ha profétálásom lészen is és tudok minden titkokot, és minden tudományt, és ha minden hitem lészen is, ugy hogy ahegyeket másuvá vigyem. szeretetem pedig nem lészen semmi vagyok, és ha el osztomis a szegények eledelére minden marhámot; és ha atestemet az égetésre adom is. szeretetem pedig nem lészen. semmit nem használ nékem, a szeretet türö, kegyes, aszeretet nem irigykedik, nem tselekeszik gonoszul; fel nem fuvalkodik nem tiszteség kiváno, nem keresi azokot, amik magáé. nem gerjed haragra, nem gondol gonoszt, nem örvendez ahamiságon, örvendez pedig az igazságon, mindeneket el tür, mindeneket hiszen., mindeneket reménl, mindeneket el szenved, aszeretet soha meg nem szünik, akár aprofétálások. meg üresüllyenek, akár a nyelvek meg szünnyenek. akár atudomány el rontassék. mert rész szerént értünk, rész szerént profétálunk, míkor pedig eljö ami tekélletes, meg üresül ami rész szerént vagyon; midön kisded volnék, ugy szollok vala mint kisded, ugy értek vala mint kisded, ugy gondolkodom vala mint kisded, mikor pedig ember korban jutottam, ki üresitettem a kisdedhez valokat, most tükör által homályban látunk, akor pedig szinröl szinre, most rész szerént üsmérek, akor pedig ugy üsmérek, amint én is meg üsmértettem. most pedig meg maradnak a hit, areménség, a szeretet, ehárom, ezek közül pedig nagyob a szeretett.
Magyarázat.
K. Mitsoda az az. Isteni szeretet a melyröl beszél az Apostol.?
F Az ollyan tellyeségel szükséges az Apostol szerént, hogy ateszi jóvá és érdemesé, minden tselekedeteket, és hogy valamit anélkül, vagy más indulatbol tselekeszünk haszontalan az üdveségre, ugy anyira, hogy ha szintén ugy beszéllenénk is mint egy Angyal., de anelkül tsak ollyanok volnánk mint egy zengö réz, vagy egy pengö cimbalom, ha szinte jövendölnénk is, az egész titkokot meg értenök. ha minden féle tudományunk volna, és ha tsudákot tévö hitünk volnais, de Isten elött. anélkül semik volnánk, ha mindenünket a szegényeknek adnok, és mártyrumságot szenvednénkis, mind ezek haszontalanok volnának Isten elött, az Isteni szeretet nélkül bé nem tellyesittik atörvényt, ha szinte külsö képen végben vinnék is
(II. Épistolák: 151)