mivelt, hogy az egész világnak teremtése ö elötte, játék, és mulattság volt.
K. Az Isten Fia a teremtetlen böltseség, miképen mutatta meg, hogy az ö gyönyörüsége az emberek fiaival lenni?
F Meg mutatta nagy szeretetivel, fel akarván venni természeteket, meg testesülése által, és ö nékik örök ditsöseget nyerni az alázatoságnak uttyain, de ami leg inkáb meg mutattya az ö hozánk valo szeretetit, ahogy, illyen nagy jóságáért, egyéb hálá adást töllünk nem kiván, hanem azt akarja. hogy az embereknek is minden gyönyörüségek alégyen. hogy véle lehessenek. az az, hogy az ö kegyelmével éllyenek, hozzája kaptsollyák magokot szeretettel, és hogy nyissák meg fülöket. és sziveket, hogy halgassák parantsolatit. és azt meg tarttsák. azért is mondgya az Évangyéliumban, hogy legyünk övéi, és maradgyunk öbenne, valamint ö bennünk marad. joan. 14. 20. Cap 15. 9. 10. hogy maradgyunk az ö szeretetiben valamint ö marad az Atyáéban., az aki az én testemet eszi, és véremet isza, bennemmarad, és én öbenne. joan 6. 57.
K Mit parantsol nékünk az Isten Fia mikor azt mondgya, hogy várakozunk naponként az ö ajtajánál?
F Azt akarja. hogy szüntelen valo szent szorgalmatoságal keresük ötet, és hogy szivesen kiványuk hovátováb jóbban, hozája közelgetni. és ötet birni. midön azt parantsollya hogy minden nap az ö ajtajánál várakozunk. azzal azt akarja hogy mindenkor egy aránsu békeséges türésel várakozunk az ö irgalmaságának ajtaján., mind addig még hozzánk jö. és bé viszen minket annak aboldogságnak birtokában, mellyet igér ez élet után, és a melyet késziteni ment el. amennyekben, legyetek hasonlok azokhoz. kik azt varják. hogy agazda viszá térjen alakadalombol., ugy hogy a midön viszá fog térni, és zörgetni fog akapun, azonnal meg nyithassák néki.
K. Az Anyaszent egyház miért magyaráza ezeket a szavait az öröktol fogvavalo bölttseségnek, a Boldogságos szüz fogantatására.?
F Mert ez az Isteni bölttseség ezen anapon kezdé bé tölteni meg testesüléséröl valo igéretit, fogantatása által annak, akitöl testet vett, amely testet magára akará venni hogy velünk maradhason és véghez vihesse üdveségünknek munkáját., szenvedési. és halála által.
(II. Épistolák: 231)