azokot el hadgya, valamint a fariseusok, ugy tselekesznek, példának okáért, az ollyan Atyák, vagy Anyák. kik köteleségen kivül valo áitatoságokra adván magokot, atseledgyeket, rendeletlenül tarttyák. és agyermekek nevelésire nem vigyaznak, igy tselekesznek az ollyanok a kik minden nap sok idöt töltenek atemplomban, és akik semmi munkában, vagy amagok hivatalyokban nem foglallyák magokot, igy tselekeszik az ollyan biro, vagy más tiszt viselö személy,, akik nem azt tselekeszik a mit kellene tselekedniek, akik igasságot nem szolgáltatnak, akik aközönségesen valo rendeletlenségeket meg nem gátollyák, akik az igaságtalanságot, eröszak tételt meg nem. zabolázák igy tselekesznek az ollyanok, akik másokot akarnak tanitani, és amagok üdveségeket el mulattyák.
K. Mitsoda a hartzolás, és nem alevegö eget verés?
F. A nem más, hanem atest ellen valo valoságos hartzolás, amely leg veszedelmeseb ellensége egy keresztyének, azt az Isten, akarattya, és az értelem alá kellene vetni, atesten, nem tsak aleg érzékenyeb kivánságokot kel érteni, hanem közönségesen minden hajlandoságit az ó embernek, ugy mint a magunkhoz valo szeretetet, amagunk akarattyának követésit, ahejábanvaloságot, kevélységet, nagyra vágyást. fösvénységet, és több illyeneket, amelyek azembert, a vetekre vezetik.
K Mitsoda gondolatban kel lennünk amidön láttyuk szent Pált attol félni, hogy az el vettek közi ne számláltassék?
F Ebböl láttyuk, hogy mind annyi rendkivül valo malasztok után, annyi sok jó tselekedetek után, a kristus neviért, és Évangyéliumáért valo szenvedés után, és annyi sok jó Communio után, senki bizonyosnak nem tarthattya üdveségit. se ment nem lehet apenitentzia tartástol. se a sanyargatástol, ugyan is kitsoda az, aki ne rettegjen, látván azt a nagy Apostolt, anyi sok szenvedési után. attol felni hogy elne vettessék ö aki anyit sanyargatta magát, hogy az udveségit bizonyosá tehesse, azért mondgya akristus, hogy ha minden parantsolatot végben viszünk is, de haszontalan szolgák vagyunk. az Apostol amely példát hoz elö azokrol kik apusztában vesztenek ell, a rettentö, és abbol meg láthattyuk hogy mely kevesen vannak még akeresztyének közöt is, akik üdvezülnek.
(II. Épistolák: 139)