is. atesti, és világi emberektöl, kötelesek vagyunk némelykor szent bátorságal oltalmazni, és vedelmezni atitkok igasságát, ahit ágazatit, midön azok ellen valaki fel támad, vagy is azok ellen valaki roszul beszél, mi tisztellyük és betsüllyük a martyromokot, ne kárhoztassuk tehát öket amagunk viselésivel. ollyan dolgokban., amelyekben ökk, köteleségnek tartották életeket veszedelemre tenni, hogy nékünk tisztán meg tarthasák azokot az igazságokot a melyeket mi hiszünk, mint hit agazatit.
K. Mire köteleznek minket ezek aszók, minden aki Istenben hiszen. meg nem szégyenitetik.?
F Arra köteleznek, hogy szüntelen kérjük az Istentöl azt ahitet, amelyet elevenittse az Isteni szeretett, mely kut feje akegyelemnek, és üdveségünknek, és amely nélkül minden jó tselekedet. haszontalan, az alamisnálkodás, és még a martyrumság is haszontalan szent pál szerént, az Isteni szeretet nélkül, mire valo volna nékünk ameg hólt hitt, amelyet az Isteni szeretet nem elevenit,? haszinte tsudákot tennénk is.? mondgya az Apostol. 1 cor. 13. 2. 3.
K. Mit tésznek ezek aszók. minden aki segittségül hija az ur nevét. üdvezül?
F Ezek meg mutattyák nékünk erejét és hathatoságát az imádságoknak, amidön szivesen kérjük az Istent, és valoságal akarjuk meg nyerni akegyelmet melyet kérünk, az Isten meg halgattya mind azokot. akik eszerént kérik, akár kik legyenek azok, és hogy ha álhatatosan végig meg maradnak. az illyen kérésben. üdvezülnek. ebböl már akövetkezik, hogy azok kik illyen formában nem kérik., kik az imádságot nem szeretik. vagy akik tsak nyelvekel kérik, nem lészen részek az üdveségben, akár mely jókót tselekedgyenek is külsö képpen.
K. Hogy mondhattya tehát azt abölcs, hogy az Isten meg nem halgattya azokot kik segittségül hiják. prov. 1. 28.
F Mert abölcs azokrol szól akik tsak nyelvekel kérik, akik tsak szokásbol kérik, akik meg nem halgatták az Isten szavát, midön hitta öket. és akik meg vetették tanátsit.
K Hogy lehesen az Istent segittségül hini, a midön ötet nem üsmérik?
F A valo hogy az Apostol szerént, hogy segittségül lehesen hini, hinni kel ö benne, és üsmérni ötet, és hogy benne lehesen hinni, hallani kel ö felölle, és hogy felölle lehesen hallani, szükséges
(II. Épistolák: 222)