[veszendő] – 9
veszendö
veszendö – 7

jónak, és a mikor a veszendö és tsalárd világ jóvaiban veszük (É 427)

örökké valo jutalomért, ha a veszendö jókért ahajosok atengeren valo veszedelemre (KKU 360)

az apostolok fejedelme, nem a veszendö dolgokon, váltattunk meg, mint aranyon (KJÉ 581)

hasonlová lészen; tsak aromlando, és veszendö jók után fut, amelyek ötet (VKT 794)

rendeltethetik olyan alá valo, és veszendö dolgokra: mivel agyönyörüség keserüségé változik (IK/A 22)

melyek valoságos jók. és a veszendö jókért el veszteni az örökösököt (IK/A 350)

el vesztésivel szeretni, és az veszendö jokért, az örökké valo jokot (IK/B 675)

veszendök – 2

azokot. a melyek mulandok, és veszendök. ugy hogy a menyeiekben foglallyuk (KKU 262)

a földi jokot, a melyek veszendök, a menyei joknál. a melyek (KJÉ 698)