Magyarázat
K. Mire tanyit minket az Anyaszent egyház a mái Évangyéliumba?
F Arrahogy mitsoda köteleségel tartozunk szeretni ellenséginket, a mely nelkül a mi böjtölesünk nem volna erdemes Isten elött, arra is meg tanyit hogy mitsoda elmével kel jót tselekedni.
K Az ó törvény parantsoláé a sidoknak szeretni ellenségeket?
F Azt nem parancsolá. hanem tsak azt hogy szeresék felebaráttyokot. vagy jó akarojokot, ök ebböl azt hozák ki, hogy szabadságot adot, vagy is parantsollya nékik hogy gyülöllyék ellenségeket, mivel ajo akaron, vagy is a felebaráton ök tsak atyok fiait értették, vagy is amagok nemzeteket. de azt továb nem terjesztették. nem tudgyák vala még azt, hogy az egész emberi nemzet, idegen vagy ellenség. az Istennek munkája. és képire vannak teremtve, és hogy mind azok felebarátink lévén. akarja hogy szeresük azokot.
K. Tartoztanak tehát az ó törvenyben. az ellenségeket ugy szeretni valamint ajó akarojokot, és gonoszokot valamint ajókót?
F Minden bizonyal tartoztanak az örökké valo törvény szerént, és az Isten példájára valo nézve. aki szereti a gonoszokot, de nem a gonoszságokot, minden embereket tartoztak szeretni, az igaságtalanokot, valamint atöbit, de kelletet gyülolni az igaságtalanságot,
K. A kristus az ellenségünkhöz valo szeretetet köteleség alat valo parantsolatul adgyaé vagy tsak mint egy tanatsul?
F Azt minekünk köteleség alat valo parantsolatul adgya, és nem lehet üdvezülni, ha ezt végben nem viszük, mivel az ö törvénye a szeretetnek törvénye mely minket arra kötelez hogy eröt vegyünk rosz kivánságinkon az Isteni szeretethez valo indulatbol. azt akarja hogy az átokért áldásal fizesünk másoknak, hogy jóval legyünk agonoszért másokhoz, hogy imadkozunk azokért kik bennünket üldöznek, vagy káromolnak,
K Honnét bizonyitod azt meg hogy eparantsolat?
F onnét hogy az üdvezitö nekünk rendül adgya az ö Attyának rajtunk valo gond viselésit, és az ö maga példaját mondván, legyetek irgalmasok, mint ati Atyátok irgalmas legyetek tekélletesek. mint a ti mennyei Atyátok is tekélletes, aki az ö napját fel támaszttya ajokra, és a gonoszokra, és esöt ad, az igazakra, és ahamisakra.
(II. Épistolák: 169)