nem tartottak, kik evilágot mindenkor szerették., kik a földhöz ragaszkodtak. és azal meg elégednek, nehéz azt el hagyni a mit szeretünk, de kételenek leszünk akor azt el hagyni. és azt olyan állapotban. a melyben minden irtoztatonak láttzik
K Mit kel tselekedni hogy el kerülhesük ezt a rettegést.
F Borullyunk idején az Isten irgalmaságának lábaihoz. penitentziát kel tartani, valoságal kel munkálodni azon hogy el lehesen kerülni azt a nyomoruságot. a melyel fenyegeti Isten a hamisakot ezekel a szokal.
„Hittalak és nem akartátok, kí terjesztettem kezemet és nem volt a ki nézné., meg utáltátok minden tanátsomot; és dorgalásimot, el henyéltétek, én is nevetek a ti veszedelmeteken, és meg tsufollak midön rajtatok történik a mitöl féltek. midön reátok rohan hirtelen a nyomoruság, és aveszedelem mint a szélvész érkezik, midön reátok jö a haboruság., és a szorongatás. akor segittségül hinak engem. és meg nem halgatom. reggel fel kelnek és meg nem találnak engem. azért hogy gyülölték az oktatást, és az ur félelmét bé nem vették és nem engedtek tanatsomnak. és rágalmazták minden feddésimet, az okáért az ö élettyek gyümölcsit fogjak enni, és az ö tanátsokal meg elégitetnek.”
Azt el hihettyük hogy ez a fenyegetö jövendölés minden nap bé tellyesedik. sok számu keresztyéneken, de jaj annak a ki eröl nem gondolkodik., vagy magát meg nem jóbbittya.
K Miért akarta Isten hogy a mi utolso oránk. bizonytalan lenne.?
F Azért hogy mindenik orát ugy tekénttsük mint utolso oránkot,. és hogy az illyen gondolat bennünk vigyázásban tarttson.
(V/1. Catechismus Formájára valo kőzőnséges Oktatasok: 287)