[érdemű] – 3
érdemü
érdemü – 2

mind ártatlan volt, mind véghetetlen érdemü, mivel a véghetetlen rosz az (É 451)

is szerencséjinek tartaná. ha olyan érdemü. és nemzetü embernek valamiben szolgálhatna (MN 26)

érdemüek – 1

nem tselekedtem, minden tselekedetim véghetetlen érdemüek voltanak. még is mind azon (KKU 427)