F A nem elég, amagunkhoz valo szeretet könnyen meg tsallya magat és szeretetet gondol ót lenni ahol nintsen, aszeretetet tselekedetel bizonyittyák meg, ne tsak szoval. és nyelvel szeresünk, mondgya szent János. 1 lev. 3. 18. hanem tselekedetel. és igaságal, ahit tselekedet nelkül meg holt. mondgya szent Jakab 2. 17. ahitet aszeretet eleveniti, aszeretet soha nintsen munka nélkül, mondgya szent Agoston.
K De ha se tehettség se alkalmatoság nintsen arra hogy jól tegyünk ellenségünkel mit kel ollyankor érette tselekedni?
F Mindenkor lehet, és kel érette imádkozni és jó akarattal lenni hozája, ettöl senki ment nem lehet, se senki magát nem mentheti, ha magunk jót nem tehetünk vélek. leg aláb mások által igyekezünk azon, kételenek is vagyunk öket fel keresni, és meg elözni, ha láttyuk hogy ök nem akarnak minket meg elözni, mert mind atyánk fiai, és egy véren váltottak meg velünk, tartozunk mindent el követni, a mi meg térésekre szolgálhat, tsak egy kis idegenség mutatás is vétkes ollyankor,, és abbol meg láttzanék hogy nem afelebarati szeretet szerént visellyük magunkot. és hogy vagyon még valami a szivünken ami ellenkezik ezel ajó erkölcsel.
K. Mire tanit minket akristus ami jó tselekedetink iránt, ugy mint azalamisna. böjt, és penitentzia iránt?
F Arra tanit. hogy akik ezeket tsak az emberi tekéntetért tselekeszik. ezekért meg ditsérjék, vagy hasznokra légyen, az ollyanok ne várjanak jutalmat Istentöl, e földön veszik el ajutalmat. hogy ha lehet abal kéz ne tudgya mit tselekeszik ajóbb kezünk, és a mi mennyei Atyánk látván rejtékben valo jó tselekedetinket, mindenek elött meg jutalmaztattya nékünk.
K Tartozunké el rejteni jó tselekedetinket?
F Nem tartozunk azokot el titkolni, amidön azokra kötelesek vagyunk, hanem tsak annyiban. amenyiben azok különösök. és amenyiben lehet, mivel tartozunk jó példát adni felebarátunknak, akristus ezt igy akarja mondván, hogy ami világoságunk az emberek elött világosittson. azért hogy látván ami jó tselekedetinket, az Istennek ditséretet adgyanak, azt kivánnya tehát, hogy amidön jó tselekedetünknek mindenek láttára kel végben menni, mindenkor belsö képen abban a szándékban legyünk. hogy tsak az Istennek akarunk tettzeni, és az ö akarattyát követni, azt nem akarja hogy
(II. Épistolák: 171)