is halogattya kérésünket, hogy annal nagyobra tudgyuk meg betsülni kegyelmit. az illyen készületekel valo imádságot az Isten soha meg nem veti.
K Miben tettzik ki ennek az aszszonynak alázatosága.
F Abban, hogy jó szivel reá álla, hogy a kristus akis kutyákhoz hasonlitá. és magais azon hasonlitásal éll, ugy uram mondá, a kölykek is esznek amorsalekokbol, mellyek le hulnak az ö urok asztalárol, mint ha azt mondaná, reá állok ugy bányál velem, valamint bánnak az ebekel; nem mérek vágyni anagy kegyelmeségekre a mellyek az Isten házának fiait illetik, és meg elegszem a morsalékokal., ate leg kisebik kegyelmidel, nem érdemlem hogy vélek üllyek asztalodnál, tsak az engedtessék meg nékem, hogy az asztal alat lehesek az ebekel., micas quaero, mensam non invado. mondá szent pál.
K kitsodák azok az ebek. és azok a fiak. akikröl szól a kristus, és akenyér. mely az utolsoké.?
F Az ebek, apogányok, kik minden féle vétkekben vannak, a fiak pedig a sidok kik az Isten népe valának, akenyér az Évangyéliumi kegyelem., mely önekik hirdettetett eléb, mint sem apogányoknak.
K. Hogy lehet a, hogy az Isten Fia, aki mindeneket látt még is tsudállya a kananéai aszszonynak hitét?
F Azért tsudállya, hogy mi velünk tsudaltassa, és hogy miis ugy kérjünk valamint a, meg nem szünvén mind addig a kéréstöl. valamég az Isten meg nem gyogyittya lelkünket., és meg nem botsáttya vétkeinket
K. Mitsoda idöben kel azt a kegyelmet kérni?
F Ez életnek minden idejében, apenitentzia tartok soha sem bizonyosok ameg igazulásokban azért is kérik meg téréseket mind holtig, A meg botsátatot bünröl, ne légy félelem nélkül mondgya abölts. Eccli. 9. 1. lehet, és kel is bizodalmunknak lenni, avett kegyelemre valo nézve, hogy büneinknek botsanattyát veszük. és annak abizodalomnak, nevekedni, és erösödni kel, deha abizodalom. ki rekeszti a kételkedést. és a nyughatatlanságot., a félelmet ki nem rekeszti, és nem ád egész bátorságot, de anékünk hasznos ha nem ád, mert olyan hamar nem esünk a maga hittségben, és akevélységben. hogy ha ollyan álhatatoságal kerésik avilág javait, és hogy ha azoknak szerzéséért, és meg tartásáért, annyi veszedelmekre adgyák
(II. Épistolák: 208)