

az urnak irgalmaságit. {…} mert egyedül ate joságodnak tulajdonittom édes Jesusom. hogy (KKU 401)

Storophila. Te vagy uram a mi oltalmunk (KKU 401)

oh! uram mitsoda kedvezésel vagyon ate irgalmaságod az emberekhez. mivel atölled (KKU 402)

Storophila látom uram. ate irgalmaságodnak gazdagságát. mivel kivanod oktatni (KKU 402)

valamit mást inkáb szeretni, mivel te vagy az örökös jó, és (KKU 402)

Storophila. Áldassék uram ate szent neved örökké, te emeled (KKU 403)

uram ate szent neved örökké, te emeled fel az én karomot (KKU 403)

emellye fel kezét ellenem. mert te vagy az én békeséges türésem (KKU 404)

vagy az én békeséges türésem, te is voltál reménségem, iffiuságomtol fogvást (KKU 404)

keresztények közöt is, kik üsmerjék ate erödnek hatalmát (KKU 404)

felesége. szivének keserüségében. légyen áldot ate neved oh atyáinknak. Istene. aki (KKU 404)

emlékezni rolad anyomoruságnak napján, és ate vétkeid el olvadnak, valamint ajég (KKU 405)

mit rosznak tartanak, noha uram, ate rendelésed ezeket. az ö jovokra (KKU 412)

uram mely nagy segittség anyomoruságban. ate igereted, akár mely nehéz legyen (KKU 414)

magad mellé engemet., mivel tsak te vagy az igazságnak napja, mely (KKU 415)

halgass meg uram engemet, mert te vagy meg váltom, te vagy (KKU 415)

mert te vagy meg váltom, te vagy az egész nemzeteknek reménsége (KKU 415)

vagyok. és szüntelen valo veszedelemben, te pedig bátorságban lévén aparton. tekinsd (KKU 415)

mint kivántatik, minden kéttség nélkül ate lelked meg szenteltetik, azért hogy (KKU 418)

az az, hogy ö formálta ate testedet, és azt fel ékesitette (KKU 418)

egy templomot épiteni és szentelni, ate szivedben, holot ö maga formált (KKU 418)

Storophila. oh! Istenem, ate akaratod legyen meg rajtam. azt (KKU 421)

mint agyözedelemnek jelét. és én ate fejedre tészem a drága kövekböl (KKU 423)

mondani pithagorás, égy tanitványának, ha te egészen ezűst volnál is. de (KKU 423)

a koronát, a melyet a te urad Istened készitet néked öröktöl (KKU 424)

meg avilág. mely tsudálatosok, uram ate munkáid. mindeneket nagy bölcseségel teremtettél (KKU 427)

Storophila, uram ate példádbol láttyuk. hogy mitsoda drága (KKU 427)

semmi rosztol nem félnék. mert te velem vagy. {…} mitsoda rosztol félhet (KKU 429)

méltó kereszt. mely kevesé üsmerik ate érdemedet. az ollyan testi emberek (KKU 431)

Storophila. uram mely kedvesek ate beszédid, meg mutattyák azok énnekem (KKU 435)

Te készitted el szekereidet, hogy meg (KKU 437)

ezeket mondgya, ki fel ülsz ate lovaidra és ate szekereidben a (KKU 438)

fel ülsz ate lovaidra és ate szekereidben a szabaditás. {…} valamint Illyés (KKU 438)

egyenes szivüeknek. mely nagy hozám ate irgalmaságod, akarván a menyekben fel (KKU 438)

@: Te készited el szekereidet. hogy meg (KKU 438)

irás. vony engem, utánnad futunk. ate kenetid illattyára (KKU 441)

abékeséges türésnek szekerében vagyon. mivel ate szekered egyenesen viszen minket a (KKU 441)

tégedet szeretnek,. és akik a te békeségedben teszik örömöket, de már (KKU 442)

Storophila. kész vagyok uram ate parantsolatidot meg tartani, és semmi (KKU 445)

az én üdveségemnek kut feje. te adtal uram nékem eröt, te (KKU 445)

te adtal uram nékem eröt, te vezettél tiszta uton engemet. te (KKU 445)

te vezettél tiszta uton engemet. te tetted gyorsakká azén lábaimot, és (KKU 445)

tetted gyorsakká azén lábaimot, és te tettél bátorságos helyre engemet, te (KKU 445)

te tettél bátorságos helyre engemet, te adtad uram kegyelmedet az üdveségemre (KKU 445)

uram kegyelmedet az üdveségemre, és ate jób kezed tartot meg engemet (KKU 445)

kiálta, oh., mely kedves uram ate lako helyed. nagy buzgoságal kivánom (KKU 446)

egy napot el tölteni a te házadban jóbb. mint sem ezeret (KKU 446)

sem ezeret másut. szeretem uram ate lako helyedet. ahol vagyon ate (KKU 446)

ate lako helyedet. ahol vagyon ate ditsöseged (KKU 446)

A te hited meg gyogyitot téged. mondá (KG 456)

tsak egyedül rollad emlékezünk., mert te vagy ami szivünknek Istene. és (KG 458)

mar most. az embernek. hogy te meg nem halsz, ez otromba (KG 459)

hanem tsak azt mondgya. hogy te még ollyan hamar meg nem (KG 459)

mi néked nem tettzik, és ate szenttséges kezeidben adgyam viszá lelkemet (KG 462)

felelmedel. az én testemet, mert ate ite- (KG 465)

letidtöl féltem, had tegyen engemet ete iteletidről valo gondolat (KG 465)

mint azt hogy mi a te kezednek munkái vagyunk. mert ha (KG 466)

boldogtalan, akárhozattaké.! oh! Istenem., mert ate kegyelmed nélkül, nem élhetek jól (KG 469)

I Mely szerelmesek ate hajlékid öröknek ura, kivánkozik és (KG 470)

élö Istenben, mely nagy uram ate édességed sokasága, melyet el rejtettél (KG 470)

vagyok mondá az Isten ábrahamnak, ate igen nagy (KG 472)

elégszem uram mikor meg jelenik ate ditsöséged (KG 472)

Istentelenektöl az üdveség. mert a te igasságidot nem keresték (KG 478)

kér, adgyon az isten neked, te ötet az Istenre küldöd, holot (KG 488)

ötet te hozád., hogy a te kezedböl vegye el. a mit (KG 488)

Igaz vagy uram. és igasságosok ate itéletid, itt égess, it vagj (KG 493)

szivemben valo fájdalmim, sokasága szerént, ate vigasztalásid örvendeztették az én lelkemet (KG 493)

meg vessük az emberek itéleteket, te vagy uram a mi biránk (KG 500)

Ne légy bölcs te magadnál, félyed az Istent, és (KG 502)

meg uram véghetetlen irgalmaságodbol, hogy ate kegyelmed magtalan ne légyen bennünk (KG 511)

aranyal, gyöngyökel, vagy drága öltözetekel, ate leányod mondá szent hiéronimus egy (KG 515)

óh’ én Istenem. és tsak ate törvényedet kivánnya az én lelkem (KG 517)

is mondgya a kristusal, mindenekben, ate akaratod légyen meg, és ne (KG 517)

és ne az enyim, mert te oh’ én Istenem., tsak az (KG 517)

engem akaratodnak követésére, légyen meg ate akaratod itt a földön, valamint (KG 517)

nékünk kegyelmedet., hogy meg üsmérhesük ate jó, kellemetes. és tekélletes akaratodot (KG 518)

akristusal. ugy legyen atyam. mivel te ugy akarod (KG 518)

Hogy mind azok. kik ate nevedet üsmérik te benned biznak (KG 521)

mivel tevagy magad ajoság, és te érdemled meg avéghetetlen szeretetett (KG 521)

III Szeresed ate uradot Istenedet, tellyes szivedböl, egész (KG 523)

akartam eföldön., én szivemnek Istene. te vagy az én részem örökké (KG 524)

Ha ate ellenséged éhezik adgy ételt néki (KG 532)

imádságal. lehet meg nyerni tölle, ate parantsolatidnak. uttyan futottam, amidön meg (KG 537)

nem méltó hogy meg vessem ate ortzádot, mondá Salamon (KG 540)

Boldogságos szüznek. aszonyi állat. ihon ate fiad, az után mondá atanitványának (KG 541)

az után mondá atanitványának, ihon ate anyád (KG 541)

a vétekre valo alkalmatoságoktol, ha ate jób szemed meg botránkoztat tégedet (KG 549)

én Istenem te éretted és ate dicsöségedre fogok ezen munkához., adgy (KG 552)

reád. az ö dicsöségére. és ate jovadra mint drága jelit szeretetének (KG 553)

szenvedet. fordisd hozánk kegyelmedet. És ate bünös népedet. oltalmazad hiveidet. oh (KG 555)

elött, el mondván néki fiával, ate akaratod légyen meg, és nem (KJÉ 591)

az urnak szolgáloja, legyen nékem ate mondásod szerént., az angyal el (KJÉ 606)

aszonyi állatok közöt. és áldot ate méhednek gyümölcse, honnét vagyon enékem (KJÉ 606)

a fiahoz igy szolla, és te kis gyermek. a magoság bélinek (KJÉ 608)

ne fély magadhoz venni máriát ate feleségedet., mert a mi ö (KJÉ 608)

bethleemben. mikéus proféta szerént.. Es te bethleem juda földe. semmi képen (KJÉ 613)

a kereszttséget. mind azon által. te jösz én hozám? de akristus (KJÉ 619)

versel felele. mondván. ne kiserttsed ate uradot Istenedet; ez után fel (KJÉ 620)

mert irva vagyon. hogy tsak ate uradot Istenedet imádgyad, és tsak (KJÉ 620)

meg szemlélvén ötet, mondá néki. te vagy simon. a jános fia (KJÉ 622)

fa alat voltál, náthánáel mondá. te vagy az Istennek fia, te (KJÉ 622)

te vagy az Istennek fia, te vagy az Izrael királya. felelé (KJÉ 622)

irásrol. mely azt mondgya, a te házadhoz valo buzgoságom meg emésztet (KJÉ 623)

az, aki tölled inya kér. te magad kértél volna ö tölle (KJÉ 626)

vala az aszonynak. már nem ate beszédedért hiszünk. mivel mi magunk (KJÉ 628)

halyon., mondá néki, eredgy a te fiad jól vagyon (KJÉ 628)

amelyben. akristus mondotta volt néki, ate fiad meg gyogyult. és a (KJÉ 629)

nem foghattunk, mind azon által ate szavadra meg vetem ahálót. azt (KJÉ 630)

jöttélé minket? tudom ki vagy, te vagy az Istennek. szenttye. de (KJÉ 630)

és azördögök nagyon kiálttyák vala. te vagy az Istennek fia. de (KJÉ 631)

temetni, a melyre felelé néki. te kövess engemet. és hagyad a (KJÉ 632)

hogy el temessék. a halotokat. te pediglen hirdesed az Isten országát (KJÉ 632)

mondá inaszakatnak. fiam, légy. bizodalomal., ate büneid meg botsátattak., ezek a (KJÉ 635)

mondá néki. leányom ne fély. ate hited meg gyógyittod tegedet. eredgy (KJÉ 638)

nefély, hanem hidgy. és a te leányod meg gyógyul., a midön (KJÉ 638)

elötte le borulván kiálttyák vala, te vagy az Istennek fia (KJÉ 642)

vagy a menyekben., szenteltessék meg ate neved, jöjjön el ate országod (KJÉ 646)

meg ate neved, jöjjön el ate országod, légyen meg ate akaratod (KJÉ 646)

el ate országod, légyen meg ate akaratod, miképen menyben. ugy a (KJÉ 646)

hogy illyen kérdest tennének néki. te vagyé az. akinek el. kel (KJÉ 649)

és keménységit ilyen szokal. hát te kafarnaum, valyon az égig emeledé (KJÉ 651)

látodé ezt az aszonyt, a te házadban jöttem, vizet nem öntöttél (KJÉ 652)

hogy mondá az aszonynak, a te vétkeid, meg botsátattak néked. akik (KJÉ 652)

ö zugolodásokot, mondá az aszonynak, ate hited meg szabaditod tegedet. eredgy (KJÉ 652)

atörvényt. ezért is mondák. akristusnak. ate tanitványid. miért nem tarttyák meg (KJÉ 668)

mondá Jésus, oh aszony nagy ate hited. légyen néked kivánságod szerént (KJÉ 670)

engemet lenni.? felelé néki péter, te vagy akristus. az élö Istennek (KJÉ 672)

is azt mondom néked. hogy te péter. vagy, (az az kö (KJÉ 672)

egy olyan embert láttunk. aki ate nevedben. ördögököt üz, de mi (KJÉ 677)

Jésus, kely fel. meny el. ate hited meg szabaditot téged (KJÉ 680)

átkozván ötet, mondák nékie. legy te magad az ö tanitványa, mivel (KJÉ 686)

születésedtöl fogva. vétkezel, még is te akarsz bennünket tanyitani, jésus meg (KJÉ 687)

nagy örömel mondák néki. uram ate nevedben., még az ördögök is (KJÉ 688)

aki is felelé néki, szeresed ate uradot Istenedet. telles szivedböl, tellyes (KJÉ 689)

tévé, és mondá néki, aszony, te meg szabadultál. a te betegségedböl (KJÉ 695)

aszony, te meg szabadultál. a te betegségedböl és azonal fel egyenesedék (KJÉ 695)

elménket., hogy te vagy akristus, mond meg azt (KJÉ 696)

szárnyai alá gyüjti fiait. és te nem akartad,? az után el (KJÉ 697)

halván panaszit, mondá néki. fiam, te mindenkor velem vagy, és valamim (KJÉ 701)

és vigadnunk, kel, mert a te ötséd meg holt volt, és (KJÉ 701)

kérni. Jésus felelé néki, a te batyád fel támad, tudom uram (KJÉ 710)

hiszem uram. felelé martha, hogy te vagy a kristus. az élö (KJÉ 710)

hogy hígyék el azt. hogy te küldöttél el engemet, ezeket el (KJÉ 711)

hogy az én két fiam, ate országodban. egyik a te jóbb (KJÉ 713)

fiam, ate országodban. egyik a te jóbb kezed felöl. a másika (KJÉ 713)

kezed felöl. a másika a te bal kezed felöl üllyenek. jésus (KJÉ 713)

fély sionak leánya. ihon jő ate királyod hozád szeliden. ülvén a (KJÉ 718)

eljö az idö a melyben. ate ellenségid környül vésznek téged árkokal (KJÉ 719)

és meg szorongatnak minden felöl ate köfalaidot földig le ronttyák, ate (KJÉ 719)

ate köfalaidot földig le ronttyák, ate fiaidot mind le vágják. és (KJÉ 719)

felelé néki. hogy evolna. szeresed ate uradot Istenedet. tellyes szivedbol. telyes (KJÉ 727)

a mit én tselekszem mostanában. te azt nem tudod. hanem idövel (KJÉ 738)

éretted. mondván péternek., hogy ate hited meg ne gyengüllyön, és (KJÉ 741)

és ezek is üsmérték hogy te küldöttél. volt engemet, meg üsmértettem (KJÉ 747)

ezt apohárt, mind azon által ate akaratod légyen meg, és ne (KJÉ 748)

kel. azt innom, legyen meg ate akaratod, másodszoris visza tervén. a (KJÉ 748)

mindnyájan azt mondák néki, ha te vagy akristus (KJÉ 750)

is kezdék erre mondani. bizonyára te is tanitványa vagy, mivel a (KJÉ 752)

mi közünk nékünk ahoz, az ate dolgod; ö pediglen a templomban (KJÉ 752)

néki, hát sidó vagyoké én? ate nemzeted, és apapi fejdelmek adtanak (KJÉ 753)

a fejeket csóvalván, mondák néki, te a ki a templomot le (KJÉ 758)

annyát, mondá. aszony állat ihon ate fiad, és mondá atanitványnak. ihon (KJÉ 759)

fiad, és mondá atanitványnak. ihon ate anyád, azon naptol fogvást., az (KJÉ 759)

kertész. mondá néki. uram, ha te vitted el innét a testet (KJÉ 763)

egyik akettö közül. mondá jesusnak. te vagyé tsak egyedül olyan idegen (KJÉ 765)

te tudod hogy szeretlek, jésus mondá (KJÉ 769)

semmi nem lévén el rejtve, te tudod hogy szeretlek, az üdvezitö (KJÉ 769)

mondani Dávidal. mely tsudálatosak uram ate munkáid, mindeneket nagy böltseségel teremtettél (VKT 792)

Isten nékik: Az én törvényem. ate szivedben légyen., mindenkor szemeid elött (VKT 796)

Isten mondá ábráhamnak, én leszek ate véghetetlen jutalmad. Ezen értelem szerent (VKT 809)

tett tégedet abban bizonyosá. hogy ate. tsak szokásbol valo gyonásod. nem (VKT 812)

jusson eszedben hogy el vetted ate javaidot ate életedben. és lázár (VKT 838)

hogy el vetted ate javaidot ate életedben. és lázár azon képen (VKT 838)

azért is ö aditsöségben vagyon, te pedig akinokban., nem tsak azért (VKT 838)

ezen elsö parantsolattya által. szeresed ate uradot Istenedet, tellyes szivedböl, tellyes (VKT 841)

ideig a maga gyarloságára., de te, mentöl inkáb üsmered a magad (VKT 845)

ö vétke meg alázta ötet. te pediglen. kevélységedért, utálatosá lettél a (VKT 845)

szeretetedet,. fel áldozván nékem kevélységedet; ate magadhoz valo. helyes szereteted semmit (VKT 851)

pap. és pilatus kérdék tölle, te vagyé akristus? te vagyé a (VKT 876)

kérdék tölle, te vagyé akristus? te vagyé a sidok királya. te (VKT 876)

te vagyé a sidok királya. te mondod, a vagyok. felelé nékik (VKT 876)

akor, a midön meg jelenik ate ditsöséged. a még az a (VKT 878)

tsak azt mondgya., mi Atyánk, ate akaratod legyen meg itt a (VKT 879)

könyebitésében., hogy meg áldgyon téged ate urad Istened. a szegények el (VKT 884)

tégedet illet, minden ókból, itt ate Isteni igéid vannak fel téve (IK/A 7)

Szent Lélek méltoztatot sugarlani a te nagy szolgaidnak. ate kegyelmed segitett (IK/A 7)

sugarlani a te nagy szolgaidnak. ate kegyelmed segitett arra hogy azokot (IK/A 7)

mi jót abban találnak. de te(kedves olvaso akiért irom ezt (IK/A 10)

elöt azt adom elödben hogy te mi vagy, és hogy mi (IK/A 21)

Masodszor, nem te voltál magadnak alkatoja. mivel a (IK/A 21)

méhiben, és teremtette lelkedet hatalmával, te egy Istennek vagy munkája, egy (IK/A 22)

Istennek vagy munkája, egy Isten ate Atyád, és a földön lévö (IK/A 22)

tekintenek tsak a földet, de te kedves fiam, amenyért teremtettél. ugyan (IK/A 23)

fiam, amenyért teremtettél. ugyan ót ate lako helyed. ugyan onnét is (IK/A 23)

helyed. ugyan onnét is eredtél: ate lelked menyböl jöt, viszáis kel (IK/A 23)

aláb valoknak rendelte náladnál, a te szolgálatodra teremtette, és éppen nem (IK/A 23)

tehát kedves fiam, hanem ateremtöért. ate utolso veged nem a hogy (IK/A 23)