F az evangyelium azt mondgya hogy ez azigaz, várja vala az israelnek vigaztalását., tudni illik, amessiást, akit az Isten elkülde, hogy meg szabadittsa népét. nyomoruságibol. és bé tölttse örömel, és vigasztalásal., hogy ez az igaz Isten félö vala, akinek meg vala igérve, hogy a halált meg nem látná. mig elöb meg nem látná az ur kristusát, eszép példája akeresztényi életnek. amely abol áll, hogy az igasságnak cselekedetit mivellyük, az Istent fiui szeretettel szeresük, amely szeretet eltávoztassa velünk mind azt ami néki nem tettzenék, kiványnyuk, és várjuk amásodik el jövetelét akristusnak, valamint siméon kiváná, és várá. az elsöt.

K. miképen, és micsoda, indulatbol találkozék. simeon atemplomban amidön. akis jésust. oda vivé aboldogságos szüz?

F. a szent lélek altal valo indulatbol mene atemplomban; amint ameg igértetet valanéki, kövessük simeont, ha hasonlo boldogok akarunk lenni mint ö, ha azt akarjuk hogy meg talállyuk akristust az ö szent templomában, a szent mise áldozattyában, az ö testének, és vérinek Communiojában, mennyünk atemplomban ugyan azon szent léleknek indulattyábol, és nem emberi szokásbol. hit tisztelet nélkül, buzgoság. és figyelmeteség nélkül, valamint cselekesznek mostanában sokan akeresztények., hanem oda azert mennyünk hogy a kristust keresük, hogy kegyelmet. büneinknek bocsánattyát, lelki vigasztalást, és eröt nyerhessünk, menyünk oda. könyörögni imádni, és dicsérni az Istent.; és nem azért hogy suttoglyunk., hejában valorol beszélgesünk,, mert valamint hogy ez a szent öreg ember. nagy örömet vett, a kristust vévén ölében, miis ki mondhatatlan vigasztalásokban lészünk részesek, hogy ha ötet szivünkben veszük.

K. micsoda gondolatokot inditta az üdvezitö jelen valo léte. a simeon elmejiben?

F egészen el vona avilágtol. és még az élettöl, ugy annyira. hogy csak ahalált ohajtá., mert oly boldog volt. hogy ötet láthatta. és ölében hordozhatta, minékünk is vagyon az a boldogságunk. hogy ötet vehettyük aszenttségben. nem ugy mint gyermeket. és halandot., hanem mint dicsöségest, és halhatatlant és hogy ha mi hozája. erös hitel. szeretettel; és tiszta szivel járulnánk, semmit egyebet nem

(II. Épistolák: 248)


Előző oldal | Következő oldal