[tódul] – 11
todul
todul – 1

nép mint szorongat. és reád todul. még is azt kérded hogy (KJÉ 638)

todula – 2

ha meg nem ölik, reájok todula azért, hogy meg ölék. és (É 469)

lévén. a sok nép reája todula, hogy az igéjét halhassa, ót (KJÉ 629)

todulának – 3

azokot a nyomoruságokot, a melyek todulának. azokra az Istentelenekre., kik bé (É 433)

gyermekeire, és az egész familiájára todulának, a fiaihoz valo nagy kedvezésért (IK/A 145)

meg rémülének, hogy egy másra todulának. hogy el szaladhasanak, gondolván hogy (SUT 634)

todulnának – 2

pediglen, mikor a seregek reája todulnának. hogy az Isten igéjét halgatnák (É 224)

pedig midön a seregek reája todulnának, hogy az Isten igéjét halgatnák (É 637)

todult – 1

mivel masként anép egészen reá todult., valamenyi betegeket eleiben vivének, azokot (KJÉ 642)

todultanak – 1

jártak,, körül vették, és reá todultanak. akik azon igyekeztek, hogy tsak (KSZ 294)

todultának – 1

azoknak. amelyek az után reája todultának, jól tudta mind azt. a (KKU 270)