ló háton, és ótt az ut mellet egy kertben az urunk (TL 30)

hogy nem a volna arodostoi ut, és nem tudván az okát (TL 53)

bal kéz felöl pedig az ut mellet. tizen két paripa volt (TL 220)

uton hivunk segittségül, ez az ut az, amelyet te választottad, és (TL 281)

és hogy micsoda, sok féle. utakon. és ösvényeken hordozot engemet. nem (TL 191)

fedezte elöttem, az oda vivö utakot. mert az egész föld övé (TL 241)

ölték. de vegtire Titus azokot azutakot bé záratá. Azonba pediglen a (SUT 852)

nem töltök, mint az elsö utal. és már innét, vagy meny (TL 249)

felé is bé vágták az utat., és a mint mostanában folynak (TL 61)

uton vezetetünk. ha szinte az utat nem üsmérjük is. és hogy (TL 91)

el ment. kivánnyunk neki szerencsés utat.. és hogy hazáját még láthassa (TL 161)

pogányoktol., szerencsés uj esztendöt, szerencsés utat kivánok. az Isten áldását, vagy (TL 178)

betsülettel fogadták a fejdelmet az utban hoszu levelet nem lehet irni (TL 223)

meg izente volt, hogy az utban szemben lesz a fejdelemel; a (TL 230)

22 indultunk vala meg, az uton semmi ollyan dolog nem történt (TL 9)

ollyan állapot nem történt az uton. a melyet szükség volna meg (TL 27)

azt meg irom, hogy az uton eleget nevettem. a velünk lóvö (TL 27)

lehet csudálni, aki is micsoda uton veszi gondviselése alá, az idegen (TL 81)

könnyen. illyen gondolatokban lévén az uton. és portugalliának elsö városában érkezvén (TL 87)

édes néném hogy mely csudálatos uton vezetetünk. ha szinte az utat (TL 91)

tenni. de aki az igaz uton jár. van mivel vígasztalni magát (TL 207)

pártfogoja azoknak, kik az egyenes uton járnak, ha ötet káromlották. hát (TL 210)

beszéllyenek. csak én az igaz uton járjak. már másut meg csilapodot (TL 212)

semmi jobb mint az igaz uton járni,, a volna kivánatos dolog (TL 216)

lenni., hogy gondgya légyen az uton mindenre, és egy tefterdárt. a (TL 223)

tiz napig voltunk is az uton, elég a hogy, az elmult (TL 224)

indul meg. azis ki egy uton. mi máson. mikor pedig a (TL 228)

megyen ki egy, ki más uton. igen szép rendeletlenségel. és ha (TL 228)

avezér meg igérte hogy az uton szemben lesz a fejdelemel. meg (TL 230)

kozákoktol nem kelletet félnem az uton, igen kelletet atolvajoktol., elég a (TL 245)

mit csináltunk annyi ideig az uton, én magam sem tudom. hanem (TL 249)

postáink igen sokáig maradnak az uton., azt irod néném, hogy kedvesen (TL 262)

meg minket, mivel igazán valo uton hivunk segittségül, ez az ut (TL 281)

is assecuraltam hogy soha más uton nem irok, hanem azon a (ML 324)

irok, hanem azon a’ fö uton, a’ melyen a lelkem üsmereti (ML 324)

Követ engedelmével, hogy a’ fö uton vehesse Őtsém Uram, de akár (ML 324)

pap. és egy lévita azon. azuton. menvén, mindenike tsak el ment (KJÉ 689)

többet is irnék, de mikor utra kel készülni, akor nem lehet (TL 27)

hogy szekereket. vagy más egyéb utra valo alkalmatosságokot rendellyenek apüspököknek. a (TL 95)

a miénk. mind az idöre, utra, és más okokra valo nézve (TL 223)

harmad magamal indultam ollyan veszedelmes utra. mert a többit nem számlálom (TL 245)

it fogunk maradni egy darabig. utunk pedig igen havas volt, fö (TL 223)

mind a Császár fizeti, az utunk nem volt unadalmas. mert igen (TL 225)

is ugyan azok gátolták meg utunkot; franczia országot orleáns hertzeg igazgatván (TL 47)

a szigetek felé kételeniteténk venni utunkot. amely szigeteket nevezik (TL 52)

fallal rekesztették bé tehát az utunkot erdély felé., már a felé (TL 61)

mulattságal vittük végben a vizi utunkot a bizonyos hogy gyönyörüséges dolog (TL 232)

nélkül bátorságosan követhessék más országokra utyokot. vagy akinek tettzeni fog a (TL 209)

enem ahitetlenek uttya, se nem azoké a kikre (TL 282)

kemény, amint jelit is adta uttyában. mert egy falusi kadiát fel (TL 173)

számlálni azokot. kik az Isten uttyában halnak meg. mert azok az (TL 285)

hinto lett volna, Koporsoja, valamely uttyában a’ lovak el-ragadván a’ hintot (ML 307)

bennünket, igy kel a keresztnek uttyán járni. a bujdoso magyaroknak. a (TL 74)

után külde. hogy téritenék viszá uttyárol, és meg parancsolá. hogy segittségel (TL 87)

jó számot adhason szüléinek az uttyárol. el végezé magában hogy attol (TL 291)

csak titkon, roma felé veszi uttyát. a portugalliai király fia a (TL 87)

azon által portugallia felé veszi uttyát. a lajos kérésére, de nagy (TL 87)

számára. a mellyen el végezhesse uttyát. ót egy nemes ember feleséginek (TL 95)

és vinné végben azon az uttyát a pápa kedvesen vevé jó (TL 297)

A kristus azút, az igasság, és az élet (KG 524)

az uj testamentumnak Angyala, ö azút a mellyen kel járnunk, ö (C/A 195)