Magyarázat
K. Szent pál mit tilt nékünk ebben alevélben?
F Azt tilttya hogy ne legyünk bölcsek, tsak a magunk értelme szerént, nem akarja hogy egy keresztyén. azt gondollya hogy magátol vagyon az ö bölcsesége, sem azt, hogy néki az elegendö volna, és nem kelletnék néki tanátsot kérni másoktol. a valoságos bölcseség Isten ajándéka, ha valaki szükölködik bölcseség nélkül, kerje azt az Istentöl, mondgya szent Jakab. 1. 5. apogány filosofusok, mondá szent pál, midön magokat böltseknek vallák lenni, balgatagoká lettenek, rom. 1. 22. mert evilágnak bölcsesége Isten elött bolondság. 1 cor. 3. 19. atehát avaloságos böltseség, ha meg üsmérjük alázatosagal magunkban. hogy magunkban semik vagyunk, akár mely jó legyen bennünk, de az, az Istentöl jött, azért mindent az
ö akarattyátol kel várni, mindent ö néki ajánlani, és az ö ditsöségire forditani, nálunknál okosabaknak kel tartani másokat, és az ö tanátsokot kel követni,
K Miért akarja az Apostol hogy senkinek gonoszért gonoszal ne fizesenek.?
F Mert azt akristus parantsolya hogy szeresük ellenséginket, hogy lehetne gonoszul fizetni annak akit szeretnek, egy keresztyének nem lehet más képen boszut állani hanem hogy a gonoszért joval fizesen. ha agonoszért gonoszal fizetünk, amagunk rosz hajlandoságatol meg gyözetünk, ha pedig a gonoszért jóval fizetünk, mind magunkot. mind ellenséginket meg gyözük.
K Hogy lehesen jót tselekedni, mind Isten, mind az emberek elött?
F Az emberek elött jót tselekedni a, hogy ollyan vigyázásal, és okoságal tselekedgyünk, hogy senki az ellen semit ne mondhason. hanem másokra jó példájokra lehesen, az Isten elött jót tselekeszünk, ha az igyekezetünk egyenes, és tsak az ö ditsöségire, és a felebaratunk lelki hasznára igyekezünk
K. Hogy lehet minden féle személyel békeségben élni?
F Az apostol ollyan formán hagya azt, ha lehettséges és a menyiben lehet töllünk. tudtunkra adván, hogy ha bizonyos személyekel békeségben nem lehetünk, a fogyatkozás nem töllünk vagyon. a mi részünkröl azon kel igyekeznünk, hogy a békeséget szeresük, és azt meg tarttsuk,
(II. Épistolák: 111)