üdveségek, olyanok mint akik alusznak, tévén minden nyugodalmokot a világi joknak birásában, mindenkor is abban az álomba maradnak, és mint egy el temetve, azö rosz kivánságoknak, és szokásoknak ágyában, és hogy ha fel nem ébrednek, halalok orájakor ugy talállyák magokot mint ha mindenkor aludtanak volna, Az gazdagok mondgya a proféta. az ö álmokban aludtanak, és fel ébredvén, semit kezekben nem találtanak. ps. 73. 6. az az, se jó erkölcsöket, se jó tselekedeteket, se semit olyat, a mi valamit érdemelhetet volna.
K Az Apostol tsak erröl avétkes álomrol beszéllé a bünösöknek?
F Beszél még azoknak resttségekröl is, akik az Isten szolgainak tarttyák hogy már magokot; mivel nem elégséges meg szabaditatni a rosz kivánságoknak rabságábol, hanem még el is kel kerülni azt a tunyaságot és lankadságot a mely az embereket anyira viszi hogy nem kapnak a jón. a mellyet avallás igér, és nem tartanak anyomoruságoktol, a melyekel fenyegeti, ki kel hát kelni abbol a lankadságbol., mely oly lágyságal fordit az Istenhez, és a mely lassanként sok köteleségeket mulatat el velünk, sz. Pál azt akarja hogy fel ébredgyünk az ilyen féle álombol
K. Mikor kel eröt venni magunkon hogy fel ébredgyünk az illyen féle alombol.?
F Mindenkoron azon munkálodnánk is; azélet nem volna arra elegendö hoszu, a természet béli hajlandosagunk, arra felé vezet, és ez az veszedelmes álom amely kezdete ahalálnak, ugyan arrais vinne, hogy ha szüntelen valo eröt nem vennénk magunkon, hogy abbol fel ébredhesünk,, és a menyei uton eléb eléb mehesünk
K Mitsoda okra valo nézve inti az Apostol a hiveket hogy fel ébredgyenek ezen két féle álombol?
F Nagyob okát nem adhatni, mint azt hogy mostanában közeleb vagyunk üdveségünkhöz és az Isten itéletihez, hogy sem mint mikor benne kezdettünk hinni, ezzel azt akarja mondani, hogy mentöl inkáb haladunk ebben azéletben,. annál inkáb közelittünk az örökkévalosághoz., ahol is végezödik a halando élet,. ugyan az az utolso ora is választtya el a mi sorsunkot valamely felé, vagy az örök Boldogságra, vagy az örök nyomoruságra, ez igy lévén, nem hogy meg tsökenyünk, de söt meg jóbban kel fel gerjeszteni magunkot az Isteni szolgálatra, és azt, annál is nagyob gyorsaságal,. mert pálya futásunknak végihez közelitünk.
(II. Épistolák: 10)