Anyaszent egyházának, és akiket abban helyhezteti, mindenikét a maga rendi szerént, ajó mag közi hintet konkoly, jelenti agonoszokot, kik az ördög eszközi, és követöi, akiket hamiságbol ajók közi elegyitti, ugyan ö maga is az az, ellenség, aki akonkolyt el hintette, az álom jelenti a pasztoroknak, areájok bizatatot lelkekre valo gond viseletlenségeket, vagy az ollyan lelkeket kik magokra nem vigyáznak, hogy készületlen ne tallálya az ördög, a ki is szüntelen veszedelmekre igyekezik.
K. Mit érttsünk ezen amondáson. hogy tsak akor tettzik ki a konkoly., a midön abuza fel nevekedik?
F Ebböl két valoságot tanulhatunk, elöször, hogy közönségesen az Anyaszent egyházban. meg nem lehet jól külömböztetni a gonoszokot, az Isten szolgaitol, hanem tsak akor, amidön ezeknek jó erkölcsei világoságra jönek, vannak meg sokan ollyanok, agonoszok közül. kik tsak amás életben fognak meg külömböztetni.
A második valoság a, hogy ki ki különösön magát nem üsméri, tsak anyiban veszi észre a maga nyomoruságit, és fogyatkozásit. amennyiben ajó erkölcs nevekedik benne, és akegyelem, mivel vannak ollyan titkos rosz kivánságok, amelyeket nem könnyü meg üsmérni, és tsak akegyelemnek világoságánal lehet azt meg látni, ez életnek setéttségiben, azért amagunkban fel talált rosz kivánságok, meg mutattyák hogy ha eléb akarunké menni a buzgoság uttyán, mentöl közeleb megyünk a naphoz, annál jobban meg láttyuk magunkon amotskot, az emberi szivnek belsö része, gyakorta tele vagyon olyan mélyen valo szeretettel. amelyet tsak az Isteni vilagoságnál lehet észre venni.
K. Mit jelent az aratásnak ideje és az aratok, kik kévében kötik akonkolyt, hogy meg égessék, és akik ajó magot atsürben gyüjtik?
F Az aratásnak ideje, jelenti az utolso itéletet, és az aratok az Angyalokot, kik el fogják valasztani azon a nagy napon ajókót, agonoszoktol. azokal le vetteti ezeket az örökké valo tüzre, és viteti fel ajókót atsürbe, az az, a Menyekben.
K. Az Isteni rendelés miért engedi meg hogy ez életben ajók esze legyenek elegyedve agonoszokal.?
F Elöször, azert, hogy a gonoszok ajoknak példájokra és intésekre valo nézve meg térjenek, és hogy a jók a felebaráti szeretetet, és abékeséges
(II. Épistolák: 127)