a vigasztalásra valo szokot fogja nékünk mondani. Én vagyok, ne fély.
K. Mi okoza az illyen állapotban ami félénkséginket. és kitsiny szivüségünket?
F A mi magunkhoz valo szeretet, amely oka, hogy nintsen se hitünk, se bizodalmunk, az ördög látván gyengeségit az embernek, kitsiny szivüeké igyekezik tenni, az igazakot azért, hogy elé ne mennyenek az Isteni szeretetben, avilági embereket pedig tsalárd békeségben, és nyugodalomba tarttya, azért hogy avéteknek mélységében meg maradgyanak, amelybe ugy vannak, valamint az egyiptiusok valának atenger fenekén.
K Mit kel tsinálni, amidön abban afel háborodásban, és nyughatatlanságban vagyunk?
F Fel kel serkenteni az el alut kristust, abékeséges türésel, és abuzgo imádsagal., öhozája kel folyamodnunk, kérjük segittségit, hogy tsendesittse meg szivünkbe a szélvészt, és adgya kegyelmit szolgálattyában valo meg maradásunkra, hogy ha pedig hamarságal meg nem halgat, és anyughatatlanság még tart, hitesük el azt magunkal., hogy azon az uton akar minket vezetni, az üdveségre, és hogy az ö halgatása, elö menetelünkre fog szolgálni,
K Mit jelent szent Péternek kitsiny hite, amelyért tsak nem el merüle?
F Jelenté az ollyan keresztyéneket, akik azt gondollyák hogy már minden oda vagyon, a midön az emberi segittségtöl meg fosztatnak, akiknek nem igen nagy bizodalmok lévén az Isten mindenhatoságában, és véghetetlen jóságában, inkáb az emberi gond viseleshez támaszkodnak, és a magok erejekhez. mint sem az Isteni segittséghez, ettöl is vagyon, hogy nagy része akeresztyéneknek a világ tengerének habjaiban el merül, holot el kellene azt magunkal erösen hitetni, hogy amidön mindenröl ketségben éshetünk az emberek iránt, és hogy töllök semit nem remélhetünk, az Isten akor jö örömest segittségünkre. és akor mutattya meg az ö mindenhato karjának erejét.
K Mit tanulhatunk az Apostolok példájábol, akik minek utánna annyi tsudát lattak volna, még is ollyan vakok?
(II. Épistolák: 177)