K. Hogy lehet el oltani a szent Lelket?
F Ha magunk rosz viselésivel haszontalanná tészük az Isten ajándékit, ha a könnyü vétkeket el mulattyuk, a melyek ollyanok mint aviz tseppek, a melyek ha sok számuak. atüzet el olttyák, amelyeket a tüz meg emésztene, ha kevesebben volnának. ha ajo tselekedetben el lankadunk, mind ezekre nézve ez az Isteni tüz, magában el aluszik. valamint alámpás olaj nélkül.
K Mit tésznek ezek a szók, meg ne vessed a profetiákot
F Ezen a szon. profétia, nem tsak a jövendölésnek ajándékát kel érteni, itt, hanem még avallás béli titkoknak, és igazságoknak., meg fejtésekre; és meg magyarázásokra valo ajándékokot is., az Apostol tehát nem akarja hogy meg vessék az ollyanokot a kikben illyen ajándékok vannak., és ha az ollyanok, az Anyaszent egyház, és a traditio szerent valo tanitást tanitanak, az ollyanokot halgatni kel. és bé venni tisztelettel mind azt, valamit az egész Anyaszent egyház bé vett. és tanitott minden idökben. és meg vetni mind azt, valami azzal nem egyezik, mindent meg kel probálni. és meg tartani amijó.
K. Hogy kel ezt érteni. minden gonosz láttattol meg tartoztassuk magunkot?
F ugy hogy. nem tsak azt kel el kerülni ami rosz magában, hanem még a mi rosznak láttatnek is az egy ügyüeknek, és a tudatlanoknak, és ami öket meg botránkoztathatná. hogy nem tsak aroszat nem kel tselekedni, hanem még azt is el kel kerülni., a mi aroszra vihetne., mind mostanára, mind jövendöre, nem tsak attol kel el távozni a mi nem szabad, hanem még ami nékünk, vagy felebarátunknak hasznunkra nem lehetne, valamint szent pál mondgya ahiveknek ahus étel iránt. rom. 14. 1 cor. 8.
K A békeségnek Istene mi formában szentel meg minket minden képpen.?
F ugy hogy viszá helyhezteti bennünk az egy mástol el válhatatlan rendet. és békeséget, a melyeket fel háboritotta volt bennünk a vétek., az Isten akarattya alol valo magunk el vonásával; és amagunk ellen valo fel támadásal., azt pedig akkor helyhezteti viszá, a midön az ö láthatatlan karjának erejével. alélek alá veti atesti indulatokot, alelki kivánságokot pedig az okoság alá. és az okoságot az ö kegyelme alá.
(II. Épistolák: 216)