[tulajdonítván] – 6
tulajdonitván
tulajdonitván – 6

is, ki egynek, ki másnak tulajdonitván, hivatá a Cancelláriust és két (TL 164)

Istennek velünk tett kegyelmiért, nékie tulajdonitván aditsöséget azon jóért. melyet belénk (É 40)

hogy az Istenhez hasonlittyák magokot, tulajdonitván magoknak. az elegyes, és fogyatkozás (É 726)

karomló és tsalárd vagyok, magamnak tulajdonitván az Istenséget. és mint ha (KKU 266)

igyekezének azon hogy meg kisebittsék. tulajdonitván azokot a boszorkányságnak., mint ha (C/A 189)

a tömlötzbe téteté öket, vétkül tulajdonitván azt nékik. hogy miért vitték (SUT 780)