teremtette az embert hogy az örök életet, az az, az Istent birja örökösön, szükséges azért hogy arra a végre is fordittsa minden tselekedetit ugyan ezen boldogságra valo nezve kel néki valoságos háláadásal lenni akristushoz, meg gondolván mind azt valamit akristus tselekedet hogy annak aboldogságnak uttyára tehesen., hogy azt nekünk meg érdemelhese és hogy mi azt el érhesük., ugyan erre valo nézve kel az embernek minden erejéböl. avétket el kerülni, ajó erkölcsöt követni., az Istennek, és az Anyaszent egy háznak engedelmeskedni, erre valo nézve kel a szenttségekhez járulni, annak a kegyelemnek el nyerésire, meg szaporitására, és meg tartására a mely keresztyéni életet eltesen velünk,, erre valo nézve kel imádkozni, a vallásbéli szolgálatokban foglalatoskodni, az embernek ugy kel magát tekénteni eföldön mint idegent, mint olyat aki hazájábol a menyekböl el vagyon rekesztve, azután kel néki suhajtozni. és azon haza felé utozni, mert más képen mindenkor boldogtalan lenne, ebböl áll rövideden az egész keresztyénség, és az egész munka.
K Mind ezekböl ugy tettzik mint ha azt akarnád ki hozni hogy az embernek boldogsága tsak a menyekben. vagyon hát eföldön nem leheté boldog az ember?
F Tekélletes boldogsága nem lehet az embernek másut tsak menyekben., mert minden boldogsága abban áll hogy az Istent örökké birhasa, ötet pedig tsak a menyekben birhattya. örökösön, mentöl több reménségünk lehet amás élethez.. annál boldogabak vagyunk ezen életben. mentöl távulab vagyunk attol, annál boldogtalanabbak vagyunk, e földön, minden valami az Istenhez vezet minket aboldogoká is teszen, de olyan boldogságal amely nem egész,, de a mely meg egyezik a mi eföldön lévö
(V/1. Catechismus Formájára valo kőzőnséges Oktatasok: 907)