segittséget, a mely nélkül minden bizonyal avilági szélvész minket el boritana, egy szoval szüntelen kel imadkozni, mind adig, valamég a kristus meg nem parantsolya a szeleknek hogy meg tsendesedgyenek, az az, hogy az ö mindenható kegyelme meg tsendesittse ami rosz indulatinkot, és hasznunkra fordittsa ahitnek világoságit, az elméböl, a szivben oltván azokot; és a szivböl a tselekedetekben.
K. Mire tanitanak minket azok, akik tsudállyák ezt a tsuda tételit az üdvezitönek?
F Arra tanyitanak hogy nem kevesebbé kel tsudálni, akristus kegyelmének rend szerént valo ereit, a mellyeket jelentette ez a tsuda, és a mellyek nem aláb valo tsudák azoknál, a melyeket tselekedet a vizeken, és aszeleken, az emberben semmi olyan nintsen, a mi aroszra ne vinné, és ö kivülötte, minden aroszra unszollya és hija, és ha abban nem esik, tsak egyedül az Isten minden hato kegyelmének kel tulajdonitani. de ki tsudállya ezt a nagy tsudát, és kitsoda az, aki azt, tsak el is hitette volna magával, az illyenre nem is figyelmeznek, és az illyen gyözedelmet alig tulajdonittyák a kristusnak, hanem gyakorta magoknak,
K. Honnét vagyon a, hogy nem figyelmeznek egy illyen dologra., amely oly szükséges az üdveségre?
F Az onnét vagyon, hogy nem mindenik üsméri meg magában, a maga semmi voltát, és ajora valo tehetetlenségét, nem vigyáznak elégségel az ellenségek sokaságokra, és eröszakoskodásokra, és ameg szabaditojoknak hatalmára, üsmérjük meg tehát magunkban azt a hatalmat, tsudállyuk és szeresük aztot, hogy a minket, az Isten meg bántására vivö alkalmatoságokban el nem hagyot, a mely alkalmatoságok felettéb találtatnak mi bennünk, ha szinte a világ másokot nem adnais elönkben, folyamodgyunk buzgo imádságinkal akristushoz, nyugodgyunk az ö mindenhato karjának erejin, vessük öbenne bizodalmunkot, mert ö parantsolni fog a szélvésznek, és meg tsendesedik.
VIZ KERESZT UTÁN VALO 5DIK VASÁRNAPON.
Imádság
Meg ne szünyél uram jóságodbol házad népére vigyázni, ugy hogy amenyei kegyelemben vetvén minden reménségit, mindenkor meg tartassék gond viselésed által a mi urunk Jesus kristusunk által.
(II. Épistolák: 122)