el hagyának, és a szegény. kristust követék, nem hajtván ajövendöre, illyen vala anép. aki apusztában kiseri vala az üdvezitöt., a ki harmad napig halgatá predikácioját, és aki az üdvezitöben. nagyob külömböztetésel üsmeré meg az Isten munkáit, és az ö tanitásának igazságát. mint sem a törvénynek doktori, a papok. és a fariséusok.
K. mit akar akristus velünk meg értetni ezekel aszokal. ugy atyám. mert igy akartad.?
F jóvá hadgya. és imádgya az attyának cselekedetit., akinek akarattya minden igasságnak rendgye. és nekünk példát ád, hogy mi is azt imádgyuk, és az alá vessük magunkot mindenekben. ha szinte annak okát meg nem foghatnok is, és ha az ö akarattya. ellenkeznék is. értelmünkel, akor bizvást el mondhattyuk urunkal., uram, mert igy akartad., az illyen állapotban. az embernek, halgatni, imádni, és csudálni kel amit meg nem foghat, elegendö azt néki tudni, hogy az Isten akarattya., önnön maga az igasság. és abölcseség., akristus arra is tanyit minket, hogy a világi bölcsek, és okosak el hagyatattak az ö vakságokban. és setettségekben., hamiságokért, és kevélységekert., és hogy a kisdedek., és az egy ügyüek, kik meg vannak világositatva., csak eppén tisztán. az irgalmaságbol vannak.
K. miert mondgya az üdvezitö. hogy mindeneket néki adot az attya. mivel ö maga Isten lévén, mindeneken örökös hatalma vagyon?
F avalo hogy ugy mint Isten. az attyához hasonlo hatalma vagyon.: de ugy mint ember. az attyátol vette ahatalmat hogy meg vilagosittsa az embereket az igazságnak világoságival., és hogy meg üsmértesse vélek az Istent, és az ö titkait; azért is mondgya. hogy senki nem üsmeri az atyát, hanem a fiu, és az, akinek. afiu meg akarja jelenteni. ugyan ez is kötelezi ahiveket, hogy nagy alázatos hálá adásal legyenek. akegyelemért melyet akristus tett vélek, adván nékik azt az engedelmeséget, amelyel bé veszik, és meg tarttyák. az évangyeliumnak igazságit.,
K. mit tésznek ezek a szavai akristusnak jöjjetek hozzam mindnyájan. akik munkalkodtok; és terhelve vattok. és én meg nyugotlak titeket?
F. a kristus a bünösököt hija magához, és azokot akik suhajtoznak, a rosz kivánságoknak. és a vétekel járo nyomoruságoknak terhe alat,
(II. Épistolák: 252)