ellene kel mondani az ó ember hajlandoságinak, szokásinak, kivánságinak gyülölni kel (É 100)

együt avéteknek, és az ó ember roszkivánságinak, véle együt fel is (É 218)

ellene nem mondunk az ó ember rosz indulatinak, és szüntelen nem (É 500)

a vétek, és az ó ember élettyétöl, valamint a fel támadot (É 694)

nem követtyük többé, az ó ember akarattyát, hanem az ujjét, aki (É 694)

{…} kitsoda az az, ó ember akiröl szent pál mondgya hogy (É 695)

mondgya tehát. hogy az ó ember fel feszitetet, hogy el rontassék (É 695)

le vetkeztet minket az ó emberböl, és ujban öltöztet., bé tölt (É 218)

szokásnak, vetkezzék ki az ó emberböl. és hajlandoságibol, öltözék akristusban. és (É 536)

ki kel vetkeznünk az ó emberböl. és ellene mondani akarattyának, kivánságának (É 801)

ki. ki vetkezet az ó emberböl. és az ujban öltözöt. távozék (É 802)

{…} Mint hogy az ó emberhez illik ahazugság. és az újhoz (É 802)

aki nem ellensége az ó embernek. az ellensége az kristusnak, aki (É 87)

közönségesen minden hajlandoságit az ó embernek, ugy mint a magunkhoz valo (É 139)

és a másika, az ó embernek lelke, a Cupiditas, (arosz kivánsag (É 152)

ki törlé belölök. az ó embernek hajlandoságit. 2. hogy abbol meg (É 283)

{…} Az, az ó embernek rendeletlen kivánsági, a mellyekböl ki (É 499)

romlot természetnek, és az ó embernek hajlandoságit. és ellene mondván a (É 533)

a, valami ellenkezik az ó embernek erkölcsivel, ugy mint ahamiságal, tsalárdságal (É 533)

kivánságnak, a tagok törvényének, ó embernek, meg romlot természetnek, vagy tsak (É 768)

elméjeknek vakságát, se az ó embernek hajlandoságit, hanem azon igyekezenek hogy (É 801)

amely szoritva tarttya az ó embernek hajlandoságit, hogy az világi dolgokon (É 815)

nem fojttyák magokban az ó embernek rosz kivánságit, és hajlandoságit, hiveknek (É 852)

tanyit. mint hogy az ó embernek képét viseltük, követvén atestnek rosz (KJÉ 591)

természetünktöl. tedd semmivé, az ó embernek kovászát, öltöztes minket. az uj (VKT 862)

öltözni, le vetvén az ó embert. az ujnak szándékát kel követni (É 11)

akereszttségkor, le vetvén az ó embert, a ki mocskos és meg (É 76)

le kel vetnünk az ó embert, ha akristushoz akarunk menni, ellene (É 158)

és meg egyesiteni az ó embert, az ujal, nem akarják az (É 166)

le vetvén elsöben magárol azó embert, agyürü, melyet ujában tészen, jelenti (É 307)

márttyák a vizben az ó embert, hogy az uj fel támadgyon (É 388)

töröllye el belölünk az ó embert, és adgya kegyelmét hogy részesülhesünk (É 453)

meg kel ölni az ó embert., a rosz szokásokot ki kel (É 571)

alkalmatoság hoza magával. az ó embert magadban meg ölni. magadot minden (KKU 260)

le kell tenni az ó embert, az ö tselekedetivel. és uj (KKU 309)

le kell vetkezni az ó embert, az ö tselekedetivel együt, és (KKU 416)