a mely meg vakittya öket, hogy ne láthassák rosz tselekedetekjeket.

K. Nem lészené valamely közép, az örökké valo boldogság, és az örökké valo kárhozat közöt?

F Az ollyan mondgya szent Agoston, aki azt a közepet keresi akettö közöt. hogy oda gondollya menni bizonyos lelkeket, vigyázon hogy maga abban ne essék. nintsen. semmi köz, a keskeny, és a szélyes út közöt. se az örök elet közöt. ahová az elsö út vezeti azokot kik azon járnak mind végig. se a veszedelem közöt. amelyre vezeti amásodika mind azokot kik azt követik, az egész emberi nemzet esze fog akor gyülni. az örökös biro eleiben, mindenek kik világ kezdetitöl fogva mind világ végiig. éltenek, és élnek, két részben osztatnak, az egyik jóbb kéz felöl áll, amásika bal kéz felöl, ót nintsen közép, a jóbb kéz felöl valok, az Isten országat fogják birni, és abal kéz felöl valok, az örökké valo tüzre mennek az ördögökel., vagy egyik, vagy a más részen valonak kel lenni.

A NAGY BÖJT, ELSÖ HETIN VALO KEDEN.

Imádság.

Tekints kegyelmes szemeidel uram népedre. és adgyad hogy ami lelkünk, aki magát bünteti a testnek sanyargatásával; fényeskedgyék elötted, aveled valo meg egyesülésnek kivánságával. ami urunk J. k.

Epistola.

Isa. 55. 6.

keresétek az urat mig meg talaltathatik, hijátok segittségül ötet, mig közel vagyon, hadgya el az Istentelen az ö utát és ahamis férfiu az ö gondolatit, és térjen az urhoz. és könyörül rajta, és ami Istenünkhöz. mert igen kész ameg botsátásra, mert az én gondolatim, nem ati gondolatitok., sem ati utaitok. az én utaim, ugy mond az ur, mertamint felyül haladgyák az egek aföldet, ugy felyül haladgyák az én utaim,

(II. Épistolák: 192)


Előző oldal | Következő oldal