el tér az igaz. az ö igaságátol. és hamiságot tselekeszik, meg hal azokban; ahamiságban melyet tselekedet hal meg. és mikor ki tér az Istentelen az ö Istentelenségéböl, melyet tselekedet, és itéletet, s’igaságot tselekeszik, ö az ö lelkét meg tarttya életben, mert eszében vévén magát, és meg térvén minden hamiságibol melyeket tselekedet. élettel él. és meg nem hal.
Magyarázat
K. Mit tésznek ezek aszók. amely lélek vétkezik ahal meg?
F Azt teszik, hogy mindenik kiki a maga vétkiért, és vétkes maga akarattyáért, halált ád magának, és hogy az ö vétke nem fog annak ártani. aki ötet abban nem fogja követni. se semmi némü képpen abban részt nem fog venni, se szoval, setselekedetel
K. Mitsoda értelme vagyon ezeknek a szoknak. az igaznak igassága ö rajta leszen; és az Istentelennek Istentelensége lészen ö rajta.?
F Az az értelme, hogy az Isten mindenikével. amaga érdeme szerént bánik, az igaz jutalmát veszi jó tselekedeteinek, és a gonosz, büntetésit gonoszságinak, és mint hogy az igaznak érdeme nem fóg annak használni aki ötet nem követi, a gonosznak vétke is nem tulajdonittatik annak, aki abban nem részesül.
K. Az Isten tészen tehát irgalmaságot az Istentelenel.?
F Azt igéri néki hogy ha tellyeségel meg tér élettel él. és meg nem hal, a halálbol életre tészi, és el felejti hamiságit, az Isten maga meg tanit arra, hogy miben állyon a meg térés, hogy penitentziát tarttson nem tsak némely büneiröl hanem az egész vétkeiröl, hogy meg tarttsa minden parantsolatit és iteletét, és igaságot tselekedgyék, ha azt akarjuk hogy az Isten el felejttse vétkeinket. mi azokot el ne felejttsük, szükséges hogy abünös. az Isten helyet, avétekhez hasonlo nagyságu boszut allyon magán. mint a mellyel ötet meg bántotta, a szent Atyak szerént mentöl nagyob keménységel banik abünös magával., az Isten annál nagyob kegyeségel lészen hozzája.
K Hogy ha pedig az igaz el tér az ö igasságárol, és hamiságot tselekeszik, az Isten miképen fog véle banni?
(II. Épistolák: 210)