ma atatár hám látogatására mene, ugyan atatár hám lován. igen nagy (TL 8)

el kel vakarodni aháztol. azt ugyan talám meg lehetne kérdezni a (TL 12)

de még ajövendöt is, mert ugyan gondollya ell kéd, a császár (TL 24)

hellyeket pusztán hadni. de én ugyan meg nem épitetem, lássák ök (TL 44)

tarttyálk hogy igen hasznos. én ugyan nem láttam hogy valakinek hasznát (TL 59)

malaszttyával, és egésséget adgyon kédnek, ugyan jók vagyunk mi édes néném (TL 63)

és tüzes levelet nekem, hogy ugyan szikrádczot a midön olvastam. meg (TL 64)

megyünk oda annak idejében. én ugyan nem bánom. mert még is (TL 65)

még is telik az idö. ugyan idö töltésért is ment volt (TL 65)

a tréfa valoságra fordult. mert ugyan meg is fojtották, édes néném (TL 86)

az uttzákon kelletet verekedni atörökökkel, ugyan magát is ót ölette meg (TL 111)

azt avárost Constantinus épitette vala, ugyan Constantinus nevü görög császár is (TL 111)

valaha vagy sem. Isten tudgya, ugyan szép állapot. mikor az ember (TL 137)

volt kereszt apja, aki is ugyan könyvezet örömében, asido pedíg jol (TL 149)

en azt gondolom pedig, hogy ugyan azt az egyebet, jobban szeretné (TL 150)

csak a könyvet simogatni, elmegyünk ugyan vadászni, de csak azért hogy (TL 151)

a mi nagy anyánkot, itt ugyan még ollyan szoros rendre nem (TL 152)

táncz annál nincsen, némely historicusok ugyan azt mondgyák hogy a meny (TL 153)

ugyan ó leányul holt meg, de (TL 154)

aszszonyért kezdé az el szakadást. ugyan aszszonyok által is let büntetése (TL 158)

hogy magyarul meg tanullya. vagyon ugyan egy kis anyai termeszet benne (TL 161)

pompával. ment keresztül avároson. talám ugyan érzette, mert szomoru ábrázattal láttuk (TL 222)

a hogy mi azokon megyünk., ugyan postán is térünk viszá. de (TL 227)

és azutan flintakbol., mint ha ugyan ellenség ütöt volna reája. a (TL 228)

rendel verjék a sátorokot; uttzákot ugyan hagynak, de ki ki oda (TL 229)

vagyon. ót voltunk szembe véle. ugyan magais ót vagyon táborban hát (TL 239)

mind az a többi, azt ugyan veszem észre, hogy nem mérnek (TL 248)

járják. de micsoda ének, hogy ugyan afoga (TL 249)

marékal az embere hánnya., kel ugyan valamit neki adni,, mert ö (TL 250)

olvastam egy anglusrol. a ki ugyan értz hertzegje volt a háláadatlanoknak (TL 289)

ót lévö szent kapolnát nékünk, ugyan a dühöség vivé öket arra (TL 293)

sléziába szüntelen talpon kel lenni, ugyan talpon is kel meg halni (TL 297)

kőzőt valo halál vigasztalás, de ugyan még az a’ vigasztalás tészi (ML 309)

egy sem hasonlit ezekhez, mert ugyan őrőmel, aviditásal és tsudálva nézheti (ML 321)

nyeritést, kivált maga alat, talám ugyan azért nem is nyeritnek itt (ML 321)

bánnak it vélek, hogy az ugyan bálványozás, azért mondgyák a’ Franciák (ML 321)

tudgya micsoda természetü. az attya ugyon nagy reménségel volt felölle. csak (TL 209)