F Hogy békeséges türök legyenek, minden féle nyomoruságokban, és szükségekben. hogy készek legyenek akristusért el szenvedni, és mások üdveségekért, a szükségeket. vereségeket, tömlöczököt, támadásokot, éhségeket, vigyazásokot, hogy fenyeskedgyenek, atisztaságban., tudományban, akegyeségben joságban., aszent lélek ajándékában; tettetés nélkül valo szeretetben., az igaság igéjében, az Isten erejében, az Isten fegyverébe. hogy vitezkedgyenek jóbb, és bal felöl, az az, minden féle állapotba, mind jó, mind rosz állapottyokban., aditsöségben, és a gyalázatban.
K Miképen kel vitézkedni aditsöségben, és a gyalázatban,
F Nem kel az egyházi szolgáknak fel fuvalkodni, se ditséretekben, se atiszteletekben, amellyeket adnak nékik, se azért el ne hadgyák magokat, ha az emberek meg vetik, gyalázák, és hitetöknek tarttyák, az ollyanok kik nem üsmérik, és üsméretleneknek, noha üsméretesek ajók elött.
K. Miért mondgya hogy olyanok mint a meg halok, és mind azon által mint az élök?
F Azért 1. mert ha szinte nagy veszedelemben forog is minden nap az élettyek, de az Isten meg tartoztattya dühöségit ellenségeknek, és meg nem engedi halálokot, 2 mert egyaránsu képen kel nékik tekénteni ahalált és az életet, akár azt akarja az Isten hogy meg halyanak, akár azt hogy élyenek. 3. azt is el mondhatni hogy szüntelen munkálodnak azon, hogy mindeneknek meg halyanak, de az olyan halál nékik, kút feje az életnek, és igy ök, mint meg halok, és imé elök, mert szüntelen sietnek ahalálra, a mely öket örökké fogja éltetni, avaloságos élettel.
K Miért mondgya, hogy mint szomoruak, mindenkor pedig örülök,?
F Azért mert ha szinte nyomoruságokot, és keserüségeket szenvednek is, aszent Léleknek örömiben szenvedik, és akik vigaságal szenvednek azért, aki érettek anyit szenvedet.
K Miért mondgya hogy szükölkodök, még is sokakot meg gazdagitok. mint ha semijek nem volna mindennel birnak.?
F Mert tellyeségel ellene mondván avilági joknak., másokat meg gazdagittanak, adományokal, és reájok hintik, a kegyelemnek kintsét, a melynek ök aki osztogatói, nem lévén semmijek. szegények itt a
(II. Épistolák: 180)